Eredőben igen, pontosan mint az eredeti hozzászólásban a B kapcsolás.

R4 hozzáadásával megnöveli a meghajtó fokozat erősítését 108x-re, majd R3 hozzáadásával megvalósul a negatív visszacsatolás a kimenetről, ezzel 11x-es lesz újra az erősítés. Azaz ez az elrendezés teljesen megegyezik a B-vel, csak a 100 ohm helyett itt párhuzamosan 1k és 102,5 Ohm van beépítve. Ennek az elrendezésnek én csak egyetlen előnyét látom B-hez képest, hogy egy vezeték megszakításával lehet váltani a globális visszacsatolásos és az anélküli elrendezés között.
A híd, amiről Karesz irt valójában nincs, mert a visszacsatoló vezeték áthidalja.

Túl sokat rugózol ezen szerintem.
Rajzolj egy "H" betűt, a függőleges ágakban 4 db 1k ellenállással. A "H" a földön áll (GND-n). A két felső ágra rákapcsolsz mondjuk 1 V-ot. A vízszintes ágában nem folyik áram. Gondolom eddig tiszta.
Ha az egyik feszültséget változtatod, keletkezik egy hibaáram. Ez a hibaáram (hibajel) nagyon kicsi - ha az erősítő torzítása (stb...) nulla, akkor a hibaáram is nulla. Ha egy vezetéken nem folyik áram, bármekkora lehet az ellenállása, induktivitása, hullámimpedanciája - a két vége között nem lesz feszültségkülönbség. Tehát nem visz be újabb torzítást a visszacsatolókörbe, viszont a "hagyományos" visszacsatolás igen. És ez torzítás jelentős tud lenni, mivel a bemenet a lehető legtávolabb kell legyen a kimenettől - ez a szakasz sajnos a legtöbb esetben hosszabb, mint ideális esetben lennie kellene.

Az egész elméletnek gyakorlati jelentősége van szerintem, a fent leírtak miatt. Az egyik osztó a kimeneti kapcsokon figyeli a feszültséget, a másik a bemenetin. A kettő között áram- és zavarjelmentes kapcsolat van. Mindkét osztót a legideálisabb helyre lehet tenni. Ezt a tényt nem befolyásolja, hogy Te mekkora hurokerősítéseket számolgatsz és ezen nem is vitatkozom veled. Nekem tetszik az ötlet annak ellenére is, hogy nekem jutott eszembe. Közzétettem, az használja aki akarja (nem is tehetnék ellene semmit - de minek vigyem magammal a sírba, a következő életemre meg úgyis elfelejtem).

Köszönöm, most már világos.

Rugózni csak az tud akinek nem fáj a térde, mint az enyém. És addig sem kell mást csinálni...

Csatlakozókhoz ennél közelebb rakni osztót szerintem már nem lehet. Nem szép, de legalább csúnya és praktikus. Az 1k-osak 15 ppm/C, 0.1%-osak, leolvadni biztos nem fognak, a hangjuk meg olyan lesz, amilyen. Nem szívesen cserélgetném őket.

A bádogosmunkákkal meg is volnék. Mekk-elek szerint ugyan túl hosszúak a vezetékek és el van cseszve a felépítése az egésznek, de én még csak most tanulom a "szakmát", majd csak belejövök előbb-utóbb... a deszkáig már eljutottam. Még azt a folyamatot kellene valahogy megfordítanom - ami nála már működik, hogy ne a végtranzisztor fűtse a bordát és az legyen a legmelegebb hanem fordítva. Talán rosszul kötöttem be a hőhidat. (Már megint gonosz vagyok.)

Unalmamban megmértem az U404 készletem. Ez akár hasznos információ is lehet azok számára akik használják. Az adatlap szerint 1-5 mA között szór az Ids és ezt a szórást rendesen be is tartja.

Már csak egyet kell nem-aludnom és készen lesznek a nyákok. Mindenki pont akkor megy el nyaralni amikor én erősítőt csinálnék, oszt tűkön ülök.

