Végül lássuk, a megvalósítást, képekben:

(Egy kis csemege, bevezetőnek.)

A képen egy szétfűrészelt magnetron cső belsejét láthatjátok, a rezonátor üregekkel, kicsatoló „antennával”.

Akkor, ugorjunk is neki!

Kibeleztem a mikrót, a kapcsolósorig… Az intervallum kapcsolót (teljesítmény „szabályzó”) kikötöttem, a kondi a hátlapon kapott helyet. ColorStar trafó tekercselő huzal, 6 szál előkészítve, két egyforma mikrótrafó, „I” lemeznél hegesztésnél megvágva. Gyári primerek eltávolítva, 1 tekercs nagyfeszültségű szekunder marad, két „E” összeillesztve, az így rendelkezésre álló dupla ablakméret, már elegendő helyet ad az új tekercs számára.

Minden OK!

Csévetest elkészítve 1,5 mm-es textilbakelitből. A 3 V-os fűtés legbelül kapott helyet, szélen, mellé tekerve a 230 V-os 100 mA-es terhelhetőségű szekunder. (Ebből később bajom is lett, mert a nagyáramú primerün, melegedni fog, és a belül lévő kis szekunderemet bizony menetzárlatossá melegítette… Aztán el is kellett távolítanom, bányászati, és nőgyógyászati technológiával szegényt. A végső, és jó megoldás, egy külön transzformátor lett (35 V/230 V-os, a meghajtás két végére.)

Nos, mint jól látjátok, alumínium tekercselőhuzalt választottam a primer tekercs számára.

Hogy miért?

-Volt otthon,

-Ingyen volt otthon,

-Könnyű vele tekerni, könnyen helyezkedik, hajlik,

-Bár rosszabb az árambírása (vezetőképessége), mint a vörösrézé (kb. 70 %-a, de így legalább nem tud majd irdatlan nagy áram megindulni rajta, mondhatjuk úgy is, hogy beépített belső ellenállása van. Ja, és a bevonatát nagyon nehéz róla leégetni (legalábbis árammal).

Szóval, jó kis anyag ez. Csak van egy kis problémája: nem forrasztható egyszerűen, csak speciális szerekkel, ami nekem nem volt. Ámde kitaláltam rá egy megoldást:

A bevonatot lekapartam (úgy lejön), a drótot kombinált fogóval megnyomtam két irányból, így ricnis” lett, és a turpisság most jön: 2,5 mm-es sodrott rézkábel egy szálát, menet menet mellé spirálisan feltekertem rá (horgászok előnyben).

Most jöhet a hőzöngés, hogy már első osztályos műszerésztanonc is tanulja, hogy alumíniumot, és rezet nem érintünk össze tartósan, mert az érintkező felületek között, már a környezeti (levegő) páratartalom hatására is galvánelemet alkotnak, ami mindkét felület gyors oxidációjához vezet, és ha még áram is folyik köztük, az oxid hatására hatalmas „kontakt” ellenállás jön létre, ami melegíti a két anyagot… (blá-blá-blá).

Hmmm, megfontolandó! Viszont, ha én kizárom a harmadik anyagot (az elektrolitot), a párát, akkor minden rendben lesz.

Ónozzuk át rendesen, jó gyantás ónnal. A ricnik miatt a vékony kis spirál kapaszkodik, a közte, és alatta lévő teret, a forrasztó ón kitölti, és a hő hatására az összes nedvesség távozik a kontaktusról. A gyanta pedig lezárja kívülről az egészet.

(Ha valaki, még biztosabb akar lenni a dolgában, a vékony rézszálat is átfuttathatja ónnal, mielőtt rátekeri.)

Így már el is kezdhetjük tekergetni a 6 szál primerünket, szépen komótosan fel a csévére.

Mind a 6 szál, külön kivezetve, törésgátló-hőálló szigetelő csővel ellátva.

Mint már említettem, nagyon jól helyezkedik az alu drót. Seprűnyél adagoló, papucs leszorítóval.

Kész is a primer, szálanként kivezetve, és mivel szeretem a bandázsoló szalagot, azzal körbetekerve, rögzítve.

A végén még betekertem, eredeti , ugyancsak Colorstar TV lemágnesező tekercs burkoló szövetszalaggal, hogy biztos, ami zicher túl tudjon majd alkalom adtán melegedni az egész…

Végül belepróbáltam a dupla vasat:

A kábelvégekkel kezdeni kéne valamit…

Kettesével párhuzamosítottam őket, mert hát 6 MOSFET lesz, 1 db FET-re 2 tekercs jut.

Lezsugorcsövezés után, a 2,5 mm²-es kábeleket egyformára vágtam, majd összeállítottam a trafót, és a közös véget összeónoztam, majd egybeforrasztottam. ( Jó nagy galacsin.)

Most következik a trafó készre szerelése, a közös kivezetésre 10 mm²-es piros autóhifis tápkábel kerül. A vasat valamivel össze kellett húzatni. Kerestem-kerestem a jó anyagot, majd megtaláltam a megfelelőt, egy 6-os szárral rendelkezőt.

Nos, ki ismeri fel?

Igen. 200-as szeg, vége levágva, menetet rá, és már kész is a tökéletes összefogató, egyik oldalán „L” alakúra hajlított alumínium lefogató lemezzel.

A két vas illeszkedését öntapadós alumínium szalaggal ragasztottam le. Hogy miért? Mert így jobban néz ki.

A trafó így már végre bemehetett a hőn áhított helyére, a mikró belsejébe.