Vékony trafólakk maximum, minden további a hőleadást rontaná.

Láttam már autóerősítőkben a tekercsre több vékony csíkban ráfolyatott melegragasztó anyagot a rezonanciák elnyelése végett. Itt is alkalmazható lenne?

Használható, ha attól félsz, hogy a forrasztás kiszakadna a rezgéstől, de általban a ragasztó sokkal hamarabb lejön a rezgéstől. A legjobb megoldás a gyorsszoríó vagy a csavarozás ilyen esetre.

Ha a huzalok rezgéseitől félsz, akkor inkább lassabban és erősebben tekerd, akkor nem lesz ilyen probléma, nekem is kellet két három porvasmag megtekerése, amíg rájöttem hogyan lesz szép és jó.

Azt szeretném még kérdezni, ha kicsit eltérek a kondi értékétől melyik irányban szerencsésebb? Kissebb vagy nagyobb a szerencsésebb?

Ha a szűrőt eredetielg rendesen tervezték akkor egy +-50% eltérés nem lesz probléma, max az LC szűrő küszöfrekvenciája arrébb megy, illetve kiemelés meg tompítés lesz akörül. De mivel ez a vég kb a 20-300 Hz tartományban ad le, ezért ez téged nem fog zavarni.

Az van ráírva hogy 150Hz max. Eredetileg2x47µF az 23.5µF ha jól számolok. Akkor szerinted mettől meddig mehet a kondi értéke biztonságosan?

Legalább 10uH-t hozz össze, mivel a hely szűkös éa fóliakondik nagyobbak az elkóknál, ezért többet kell párhuzamba kötnöd majd.

Sziasztok!
Adott Texas Istruments TAS5261 nevű IC, ami egy D osztályú végfok. Namost az a kérdésem lenne ezzel kapcsolatban, ha megépítem az adatlapon lévő nyákot, akkor csak adok neki tápot, persze hűtést, bemenetet és egy hangszórót, akkor az úgy jó is lesz?
Bemenetnek csak PWM modulátorból jövő jelet látok, ez mit jelent? Kelle elé még valami elektronika, nem köthetem rá csak úgy a jelet?
Köszi!

Kell elé egy modulátor ic, az adatlapban tas55xx IC-t emlegetnek (pl tas5508).

Ez azt jelenti, hogy még gőzöd nincsen a D-osztályú végfokokról.
A D-osztályú végfokok PWM modulációval mennek, ajánlom olvasd el a cikkemet.
Ez az IC csak a teljesítmény részeket (+plusz szinteltolás és egyéb) tartalmazza, elé szükséges egy PWM modulátor, ami egyszerűbb esetben egy háromszöggenerátorból és egy komparátorból áll.

Igaz, nincs.
Ez hogy nézne ki? Megérné ezzel szórakoznom? Az SMD miatt már előre félek tőle..

Ha tök kezdő vagy, akkor ne ezzel kezd.
Ajánlanám a TPA3122D-t ez egy DIP-tokos IC, mellékelek egy nyáktervet (adatlapi kapcsolás), amit én kipróbáltam és az IC mellett többnyire 1206-os (könnyen forrasztható!) SMD ellenállásokat és kondikat használ.
Hidalva szép kis teljesítményt ad, nem kell neki borda. Két ilyen bőven elég egy otthoni kis HiFihez

Sziasztok mesterek!

Szert tettem két IGBT power modulra (BSM15GD120), azt írja az adatlap, hogy ez egy 3 fázisú teljes híd, Vce 1200V, Ic 25A, Ptot 145W áganként. Bekapcsolás 55ns, emelkedés 45ns, lekapcsolás 400ns, ebből esési idő 70ns.

Alkalmasak ezek D osztályú erősítő építésére?

Elnézést, ha hülye a kérdés, nem vagyok valami járatos a témában.

Nem igazán alkalmas. IGBT az inkább tápegység primer oldala.
Ide neked kisebb feszültségű (max 200-250V) és nagyobb áramú eszköz kell.

Átnyálaztam a topik oldalait közben, és arra a következtetésre jutottam, hogy túl lassan kapcsol le.
Olyan 10kHz-es meghajtással működne megfelelően, ami még egy subot hajtani is kevés, ráadásul hallható tartomány.
Nem baj, nem kár érte, majd egyszer jó lesz szervómotort hajtani.
A téma viszont megfogott, így számíthattok rá, hogy lesznek még hasonló kaliberű kérdéseim
Köszi!

Azért ennyire nem kell.. Érdekelt a téma rég óta csak a csöves erősítők tervezése-építgetése és fejlesztése mellett sem időm nem volt csinálni ilyen erősítőt, meg nem is akartam, de azért 200W-ot nem akarok csővel erőltetni, már csak a súlya és a mérete miatt, az áráról nem is beszélve. Kis hifi nem kell, az előző gondolatból kiderül, hogy miért, nekem 2x8W-os csöves PP szobában tökéletesen elég, egy nagyobb teljesítményűt akartam basszusgitárhoz. Ja az SMD-vel sincs ám nagy bajom, főleg ellenállásokkal kondikal, de annak az IC-nek már nem kevés lába van..