"Nem szép, de legalább csúnya és praktikus." Én megértem azokat akik "szépre" építenek erősítőket. Az én elképzelésem szerint a hangjának kell szépnek lenni. És lehet próbálkozni a kettőt összehozni. Szép feladat. Az ideális nő megtalálását említeném példának....

Szép logikusan felsorakoztattad ezeket a duál feteket. Nagyon jó alkatrészek, nem is kell méregetni őket. Azért szeretem a jfeteket, mert gyakorlatilag bármelyik gyártó bármelyik szériája tudja az adatlapon szereplő adatokat. Nem is értem, miért nem ezekkel építenek minden erősítőt. Csak simán be kell tenni a nyákba, és legalább akkora esély van a működésre mint a lottó kettesnek. Hogy az ofszet miatt ne akadjon ki féltápra a kimenet, az meg egy lottó ötössel mérhető össze.
Ennek ellenére a Marantz HDAM valahogy sorozatban is képes volt rá hogy működjön.
Lehet hogy ott is dolgozott egy Karesz, aki nem restelte végigméregetni a feteket.

Amint látod egy sincs amelyiknek ne lenne valamekkora driftje. Találomra sorsoltam ki közülük azt amelyik a kísérleti nyákban van. Annak +3 mV volt a kimenetén és 96 R-re kellett csökkenteni az áramgenerátor 100 Ohm-ját replusz 2.7k-val. Most kíváncsiságból kiszedtem, hogy mit mutat mérve (ez a bal alsó sarki harmadik üres hely). Tehát ha az áramgenerátor source ellenállása 101R lesz (ekkora lesz) akkor bármelyiknek szépen ki lehet nullázni a kimenetét egy párhuzamos 10k-s helipottal (eleve ilyen a nyákterv). A jó hír, hogy utána minden körülmények között tartja a beállított 0 mV-ot tized mV-on belül - ha már egyszer duál jFETnek lett megteremtve.

Közben csinálom a bemenetválasztót és felmerült egy kérdés.
A kép alatti alkatrészkupac, az külön panel, amit felülről öcsipanelként dugok a kékségre.
A kérdés az lenne, hogy a GND-t egy ponton vigyem a felső panelra, vagy egységenként a hármas berg tüskéken (Tape1, phono és monitor felirat alatt, valamint a relék felett lenne a csatlakozás.) Azaz, elég csak a melegpontokat felvinni és a GND-t csak egy helyen, vagy minden csatlakozónál vigyem fel. Márhogy ne legyen földhurok.

Szerintem valahogy így lenne jó...

Köszönöm válaszodat. Valójában nem minden relénél megy fel jel, csak a riaa (középső), a felvételi output (bal szélső) és a végfokillesztő erősítőnél (jobb szélső), tehát három helyen.

Már ültetődnek a nyákokba az alkatrészek, bár nem maguktól hanem tőlem. Néhány hiányzó apróság hétfőn érkezik meg (pl. a kis trafók), de a buffer fokozatot addig be tudom üzemelni a végleges helyén... remélem minden simán fog menni.

Bevezetékeztem a buffer fokozatot. Azért sem "speckábellel", meg aranyozott ezüst vezetékkel, hanem csak azzal amit a fiókban találtam (jó sok fiókom van) és ebből is jó hosszúval, hogy az is rontson a hangján - mert ha most megcsinálom a "világ legjobb erősítőjét" akkor mit fogok csinálni jövőre, vagy esetleg húsz év múlva : )
Meg is mértem, hogy viszi át a négyszögjelet. Lehetne gyorsabb is, de akkor mit fogok csinálni húsz év múlva. 1 MHz-en 13,3 fok a fázis-késleltetése, tehát olyan 5-10 MHz körül lehet a -3 dB-es pontja - kisjelűen (meg is mérhettem volna, de elfelejtettem).
Hát... nagyon kíváncsi vagyok már a hangjára. Ilyenkor szoktam elkapkodni/bebakizni/elcseszni, de most nagyon óvatos leszek... ráér akár kedden is megszólalni, vagy talán még szerdán is.

