Fórum témák
» Több friss téma |
A feszültségszabályozás működése: A tápegység szekunder feszültsége a feszültségállító potméteren keresztül vissza van csatolva az IC invertáló lábára. Az IC nem invertáló lába a tokon belül az IC belső referenciafeszültségéből leosztott ellenállásosztóra van kötve, így azon a lábon 2,5 V feszültség van. Ha az invertáló lábra érkező, a feszültség potméter által leosztott feszültség meghaladja ezt a 2,5 V-ot, akkor az IC lekapcsol, illetve a hibaerősítő kimenete (1-es láb) és az invertáló (2-es) láb között lévő R és C elemek által meghatározott sebességgel fogja szabályozni a kitöltési tényezőt (PWM) úgy, hogy a kimenet feszültsége a kívánt értékre álljon be. Tehát, ha a nagyobb terhelés miatt csökkenne a kimeneti feszültség, akkor növeli a kitöltést, ellenkező esetben pedig csökkenti. Az invertáló (2-es) láb le van kötve egy 4,7 kΩ-os ellenállással a földre. A láb feszültsége így egy feszültségosztón van, aminek az alsó tagja a 4,7 kΩ, a felső tagja pedig a feszültségállító 100 kΩ-os potméter és a vele soros 1 kΩ. Ha teljesen feltekerjük a potmétert, akkor az invertáló láb feszültsége akkor lesz 2,5 V-on, ha a 101 k/4,7 k arányú végfeszültség van a kimeneten. A 101/4,7=21,489, ha ezt felszorozzuk a 2,5 V-tal, akkor azt kapjuk hogy 21,489 x 2,5= 53,7 V, tehát kb. ennyi lesz a maximálisan beállítható feszültség, aminek pontos értéke leginkább a potméter értékének szórásától függ. A minimális feszültség pedig a 4,7 k/1 k arányainak megfelelően alakul, letekert potméternél akkor lesz 2,5 V az invertáló lábon ha az osztóra 3 V körüli feszültség kerül, tehát kb. ez lesz a minimálisan beállítható feszültség. Az áramszabályozó potméterrel ettől függetlenül le tudjuk tekerni a kimenet feszültségét nullára is. Az áramszabályozás működése: Az áram szabályozása az áram csúcsértékének a szabályozásával valósul meg, az áram érzékelése a primer körben történik. A bekapcsolás utáni pillanatban a primer áram elkezd emelkedni, a kimeneten lévő terhelés függvényében. A teljesítménytrafó primer tekercsének árama át van vezetve egy áramváltó transzformátoron is, aminek a primer tekercse 1 menet, a szekunder tekercse pedig 80 menet. Ha a primer körben mondjuk 1 A csúcsáram folyik, akkor az áramváltó trafó szekunderén az áttétele függvényében arányosan kisebb áram lesz, esetünkben 1/80-ad része, vagyis 12,5 mA. Az áramváltó szekunder tekercse egy R-LZ lezáró ellenállással le van zárva. Ha ez a lezáró ellenállás mondjuk 100 Ω, akkor a 12,5 mA áram hatására 1,25 V feszültség lesz rajta, ha éppen 47 Ω, akkor pedig 0,58 V, és így tovább. A lezáró ellenállás feszültségét egy RC alul áteresztő szűrőn keresztül az IC current sense - áramérzékelő (3-as) lábára vezetjük. Amikor ezen a lábon - az áramjelből nyert - emelkedő feszültség eléri az 1 V körüli értéket, akkor az IC "azonnal" lekapcsolja a kimenetét. Nyilván, mivel az IC-nek a tokon belül is van késleltetése ami kb. 150-250 ns, illetve az egész áramkörnek is van, így a primer áram nem azonnal szűnik meg, hanem kb. 4-500 ns elteltével. Ennek a fajta csúcsáram szabályozásnak van előnye és hátránya is. Nagy előnye, hogy megfelelő méretezés esetén a primer kapcsolóelemeken (IGBT) sosem tud akkora áram folyni, ami esetleg tönkretehetné őket, tehát a tápegységünk ebből a