Ha a tök kezdő vagy ilyen témában, akkor ne akarj rögtön nagyon sok kraftot. Mert azért a csöves erősítő és ez ég és föld. Csöves erősítőt minimális elektornikai ismeretekkel bárki tud csinálni. Ide meg azért elég hardcore kapcsolóüzemű ismeretek kellenek.

Tudom ajánlani a cikkemben lévő kapcsolást amúgy, ezen kívül nemrég közöltem itt HIP4080-ra egy nyáktervet. Egyik sem kemény SMD (1206 van csak), meg nem túl bonyolult, szóval hajrá.

Hát az építés mindkét esetben sokkal egyszerűbb, mint a tervezés és semmilyen komoly elméleti tudást nem igényel egyiknél sem, csak gyakorlatit. Forrasztani kell tudni, alkatrészeket beültetni.

A tervezés más tészta. Csöves erősítőt sem egyszerűbb tervezni, mint D-osztályt. D osztály tervezésénél a félvezetőtechnikai, meg szabályzástechnikai ismeretek alapvetőek. A félvezetők kapcsoló üzemben való működésének az ismerete az alap, valamint a "szabtek" része diszkrét értékű jelekre is kell. Mindkettőnél kell az analóg elektronikai ismeret. Csövesnél még erősebben a nemlineáris hatásokkal való trükközésekhez.
D osztáyhoz még nagyfrekis dolgokra is oda kell figyelni.

Ha D-osztályt kéne terveznem, azt választanám. Egyet összehoztam, tervezésnek nem nevezném, de legalább én alakítottam ki az egész áramkört az utolsó alkatrészig. A komparátort én terveztem. A feteket IC hajtja meg, azt nem én terveztem . A félhídhoz a szokásos alapismeretek kellettek, meg pár mérés, holtidőbeállítás, jelkésleltetési idő, egyéb. Az önrezgő elvet meg a Bruno találta ki nem én. A nyáktervezés keményebb dió, mint a csövesnél, az tény. Megszívtam a diódakapacitásokon és fóliákon kialakuló 30V-os berezgéssel elsőre. Másodszorra sokkal jobb fóliázat, meg a lassított kapcsolási idő megoldotta a problémát. Mindezek ellenére csöves tervezésbe sokkal bátortalanabbul mernék csak belekezdeni. De persze az én vagyok. Nem hiszem, hogy egyszerűbb lenne, én nem szólnám így le a dolgot. Sok ismeret kell oda is, ami a D-osztályhoz egyáltalán nem. Ez persze fordítva is igaz.

Amúgy amit a hírdetésben árulsz saját tervezésű műveletei erősítő, annak például itt a d-osztályú technikában lehetne hasznát venni, mondjuk egy hiszterézis oszcilláción alapuló önrezgőnél.
Itt jönnének ki igazán az előnyei, a paraméterei.

Ahhoz sokkal egyszerűbb és gyorsabb kapcsolást is lehetne használni. Ráadásul ez egy előfok, nem túlvezérléses üzemmódra lett kitalálva, mint egy komparátor. Egyébként nem én terveztem. Abszolút mást használnék D-osztályba, pláne egy hiszterézises komparátorba.

A hiszterézises komparátor mint PWM erősítő, a legegyszerűbb elvi működésű dolgok egyike. A csöves SE végek bonyolultságával vetekszik az elvi rajz. Elsőnek csővel csináltak ilyet is egyébként.

Sok szempontból egyszerű, azonban a legnagyobb hátránya a tekercs előtti visszacsatolás. (és ezen kívül a maximális kivezérlések környékén a gyors modulációs hiba)
Nagy tapasztalod van komparátorok és műveleti erősítők tervezésében? (vagy gyüjteméyned ezekről)
Egy gyors szinteltoló komparátor például nagyon jól jönne a félhidas erősítökbe, mivel az Philips UcD-ben használt nem a legjobb.

A komparátorokban annyira nagy nincs.

Egyébként a hiszterézises komparátor kiegészítve egy kondival, ellenállással máris astabil multivibrátor, utánakött aluláteresztővel meg átmegy PWM erősítőbe. Ki kéne próbálni előfoknak.

A szinteltolást én is két tranyóval elrendeztem, a gyorsaságot nem az vágja haza a te kapcsolásodban sem, hanem az IR2110 bemeneti kapacitása. Próbálj egy impedancia illesztő szimmetrikus emitterkövetőket betenni amik képesek gyorsabban meghajtani az IR2110-et, hátha. Állítólag kiakad valami tároló az IR-ben, ha 100ns nél rövidebb impulzust kap és nyitva hagyja az egyik fetet aztán leég minden, szóval nem is mertem lemenni a késleltetési idővel 300ns alá. Így 300ns-nál rövidebb impulzust nem is tud bekapni. Ezért nem is akartam gyorsabbat.