Nyugi, 100 éve csak ilyet épít mindenki

Ez a vezetékezés egészen jól néz ki. Sőt nem is vezeték ez, hanem valamilyen profilos huzal.
Nem azonos az áram és a keresztmetszet, de trafóházakban, nagy méretű kapcsolószekrényekben is ilyen megoldások vannak (ott is síneken "gurul" az áram).

Mit vétett az a szegény fekete szigetelt vezeték, hogy neki nem jutott 6mm² ?

Ha jól követem a fejleményeket, akkor az a bűne, hogy nem hajlandó nagy áramokat vinni. Bár szegénynek nincs is mit vinnie. Ha jól látom, a kimenet gnd-jét hozzá egyen potenciálja a bemeneti hidegponttal. Riasztó fegyverbe nem kell mag.

Béla valóban figyelemmel kíséri a dolgokat. Igen, az integrátor neminvertáló bemenete csatlakozik rá mindössze, úgyhogy rohangál rajta vagy 100 pA.
A profilhuzal csak 4 mm2. Ha jól emlékszem egy 100 kW-os DC motor gerjesztő tekercse volt (dolgoztam ilyen helyen is anno).

Az nem zománc szigetelésű huzal volt? Lecsiszoltad, és végig ónoztad?
Jó kis pepecs munka lehetett, csodálom a türelmedet.

Van egy trafóm, amit annak idején akku töltőnek szánva tekercseltek nekem.
Azon a szekunder hasonló négyszög keresztmetszetű zománchuzal.

Szerintem, ha átmennél pancsoló kisfiúba, lehet, hogy mást mutatna a szkóp. De már annyira tip-top ami elkészült.

De. Igen. Az volt, van amihez van türelmem
Akkor Neked is van mivel bevezetékezni a JLH-t : )

Elek: ezt a pancsoló kisfiú hasonlatot nem igazán értem.

Egy privátban feltett kérdésre válaszolok, hogy miért használok csúszósarut? Mert bármikor beledobhatok egy csavarhúzót az erősítőbe (is) és akkor javítani kell (esetleg). Ha nem műanyagból volt a csavarhúzó, vagy nem mellé esik - de nem szokott. Akkor kicsavarok 7 db csavart (ha már úgyis benne van a csavarhúzó a belsejében) és van egy labortápról mérhető buffer modulom. Csak rádugom a sarut, aztán a végén meg lehúzom.

Hajnali háromtól szórakozok ezzel a két bufferrel, de már (remélem véglegesen) rákerültek a deszkájukra. Semmi gond nem volt velük. Nem gerjednek, stabil a nyugalmi áramuk, megvannak a féltápfeszek és a teljes is.

Közben megjöttek a hiányzó alkatrészek. A meghajtók paneljeit is teljesen beültettem. Az asszony Pesten unokázik a héten, így azt csinálok amit akarok. Nem eszem, nem alszom. De most azért is megebédelek, aztán szunyókálok valamennyit, aztán bemérem a meghajtókat - szép kényelmesen, mert nem kerget a Tatár. Ha reggelre lesz kész, az se baj. Meg... mivel az asszony nincs itthon, akár éjszaka is bömböltethetem a ricsajládáimat.

Elek: ezt a pancsoló kisfiú hasonlatot nem igazán értem.
Nekem emlékezetes, amikor a párhuzamosan kötött kondikra szemléltetésül vizes vödröt használtál a töltődések szemléltetésére. Én meg azt írtam erre, hogy elpancsikálok én magamban (az elveimből kifolyólag). Ez azért most is igaz, de nem akarom az építésedet ezzel zavarni különösebben. Engem is érdekel a munkád eredménye. És ahogy írtad, mindig marad jobbítási lehetőség egy projektbe....