szempontból biztonságos lesz. A hátránya ennek az egész kapcsolási elrendezésnek viszont az, hogy a beállított kimeneti áram értéke nem lesz egy egzakt érték, mert értéke a terheléstől is fog függeni. Ennek több oka is van, az áramkör teljes késleltetése, az órajelciklusra történő állandó, és adott idejű bekapcsolás, és még az is, hogy rövidzár esetén a fojtótekercs energiája nem tud a rendelkezésre álló idő alatt leépülni. A gyakorlatban ez azt fogja eredményezni, hogy a névlegesen beállítotthoz képest a rövidzárási áram értéke mindig nagyobb lesz, és minél kisebb a terhelés, annál nagyobb lesz ez a különbség. A példa kedvéért a műterhelésen beállított 1 A áram értéke rövidzárban 6 A lesz, a 3 A-es áram rövidzárban 7,5 A lesz, és a 8,5 A beállított áram rövidzárban 12 A lesz. A legkisebb áramkihajlás a hegesztő üzemmódban van, mert a hegesztőívnek elég kicsi ellenállása van, ott kb. 24% az áramkihajlás mértéke. Ez azt jelenti, hogy ha beállítunk mondjuk 5 0A hegesztőáramot és rövidzárat csinálunk (leragasztjuk az elektródát), akkor az átfolyó áram 62 A lesz, a 60 A hegesztőáram zárlati értéke 75 A lesz és így tovább. Tehát a tápegység áramgenerátoros jellege némileg változik a rákapcsolt terhelés, illetve a beállított áram értékének a függvényében. A tesztek során terhelésnek egy 3 Ω-os műterhelést használtam, árammérésre pedig egy 0,009 Ω-os söntöt, valamint DC lakatfogót. A beállítható legkisebb áram általában 0,5 A körül van, illetve, ha ennél még lejjebb tekerjük az áram potit, akkor a vezérlés leáll, nem lesz feszültség, és áram sem a kimeneten. Leírok néhány gyakorlati értéket az áramváltó lezáró ellenállása, és az ehhez képest mérhető áramok értékére a műterheléssel és rövidzárban, illetve hogy ez a különbség hogyan alakul: R-LZ értéke->51 Ω max beállítható áram->5,5 A rövidzárási áram->10 A R-LZ értéke->33 Ω max beállítható áram->9,5 A rövidzárási áram->13,5 A R-LZ értéke->22 Ω max beállítható áram->12,5 A rövidzárási áram->21,5 A A fenti értékeket 3,66-os trafóáttételnél mértem. A hegesztést 3,3-as trafóáttétel mellett próbáltam ki, ahol 10 Ω-os áramváltó lezáró ellenállással (R-LZ) 50 A volt a maximálisan beállítható hegesztőáram, 6,8 Ω-mal 60 A és 5,1 Ω-ossal 75 A. A szekunder oldalon 120 A-nyi diódánk van, így az áram kihajlásának mértékét is figyelembe véve a maximális hegesztőáramot ne vegyük 90 A-nél többre. A teljesítménytrafó menetszámainak áttételét hegesztéshez 3,2-3,6 közé válasszuk. Ez megfelel egy adott teljesítményszintig a tápegység üzemmódhoz is. Azonban, ha a maximális feszültség beállítása mellett a maximális áramot is szeretnénk kivenni, akkor a trafónk áttételét kisebbre kell venni, kb. 2,6-2,7 körülire. A terhelés növekedésével a primer puffer feszültsége is csökken, ezért az IC-nek növelnie kell a kitöltési tényezőt, amit azonban kb. 49% fölé nem tud növelni. Így nem lesz elegendő feszültség ahhoz, hogy a kimenet feszültsége a kívánt értékre álljon be, illetve nem marad szabályozási tartalék, mert kevés lesz a feszültség-idő terület, tehát nagyobb feszültségre, azaz kisebb trafóáttételre van szükség. A cikk még nem ért véget, lapozz! |
Figyelő
Saját menü Hirdetés Frissek 2017. Feb, 02. Csü
15:55:51 Jelenleg 504 fő olvassa az oldalt
Online tagok:
|
• Médiaajánlat • Bannereink & logóink • Hiba jelentése