Nem "folded cascode"-dal kezdődik, az a kapcsolás (Q1-Q4) maga a folded cascode.
A többit háromszori elolvasás után sem értem.

Én meg úgy emlékszem én loptam tőled a fetgörbítőt. Szerinted meg én találtam ki?
Mindjárt lerajzolom "segítőnek"... lehet mások sem tudják miről van szó.

Nem azt írtam hogy te találtad ki, hanem azt, hogy tőled láttam először olyan kapcsolást, aminek nem volt, vagy nem kerestünk hivatalos nevet. Majd sorra jelentek meg nem szokványos kapcsolási részletek, köztük a fetgörbítő is. El lehetne veszni a nevek hivatalosításában, de akkor nem maradna idő a valódi alkotásra. A vegyipar már talált rá logikát, mert ha egy szénhidrogén lánc szénatomainak számát deák nyelven.....
.... Vagy egy benzol gyűrűhöz kapcsolódó valami milyen szögben áll. Vagy ott van az aszpirin. Van neki hivatalos neve is, de érdekel valakit. A patikában is csak aszpirin néven árulják.
A "folded cascode" névbe is belekötöttek, jól emlékszem.
Ha majd céget alapítasz az "Aloha" gyártására, meggazdagodsz, na majd akkor kénytelen leszel hovatalos nevet keresni a fetgörbítőnek. Addig meg csak legyenek játékizék, meg burgumok.

Q1/Q2 a "fetgörbítő". Ez a hurokerősítése.
A hibajel (a végfetek torztása) "A" csomóponton jelenik meg. Q1,Q2 (kisfrekvencián) ezt a 3500-szorosára erősíti és az így előtorzított jelet kivonja a bemeneti jelből.
Tehát ez tulajdonképpen egy párhuzamos negatív feszültség visszacsatolás.

Nem változik a Bode ha nyílthurkú erősítést nézzük, viszont így Q1, Q2 földelt bázisú kapcsolásban működik.
És zárthurokban a THD.
Az a gond, hogy a keresztezési torzítás magasabbrendű páratlan harmonikusokat tartalmaz és 3-5-7... stb kHz-en már kisebb a visszacsatolási tényező. Erre még ki lehetne találni valamit, de nem egyszerű.

Még kétszer elolvastam amit írtál, de ez így vagy egy hagyományos egyszerű kis kapcsolás lesz, vagy fából vaskarika... esetleg feszültségkövető.

Megnéztem mit mutat, ha a meghajtó impedanciát csökkentem úgy, hogy a 220 Ohmos emitter ellenállásokat áthidaltam 1-1 µF-dal. Utána a nyugalmi áramot megnöveltem, a bias feszültséget 2V-ra állítottam. Ez nagyjából 250mA-t jelent.

0,0005% Már ha jelent valamit.

Ez így jól mutat, de sajnos elfogy a fázistartalék. A szimulátor szerint is már csak 33 fok.
Az első alohánál is 220R volt ez az emitter ellenállás és a gyakorlatban meg kellett növelni a meghajtás impedanciáját, különben gerjedésre volt hajlamos. Az utolsó változatnál 510R-re növeltem, hogy kapacitív terheléssel is stabil maradjon. Tehát ennek az értékével nem nagyon lehet játszadozni, más kiutat kell keresni. Az "A" osztály az egyik, de ennek nem tudom van-e értelme (fülre nem nagyon szokott meghallatszani az "A" osztályú beállítás).

Az említett cikk

Köszönjük! Nekem ki van fénymásolva és kivételesen még azt is tudom hová tettem... de majd újra átolvasom ezt, ha már itt van az orrom előtt : )
Erről jutott eszembe, mennyi rengeteg kapcsolási rajzom van. Néha nézegetem őket. Ez csak a töredéke, valószínűleg ezernél több van lementve a gépemen szanaszét. Úgy nagyjából mind a fejemben is el van mentve. És mégis új kapcsolásokat akarok kitalálni. Lehet nem vagyok teljesen normális Vagy megint kezd kitörni rajtam az alkotói válság

Azt hittem én használom a legrégebbi TotálCommandert, és most rámutattál, hogy egyáltalán nincs ez így, a tiéd még öregebb.

Úgy látom, hogy az első kapcsolás (JBL SA600 1966) hiányzik a gyűjteményből, pedig igazából ezt nyúzza mindenki 60 éve
TJ.