Sajnos minden a félvezetők kapacitásain, kapcsolási sebességén és bekapcsolt állapotú vezetésén múlik, egy határ fölött még a legjobb tervezéssel sem lehet átlépni az alkatrészek korlátait. Szóval a félvezetőknek kell jónak lenni. Azt hiszem, hogy az integrált fet meghajtók legújjabbjaival nem lehet diszkrétben felvenni a versenyt. Tényleg csak a szinteltoló komparátor rész az, amivel érdemes foglalkozni. Ott is az egyszerűség és az olcsóság, ami szóba jöhet szempontnak.

Egyébként az LM311 baromi lassú, marha nagy késleltetéssel. Attól a bruno féle tranyós is sokkal jobb. Aztán a szinteltoló fokozatod áram leadó képességét kéne növelni, aztán fetmeghajtó IC-t kéne váltani, ha több kell. Hirtelen más ötletem nincs.

Kösz az infókat, lényegében más tervezési irányt vettem.
Teljes híd miatt haszálahtók alacsonyabb fezsütlségú FETek, nem kell szinteltolás, valamint használható más meghajtó stb...
ELősnek a HIP4080-as cuccot fogom kipróbálni, ha az megy, akkor külön komparátor majd a texas új fet meghajtói.

Már hogy a fetmeghajtó IC-nek nem kell a szinteltolás?(gondolom)?

Az tényleg jó volna. Milyen IC van most, aminek nem kell?

Teljes híd esetén nem kell a kompartáor kimenetét szinteltolni a meghajtó IC bemenetéhez, mivel a kimenetnek nincs közöse a táppal.
A HIP4080-at csak azért akarom használni, mert abban van kompraátor, FETmeghatjó (2,5A-es ami nagyon sokra elég). Mivel integrált minden ezért várhatóan nagyon gyors is, kevés lesz a propagation delay.

Ja az más. Szinteltoló nem kell, de ezzel így még nem sokat nyer az ember. Én abban reménykedtem, hogy nem kell külön alsó-felső vezérlés, hanem sima pwm-el lehet vezérelni a fetmeghajtót külön belső állítható dt áramkörrel, mint az IRS meghajtónál.

A dead-time állítása nagyon egyszerű, így nem értem miért probléma, hogy kel jel és jelinverz az alsó és a felső oldalhoz.
(teljeshídhoz azon kívül is kell és jelinverz)

Hát alapból nem kell invertált jel, ami azért nem kis előny. pláne kellemetlen, hogy az egymáshoz képesti eltolás egy az egyben meghatározza a holtidőt. Mindenféle apró kapacitás, meg billenési szint szórás belepofázik, ha magas impedanciáról van meghajtva. Kényelmesebb lenne ilyen fatengelyes végfokhoz egy sima pwm bemenetű fetmeghajtó. Ezeket egyébként is bonyolultabb, főleg motorszabályzásokhoz találták ki ezért van két bemenet. Végfokba BD modulációtól eltekintve előnyös volna ha sima pwm bemenetű is lenne.
Sokkal kényelmesebben lehetne használni.

Az tény hogy ez a kapcsolás nem a pwm végfokok csúcsa, de tesztelgetek belőle egy hidat, aminek megvan az az előnye hogy házilag könnyen elkészíthető nyákja lesz (a hidegítő és csatoló kondikon kívül nincs benne SMD), és lejön róla 650-700W körüli teljesítmény 8 ohmon, 4 ohmon meg több is, attól függően hogy hova van beállítva az áramkorlát, valamint egyszerű és aránylag olcsó. Ha átmegy minden teszten akkor lehet hogy írok egy cikket is belőle, illetve a Laci is beteheti az övébe ha ragaszkodik hozzá (?).

Egyetlen nagy problémát látok benne, de az az összes önrezgőre érvényes. Mivel a kapcsoló freki nem pontos (nem kvarc vezérli ) ha nagyon keveset is de lassan és folyamatosan mászkál. Ha hagyományos tápról járatjuk ez semmilyen problémát nem okoz, de kapcsolóüzemű táp esetén (függetlenül attól hogy milyen) a harmonikusokból mindig kialakul egy különbségi fütty, ami néha hallható, néha elhalkul a freki függvényében. Odáig jutottam, hogy a táppufferek csillagpontját egy ellenállással (pl. 22 ohmmal) lekötve a védőföldre ez jelentősen csökkenthető, valamint csökkent rajta a dobozolás is, de teljesen nem tüntethető el. Tehát olyan csendben (halk ssssz) nem lesz mint egy B osztályú végfok. Ennek ellenére azt mondom, hogy nagy teljesítményekre nagyon jó (és olcsó) választás.