Osztom a nézeted. Sosem öregszünk meg...
MI? Úgy legyen!

Van benne igazság. A LENCOCLEAN nekem segített, csak egy a baj: Később nem lehet eltüntetni utána a lemezről a száraz lejátszásnál többszörösére megnövekedett zavaró sercegést. sem mosással, sem a LEMEZŐR-el (Bőrradír), semmivel. Már csak nedvesen játszhatók le.

Magam is használok nagy felbontású digitális zenei anyagokat, mivel mindenhez már nem férek hozzá hanglemezen. "Óriási előnye" ezeknek az analóg felvételekkel szemben, hogy egyetlen fillért sem kell értük kiadni, olcsón tárolhatóak és bárki számára elérhetőek a világhálón.
Azt mondjuk azért nem hiszem, hogy a kiadóknak ez lett volna az eredeti szándéka amikor kitalálták a digitális adathordozókat, sokkal valószínűbb, hogy csak újból szerették volna eladni ugyanazokat a felvételeket más és más formában...
Volt aki rá is harapott, és megvett mindent újra CD-n, de akkor jöttek az újabb formátumok...
A többség aki LP-t hallgat nem süket, csak másként viszonyul a konzerv zenéhez, mint Te.
Örülök neki, hogy haladsz a korral. A tarokkos barátaim még Téged is megelőznek, ők már kizárólag Spotin hallgatnak zenét, na nekik magyarázd el a felbontásbeli különbségeket...

Természetesen lehet hallani a tűzajt, csak kit mi zavar jobban. Egy koncerten is mindig akad aki köhög, nyikorgatja a székét, mégis van tábora (aki meg is tudja fizetni). Épp fentebb írtam, hogy én szerettem a Melodija lemezeket, pedig érzékelhetően nagyobb volt a sustorgásuk, mint a magyar lemezeknek. Viszont szerintem zeneibben szóltak, mert nem mahinálták agyon a hangmérnökök. Hallgatok CD-t is, de ott épp a sterilitás zavar némileg. És van olyan flamenkó CD-m, amit jól hallhatőan két már kopott LP-ről készítettek. Mégis az egyik legjobb CD-m, mert a zene viszont nagyon jól szól róla.

A digitálisan rögzített anyagoknak van egy óriási előnye, azon túl hogy a rögzített hanganyagnak a minősége ma már messze jobb, mint bármelyik analóg rendszeré.
Nem romlik a minősége, akárhányszor is hallgatod meg. Még az unokáid is ugyanazt hallják majd, mint a nagyapjuk fiatalon.

A szalag lemágneseződik, átmágneseződik, nyúlik, és idővel használhatatlanná válik.
A lemez barázdái kopnak, a mikroméretű kvarc szemcséket a tű belepréseli a lágyabb műanyagba úgy, hogy semmiféle tisztítás azt onnan ki se tudja mosni.
És ez a romlás folyamatos, a lejátszások számával lineárisan nő.

Tehát ha csak nem a vitrinben tartja az ember a drágán megvásárolt darabokat, és a borítót olvasgatja, akkor bizony egy idő múlva silány minőségű termékek gyűjteményének lesz a szomorú gazdája.

Valóban jogod van hozzá, még sokszor leírhatod, de nem látom értelmét. Topik tartalma sem alkalmas nézeteid kifejtésére, lenne erre alkalmasabb hely ahol nem alakulna ki meddő vita véleményed miatt. Én nem folytatom tovább, nem szeretném teleszemetelni az oldalt nem idevaló hozzászólásokkal!

Nyilván számodra nincs értelme, mert lesöpröd a negatívumokat, amik a lelkesedésed tárgyát érintik. De nem is neked szánom a kritikus megjegyzéseket, mert ugye ezt a rovatot nem csak a lelkes LP hívők olvassák, hanem olyanok is, akik most ismerkednek a lemezekkel, analóg hangrögzítéssel, és esetleg még nincs megkövült, bemerevedett véleményük a témáról. Nekik kifejezetten hasznos lehet, ha olyan véleményt is megismernek, ami segít nekik egy tágabb képet alkotni az adott területről. De látom nem tudsz túllépni ezen, és válogatás nélkül adod a negatív értékelést az írásaimra.

Bővebben: Link

Azért voltak már példák arra is, hogy gyári CD-k tönkrementek. Ha jól emlékszem, akkor épp az derült ki, hogy a használt festék ette a fényvisszaverő réteget. Láttam képet, ahol látszott, hogy lyukak vannak a rétegben.

Ha az ember vigyáz a lemezeire, és nem "új barázdát szánt az eke" típusú lemezgyalut használ, azért egy emberöltőt bőven kibírnak azok az LP-k is. Az iparnak váltani volt célszerű, hogy újra eladhassa ugyan azokat a zenéket, amik már LP-ken megvoltak a hallgatóknak. Van két Ortofon teszt LP-m, ami remekül megmutatja, mennyi tartalék lett volna még az LP-ben is. De a konzerv zene minősége is csak a kisebbséget érdekli, a többségnek bőven elég, hogy szól.

De kár ezen vitatkozni, egyik oldal sem tudja meggyőzni a másikat, mert ez lényegében hitvita.

Joga van hozzá, csak nem illik kutyával macska kiállításra menni.

Nem akarok lebeszélni senkit a választott szenvedélye műveléséről. De egy műszaki területen nem a hit dönti el egy technológia minőségét.
Ez nem olyan terület, mint az audiófília, ahol teljesen szubjektív vélemények ütköznek.
Amiket negatívumként említettem abszolút dolgok. A kopás, a nyúlás a zajosodás, mind pontosan mérhető, hallható, mindenféle hit, és szubjektivitás nélkül.
A digitális hanganyagoknak meg szerintem nem a CD a referenciája, bár abban igazad van, hogy sok CD, főleg az írottak élettartama sokszor csapnivaló. De amíg nem megy tönkre, ugyanazt a minőséget hallod évtizedeken át.
Biztosan vannak kőgazdag lemezrajongók, akik amikor lemezt vesznek, akkor nem egyet, hanem ötöt, tízet rendelnek, hogy az évek múlásával mindig legyen friss, tökéletes minőségű példányuk.

Szerintem a RIAA korrektor mint cím nem a vinyl lemez rajongás szinonimája. Egy olyan topikban nem járatnám a számat feleslegesen.