Én úgy vettem észre, ill. elolvastam az iwiw közleményét, és ott azt mondták, hogy letilthatom a kereshetőséget. Erről négy dolog jut eszembe:

1.: Nem lenne -e korrektebb, ha az nyilatkozna aki nyilvánossá akarja tenni az adatlapját, hogy igen, én ezt akarom, és nem nekem kéne bóklásznom keresnem a letiltó beállítást?

2.: Oké oké, hogy én nem engedtem, de szinte bizonyos, hogy van egy olyan passzus, ami szerint kiadhatják harmadik félnek az adataimat. Azaz : "Színház az egész világ"...

3.: A Facebook sokkal agresszívabb, pofátlanabb és rámenősebb, mint az iwiw. Lásd: tavalyi adatlopás-botrány. A nevemen és a születési dátumomon kívül nem adtam meg semmit. Tehát: lehet élvezni az előnyeit, de csak óvatosan. Ne tudjanak meg rólam annál többet, mint amennyit szeretnék. Csak zárójelben jegyzem meg, hogy a telefonszámom titkos. Akkor hogyan is találnak meg közvélemény-kutató cégek? Érdekes azóta abbamaradtak a hívatlan telefonálások, mióta többnek is mondtam, hogy akkor a cégvezető nevét és a vállalat pontos címét szeretném, mivel én nem járultam hozzá sehol az adataim közzétételéhez. Feljelentést kívánok tenni.

Végül egy apró kérdés. Választásokkor milyen jogon küldenek a pártok névreszóló "Szavazz rám, mert ha én jövök, neked nagyon jó lesz" tartalmú leveleket, amikor én semelyikkel nem állok kapcsolatban? Honnan és milyen jogon szerezték meg a címemet? Ha ők megtehették, akkor vajon ki tehette meg rajtuk kívül?

Az egyik 70 éven felüli volt tanáromnak (se internete, se számítógépe) a nevére felvettek jelzálogkölcsönt. Egy zugügyvéd ellen is jegyezte. E miatt nem is keveset kellett járnia a rendőrségre. Azt az időt és idegeskedést ki téríti meg neki?

Ami lemaradt: Hiába vettem ki innen a nevemet, képemet, nem tudom hogyan talált meg egy nekem enyhén szólva is unszimpatikus azóta innen már kitiltott felhasználó. Szerencsére értett a szóból: a "nem ismerem" gomb jelentéséből.

Voltaképp már bánom, hogy annak idején megadtam a nevemet és kitöltöttem egyáltalán a bemutatkozós sort. Utána szépen kaptam vissza, hogy nem is csináltam semmit, mert nem tettem fel képeket, meg milyen technikus vagyok meg..meg...meg... Annak van bármihez köze, akinek megmutatom. Óvatosságból a most folyó projektjeimet is csak megbízható emberek láthatják. Ahogy látom az ismerőseim adatlapját itt, sokan döntöttek úgy, hogy kiveszik a nevüket. Itt nem az ilyen oldalakkal van a baj, hanem azokkal az emberekkel, akik mások jóhiszeműségét kihasználják. Egy értelmesebb embernek elég egyszer megégetnie magát, és nem felejt. Az a baj, hogy utána sokszor túl óvatossá válik. Abból viszont sosem lesz baj.

Maty! Kezd el Matyiszterizálni magadat, mert leamortizálod a nevettető agyalapi nyúlványodat.
Megmondta Obi Van, hogy tele van Matyiszteronnal a véred, de most leesőben van ez az index.

Nincs ez leesőben, csak gyere el Börzére. Ott láthatsz, és hallhatsz is élőben, kívánod Te még azt, bárcsak ne hallanád a hangomat. Ki az az Obi Van? Valami holland filmhős? Esetleg egy barkácsáruház?

Téged is?

Obi Van Imibí (vagy bá).

Nekem egy hofi szösszenet jutott az eszembe. Amikor Kádárt parodizálta: Elvtaaaarsak és elvtaaaarsnők... Csend, majd mondta: Igen, Ő.

Én is csak ennyit mondok: Igen, Ő.

Téged is traktáltalak azzal, amit csinálok, Obi Van-nál.

Azért jól eltűnt, hála az égnek (De ki tudja, lehet, hogy most is figyeli a távolból az eseményeket, és majd "csendes gyilkos"-ként fog támadni…)

Az Obi Van olyan, mint Szegeden: van az eredeti Obi, az első, az Obi Van, meg van a móravárosi, az az Obi Tuu. Vagy az Obla Dí (nyet) :no: és Obla Dá :yes: …

A népességnyilvántartó vagy belügyminisztérium vagy éppen most mianevetől. Néhány forintért darabját. Talán jogod van letiltani. * Nem kell számítógép az adatlopáshoz, csak megkönnyíti azt.

Ebben az a csapda, hogy amikor megtudod , hogy kikerülnek az adataid, már késő, mert kint vannak a rendszerből. Aztán meg szabad préda vagy. Például én sosem voltam kapcsolatban a bizonyos rídörsz dájdzseszt nevű kiadóval, és igen agresszív levélváltás kellett ahhoz, hogy hagyjanak végre békén.

Én is azokkal gyújtottam be egy ideig, de mostanság már nem kell gyújtós, így felemeltem kicsike hangomat.

Ezt jól teszed, csak a biztonság kedvvért töröltem a hozzászólást mert személyes részt is tartalmazott aki látta olvashatta aki nem az így járt.