Engem a tápja is érdekelne, meg van valahol? VCC1-3, nem csak az érték, hanem a megvalósítás módja is.

Megtaláltam az elvi rajzot, mondjuk feszültség értékek nélkül. Az az öreg amp 2x40W, ebből ki lehet találni a tápot, de érdekes.
Én egy erősítőnél mindig a tápegységet nézem, számomra ott eldől, hogy tanulmányozzam-e tovább. Csak tiszta szubjektivizmusnak mondom.

A legrégebbi az 1.0. Az enyém már a 6.54, tehát modern : )

Most már ez is benne van a gyűjteményben, köszönöm! Nyilván több tíz-, vagy több százezer kapcsolás létezik, de a variációk száma nem annyira sok.
Ebben sincs semmi különleges. Invertáló és munkaellenállása van a VAS-nak. Az meg, hogy hány tápról jár egy végfok ízlés dolga. De kettő minimum kell bele, ezen általában én sem szoktam spórolni. De tetszik. Elbonyolított alapkapcsolásnak jó.
Nem jutott eszembe a neve hirtelen... úgy emlékszem pl. Kaneda erősítői ilyenek, hogy a VAS 100V-ról jár.

Van egy "B" terv is, magát a fetgörbítőt kell torzítottnak beállítani. Persze ezt könnyű mondani, megcsinálni nehezebb.
Vagy más. Megint nem tudom mi a neve, mert csak a transzkonduktancia ugrik be, de a lényeg, hogy a tiszta "A" osztályú végfokozat a "U" alakú ez az átviteli görbéje, az "AB" osztályban dolgozónak pedig, "W" vagy "M".
Hogy tisztább legyen mire is gondolok, a betűk széle a nagyáramú üzem, itt a legkisebb a kimeneti ellenállás, vagyis itt a legnagyobb a damping faktor. Középen ismét elég nagy a damping, mert ott két tranzisztor dolgozik párhuzamosan. Az "M" betű két válla az a két pont, ahol az egyik tranzisztor árama nullára vált. Itt lesz a delta I / delta t a legnagyobb. Ezzel kellene kezdeni valamit. Ez betű amúgy jól látszik a notch szűrő utáni görbén.

Éppen a hibajavításokon agyalok én is. Csak az a gond ezekkel, hogy általában nem jönnek be. Ez az egyik nagy kedvencem. Úgy működik mint a Quad, de szerintem ez jól is szól. Valami 2ppm a THD-ja teljes kivezérlésnél.
Cordell szerint is a feedforward lehetne az egyetlen üdvözítő megoldás, ha valaki ki tudna találni egy jó szummátort a kimenetre. Példa rá az NHB580 ha jól emlékszem a típusára.
Nem emlékeztem jól. Benchmark AHB2

Az alapprobléma végtelenül egyszerű és a megoldása is annak tűnik. Elvileg.
A torzítás jellege (a jelalak, azaz a felharmonikus tartalom) a frekvenciától függetlenül állandó, de nagyon kis frekvenciától (néhány Hz-től) 20dB/dekád meredekséggel nő.
Számszerűen: 100Hz-en 4ppm, 1kHz-en 0.004%, 10kHz-en 0.04%.

A probléma megoldása szinte semmi. Hozzá kell keverni a kimeneti jelhez az előtorzított jelet ellenfázisban. 1kHz-en 1mV hibát kell kijavítani, tehát csak egy 100uA nagyságrendű áramot kellene hozzáadni a kimeneti feszültséghez ellenfázisban és nulla lenne a kimeneti jel torzítása. Ezzel szenved mindenki (sokan) évtizedek óta és senkinek sem sikerül : )

Mert a végfok kimeneti impedanciája kicsi (néhány mOhm) és nem állandó... a nem állandó a nagyobb gond. A hibajavító áramkörnek sokkal gyorsabbnak kell lennie, mint magának a végfoknak. Ha nem végtelen a sávszélessége olyan még magasabbrendű felharmonikusokat termel ami az eredeti jelben benne sem lett volna... akár pozitívvá is válhat a visszacsatolás.

Ezért írta Cordell: HA valaki ki tudná találni az ideális összeadó áramkört, akkor bárki tudna közel nulla torzítású végfokot tervezni. A feladat adott : ) Az egyik megoldás a kimeneti fojtó. A másik a teljes híd, ahol a híd másik fele a torzítást kompenzálja. És még nagyon sok ötlet született - felsorolni is egy kisregény lenne - de egyik sem igazán vált be