Reggel 5-kor megszólalt a műhelyben, fél 8-kor a láncban, 9-kor elálmosodtam.
Nem tudom leírni a hangját. Mintha egy 2 kW-os végfok lenne - akkora erő, dinamika - olyan érzés mintha egy oktávval mélyebbre menne. Félelmetesen precíz sztereó színpad, tiszta, csillogó magasak. A csend, a nyugalom. Ahogy a leghalkabb hangok elporlanak és jelen vannak. Még soha nem hallottam, hogy ez egyik Julia Stone szám csónakevezéssel kezdődik. Végleg megszűnt az a fogalom, hogy "torzítás". Ez a visszacsatolás egészen biztos, hogy komoly szerkezet - ez már a reggeli gyors műhelytesztnél is hallatszott.

Rengeteg munkám van ebben a végfokban. Ekkora szeretettel, lelkesedéssel és odaadással még nem építettem erősítőt. Jó befektetés volt minden perc amit dolgoztam rajta. Nem szabad elfelejteni, hogy ez a deszkamodell egy szinte nulla forintos, fióktakarításos projekt. De a legjobb alkatrészeim vannak benne. Megismételhetetlen. Nem tudok még egy pontosan ugyanilyet csinálni és nem is akarok. Egyelőre ez lesz az új végfokom. Keresem a hibáit... mit lehetne szebben, jobban, másképpen. Most kicsit kifújom magam és csak zenét hallgatok.

Ki mint vet, úgy arat. És jobban is alszik, bár ez nem a mondás része...
Legyen örömöd benne, megérdemled!

Gratulálok, szép munka!

Jól is néz ki ezzel a felépítéssel. Én maximum plexi lapot tennék rá borításként, hogy a belehulló csípőfogó, csavarhúzó ne okozzon kárt.

Szeretem, ha egy esztétikus berendezésnek látszik a belseje is.

Mindenkinek köszönöm a figyelmét és az érdeklődését! A mancsokat szintén külön köszönöm!
Mindenki láthatta, hogy ezt a végfokot eredetileg nem is akartam. Jött magától, aztán belesétáltam a saját csapdámba. De így is jó : )

Azért ezzel még biztosan nincs vége. Ez még egy kívül-belül teljesen kiforratlan konstrukció, biztosan vannak gyenge pontjai, ha nincsenek majd keresek. Egyetlen kísérleti nyákot próbáltam ki, aztán "élesben" megcsináltam. Számomra nagy dolog, hogy első bekapcsolásra hibátlanul működik - semmit nem kellett átalakítani, újra tervezni, semmi nem "füstölt el" - a gerjedésektől én is féltem, azok nagyon alattomosak tudnak lenni - de az sincs nyomokban sem (hál' Istennek). Reggel óta be van kapcsolva, kb. két órát szunyókáltam, a maradék időben szól folyamatosan. A hűtőborda legmelegebb pontja 55 fokos, a nagy pufferkondi 28 fok, a trafó 38, a Graetz alig langyos, a nyugalmi áram stabilan 600 mA, tehát minden rendben van. Tökéletesen zajtalan, mentes a ki-bekapcsolási tranziensektől. Első hallásra beleszerettem.

Ha már a másik topic-ban az áramutak kerültek szóba... én is rajzolgatom őket.

Egy hónapja hallgatom. Szinte minden nap be van kapcsolva és olyankor szól néhány órát. Néha előfordul, hogy egész nap (az asszony miatt). Nem nagyon volt időm vele foglalkozni, de amikor olyanom volt előszedtem - vagy a szimulációt, vagy a kísérleti deszkátlan modellt. Ez utóbbit szét kellett szednem mert kellett belőle a hűtőborda meg a ROE kondik, de már újra üzemképes. Méregetni megfelel, ha netán véletlen eszembe jutna valami.

Az újdonság varázsa - amikor először megszólalt és azt mondtam az asszonynak, hogy ehhez Isten bizony soha többé nem fogok hozzányúlni - kb. egy hétig tartott. Akad benne néhány alkatrész amit csak úgy megérzésre, "rutinból beledobáltam". Például az IRFP gate ellenállása. Ezt nem hiszem el a szimulátornak, hogy az úgy jó ahogy mutatja, tehát gerjedéshatárig csökkentettem, kapacitív terheléssel mérve a kimeneten. Hallható volt a javulás mértéke... nem drasztikus, de jól hallható.