Sziasztok!
Gondolkoztatok már azon, hogy a nők hogy tudnak ilyen lassan vásárolni? Most jöttem haza egy vásárlásból a csajokkal, (én voltam a sofőr) és hát a végére forogtak a szemeim.
Na hova is kell menni? Hát persze, hogy drogériába? vagy valami hasonló néven illették
A kép a következő: állnak a samponos pult előtt (nagyon megijedtem, amikor sok különféle sampont láttam, mert kettő között is órákig megy a válogatás) és kezükben tartva a kiválasztott példányt mereven nézik, mintha csak madárlesen lennének. És az az érdekfeszítő várakozás, ahogy 0,2 frekin megcsörrentem a slusszkulcsot a bevásárlókocsin, és próbálom kikapcsolni az agyamat...
És amikor felteszem a kérdést, hogy mi is telik ennyi időbe ezen, akkor a következő a válasz: "csak elolvasom mi van ráírva, hogy jó-e" Igen? de mégis hányszor olvasod el?
Na jó, biztos csak figyelmesen.
A következő fogkrémes pultnál hasonlóan. De a kettő közötti út is gyötrelmesen hosszúnak tűnik, azzal a sebességgel, amivel haladni lehet. Szóval az áruházon kívül lehet normális sebességgel haladni, de bent, valami felsőbb szinten álló sugallattól vezérelve köbgyökalatt 2-vel kell "haladni"
Hazafelé:
"Miért erre jössz? Azt hittem bemegyünk még a másikba is!"
"Minek?"
"Mert még a "valamit" nem kaptam meg ott"

Dejó... Keresztbeakpom a gépet az úton nagy idegességemben, hogy megforduljak, hogy 10 perce nem szóltak volna, hogy ne kelljen visszafelé autózni még 10 percet pluszba.
Mire "ez biztonságos???" Mondom "neeem!!"
De a fene vigye el azt a jó szívemet...

Ez volt a nap vicce. Lájkoltam is a hozzászólást. Anyum elküldött a drogériába. Tudni kell, hogy a Rossz man és a déem egymás mellett vannak. Bemegyek a déembe, mert azt mondta, ott vette. Körbe írom azt a miskulanciát amit keres. Persze ő is csak kábé emlékezett a dobozára. Néznek rám, hogy ők sose árultak ilyent. Egy hirtelen ötlettől vezérelve átmegyek a rosszmannba, na igen, ott volt. Azonnal tudták mit keresek. . Most konkrétan az nem eléggé kellemetlen, hogy egy férfi vadszilva színű hajfestéket keres, még nézzék is ügyefogyottnak?

És mi van akkor, ha a srác mindent a netről rendel?

Igaz, de ez még azon a "hangfoglaló" nevű zenész rendezvényen is túltesz, amikor kedvemre nézhettem meg és próbálhattam ki jobbnál jobb, drágábbnál drágább hangszereket (szakmába vágóan szólógitárokat) test festett csajok mellett

Akkor a szenvedésem hoz szórakozást elvégre a gladiátoroknak is ez volt a lényege.
Nekem azzal volt bajom, amikor "padlizsán" színű izét kellett keresnem Kérdezem milyent? Hát padlizsán színű. Az meg milyen? Hát padlizsán színű. De a fene vigye el az nem egy zöldség?

Jobb, ha azt mondja: #614051 színűt keress? Eggplant color

Hát akkor már RGB színkóddal mondja Erre rápihenve gyorsan ittam is egy sört Persze ah azt mondanám egyszer: Sör színű

Beer color Maradok az RGB-nél.

Én már rég kitaláltam azt, hogy hipermarketben kell csajozni… Amelyik tud ember módjára vásárolni, ott nagy gond már nem lehet! (Csak túl sokszor mentem anyámmal ilyen helyekre, de már fater is kezdte átvenni, azóta még csak véletlen se!) Remélem egyszer eljön az a világ, ahol csak webshopok lesznek Én is megfontoltan vásárolok: kinézek itthon valamit, közben ezer más dolgot csinálhatok, aztán fogom magam, bemegyek, megveszek, és ennyi… De tényleg, két sampon közt mit kell válogatni, amikor van egy jó, ami már megszokott és bevált? Ezt is az egyik olyan dolog, amit a férfi ember SOHA az életben nem fog megérteni (és talán nem is akar, mert úgy nyugodtabb az élete).

A férfi használati értéket vásárol. A nő reményt.

Pontosan!
És ha el tudja dönteni abból, ami rá van írva, hogy jó-e vagy nem, hát akkor gratulálok. Én max bevágom a kosárba, és ah kihullik tőle a hajam, akkor többet nem használom és kész

Hát nem? Ha nem jó, akkor másikkal próbálkozom. Hova van az írva, hogy nekem személy szerint jó-e? Max megszagolom, hogy milyen illatú

Akkor lehet hogy nekem sampont kellett volna váltanom?

S az ember célja a küzdés maga.
S a vásárlás célja a válogatás maga.

Most olvastam a postot és el kell mondjam kegyetlen jó!

Annyira átéléssel fogalmaztad meg, annyira tettszett hogy azt szavakkal nem tudom illetni.

ui.: Még minidig nem tudom abbahagyni a röhögést.

Matykusz! Azt képzeld el milyen lehetett, amikor az egyik ismerősöm és a haverja a katonaságnál volt, és kiment egy boltba női nejlonharisnyát vásárolni. Az eladó csak nézett, hogy minek az neki! Aztán végül nem hagyták kétségek közt szegény eladót, mert elmondták neki, hogy nem az esti műsorhoz kell, hanem surranót fényesíteni. Egyébként tényleg nagyon szép fényes lesz tőle a cipellő, rászáll egy légy és elcsúszik...