A másik a bementi szűrő. Ettől nagyon féltem, mert mérni kell, hallgatni kell... stb... végeláthatatlan. Tesztelni meg nem szeretek. Unalmas, sok idő, sokszor kell ugyanazt a zenét végig hallgatni. Úúútálatos egy valami. Próbáltam variációk számát a lehető legkevesebbre csökkenteni és inkább csak elméletben foglalkoztam a dologgal. Abból indultam ki, hogy amit elsőre beletettem az nem lehet jó. Hogy miért? Csak. Valahol levágja a magasakat oszt kész. De ez biztosan nem így kell, hogy működjön. Kell, hogy legyen mögötte valami elmélet. Ha túl alacsonyra teszem a vágási frekvenciát romlik a sztereókép, kimegy a zenéből az élet. Ha túl magasra, akkor sziszeg és torzít. (Nagyon leegyszerűsítve a dolgokat.) Csak egyszer módosítottam az aluláteresztőn. Betettem egy 100 uH-s tekercset a bemenetre, hogy harmadrendű legyen. Jó ötletnek tűnt, más is csinál ilyet. Gyalázatos lett a hangja. Ezek szinte nüansznyi változások, de engem hosszabb távon nagyon tudnak idegesíteni. Aztán tényleg nem volt időm foglalkozni vele és büntetésből így hallgattam egy ideig. Közben arra is gondoltam, hogy az induktivitás saját hangját hallom és majd kicserélem jobb minőségűre, de ebben nem midig hiszek.
Aztán eszembe jutott, hogy futási idő. Többször leírták, hogy ennek kell állandónak lennie. Mindegy mekkora, de állandó legyen. De meddig? 20 kHz-ig? Szimuláltam, mértem (a kinti kísérleti panelen). A négyszögjel átvitelen is lehet látni a futási időt. De azt nem amikor jó, csak azt amikor rossz (amikor nem állandó). Vagyis... nagyon jó szem kell ahhoz, hogy valaki megmondja, hogy most jó a felfutóél meredeksége - én ezt nem látom - de azt igen ha túllövés van.

Aztán kiderült, hogy nem is annyira bonyolult ez az egész, mint amennyire nem egyszerű. Megmutatom a szimulációkat. Az aluláteresztő töréspontját úgy kell méretezni, hogy a leglassúbb fokozat feszültségátvitelében ne legyen kiemelés. Persze ehhez alapból gyors erősítő kell (piros "vonal" a Bode diagramon). Az aluláteresztőt pedig úgy, hogy állandó legyen a futási idő.

Beletettem ezt a szűrőt, miután kimértem és az elmélet jó közelítéssel valóban egyezett a gyakorlattal. És helyreállt a rend. A "vicces" az, hogy nem csak a közép- és a magastartomány tisztult hanem a mély is. A teljes hangfrekvenciás sáv. Itt több száz kHz-es kompenzálásról van szó. Hogy mi erre a magyarázat? Ha a "végfet" Ugs feszültségét nézem négyszögjeles mérésnél minimalizálódik a túllövés, kisebb jelszinten nincs is. Magasabb frekvenciákon - ahogy kell - "szinuszosodik" a jel, majd MHz környékén eltűnik.
Igen. Úgy van ahogy az elején írtam. Az az 51 tranzisztor csak amiatt kell ebbe a végfokba, hogy ezt a két "végfetet" kiszolgálja (vezérelje). Elnézést, hogy ilyen hosszúra nyúltam.

Ha valakit komolyabban érdekel az audio méréstechnika, akkor itt van egy kis olvasnivaló:

https://www.academia.edu/31263831/147953703_Audio_Measurement_Handb...-paper

Sajnos csak olvasni lehet, eltárolni nem, mert fizetős. A jobb oldalon van még egy csomó cikk, szintén olvasni.