Ha írsz magánban akkor megbeszélhetünk bármit, de itt tényleg eléggé off.

Nem csak szép kártyánk hanem puskánk is van.
Sok minden más mellett, természetesen.

És a katonák merre vannak?

Gondolom nem éleslövészet bemutató volt. Ha esetleg "másképp" hiányolod őket: vannak elegen. Ilyen szintű fegyvereket a sorkatonaság idején is csak hivatásosok használhattak.

És még ők sem tudták használni ....

Ezzel is csak az a baj, ami a többi szektorban. Elköltöttek milliárdokat új fegyverekre, de nincs aki kézbe vegye majd.

Biztos megvan a technikája a használatának.

Ez a kisebbik gond, az a nagyobbik hogy ha a megvételre és a kiképzésre van is pénz, de gyakorlásra szinte soha. Érdemes megnézni hogy hány órát repül itthon pl. egy pilóta, hogy mennyi éleslövészeten vesznek részt, stb. És szerintem a "gyalogos katona" se lő annyit amennyit kellene, miközben raktáron rohadnak meg az M zárolt készletek.

Én voltam katona. Összesen lőttünk ki 9 azaz kilenc töltényt. Még a rendszerváltás hajnalán. Azóta romlott a helyzet. Sorállomány??? Most elkezdték toborozni nyakra főre a katonákat, de az ugye nem terem. Előbb meg kell születnie, felnevelődnie, aztán mehet golyófogónak. De nézz körül. Páva vagy hipster lesz a sorkatona? Ugyan már. M zárolt készletek? Azokra a tartalékjárművekre gondolsz, amik kívülről szépek és darabra megvannak, de nincs már bennük mondjuk motor, mert nem volt elég pótalkatrész? Majd a vaterán végzik.

A sorállomány _nyilván_ nevetségesen keveset lőtt. A hivatásos és szerződéses állomány remélem azért többet, bár a fene tudja. Csak kontrasztként: olvastam valahol, hogy egy FBI ügynök az alapkiképzés alatt legalább 6000 lövést ad le különféle fegyverekkel, persze ha akar vagy szükséges akkor többet, és persze amíg állományban van rendszeresek a lövészetek is. És ez nem SWAT vagy valamilyen extra dolog, csak a "sima" szövetségi nyomozó.

M zárolt készlet: valahol olvastam, hogy az M zárolt készletben egy csomó lószernek lejárt a szavatossági ideje, amit utána drága pénzen még meg is semmisíttettek, ahelyett hogy odaadták volna a katonának hogy lője el...

A toborzás még csak rendben is lenne, csak kellene mögé valami tartalom is. Én pl. boldogan mentem volna egy párhónapos kiképzésre, ahol fizikailag a sz*rt is kihajtják belőlünk, megtanítanak fegyverrel bánni, és legalább alapszinten megvédeni a hazámat ha szükség lenne rá (de ne legyen). De ami itt sorkatonaság néven ment, az viccnek is rossz volt, legalábbis az alapján amit hallottam és olvastam.

Ezt az országot senki nem akarja sem megtámadni, sem elfoglalni. Csupa barátok vesznek körül, a NATO meg úgyis megvéd.
Van néhány hivatásos katonánk, akik nemzetközi szolgálatra alkalmasak (és tényleg ).
Meg van néhány repülőnk.
Ennyi. De itt álljunk is meg, mert ez már az OFF-ban is nagyon OFF.

Az első bekezdés ebben a formában nem igaz. Vannak olyan barátok is, akik mellett nem kell ellenség A NATO meg csak külső támadás esetén mozdulna. A többivel egyetértek.

Erős a kísértés, hogy az első két mondatot reagáljam, ... De talán értem hogyan gondolhattad.

Ekkora ecsetet még nem láttam, George Michael még él? Hidd el a hajnyíró csodákra képes.Ha meg nem megy még mindug fejbe lőheti magát.

Voltam sorkatona. Senkinek sem kívánom. A 6 db - HAT DARAB leadott lövésemmel kiválót lőttem. Híradósként. Ennyi.

Megerősítve! Én is kb. ennyit lőttem ilyen eredménnyel. Ja, én voltam az adott járművön kijelölve előléptetésre, és ezért nekem kiválót kellett lőnöm...
Bár így visszagondolva: Nem is tudtam, hogy már a '80-as évek közepén is létezett olyan 7.62-es lövedék, amibe beépítették az automatikus célra-vezetést. Vagy volt valaki, aki a megfelelő pillanatban lebillentette a céltárgyat?

Én a határőrségnél voltam 1,5 évet. Egyet sem lőttem. De ennek megvan az oka és a története. Nagykanizsára vittek kiképzésre, ahol az első napokban ért egy apró sérülés. Szóra sem érdemes, de mégis orvoshoz mentem. Mivel a vérzés napokig sem állt el. A lényeg az volt, hogy bevonulás előtt a bábolnai fertőtlenítő állomásnál dolgoztam véralvadásgátló hatóanyagú irtószerekkel, és én is kaptam egy jókora dózist. Szóval így a kiképzés helyett az első három hónapot a pécsi honvédkórházban töltöttem, gyógyszeres kezelésen. Aztán jött értem egy uaz, amivel Kanizsára, majd másnap Adyligetre szállítottak. Ott egy őr-, és egy műszaki zászlóalj állomásozott. Én a műszakiakhoz kerültem. Ott havonta (vagy negyedévente?) volt lőgyakorlat. Én is részt vettem az elsőn, de az eddigiekből már tudjátok, hogy én addig a napig fegyvert nem fogtam. Szóval kiosztották a fegyvert, lőszert, a tárakat. Először az ak-t szét kellett szedni, megpucolni, majd összerakni. Tárak megtöltése stb. Ez még ment, mert tudtam a többiekről puskázni. Aztán kimentünk a lőtérre. Egysoros alakzatban álltunk, a géppisztolyt a céltáblára szegezve. Vártuk a tűzparancsot. Ekkor a vezénylő törzsőrmester név szerint rám üvöltött. Illedelmes parasztgyerek lévén megfordultam. Törzsőrmesterünk hasra b@szta magát és “feküdj” vezényszót rebegett. Mindenki hasra vágta magát. Csak én álltam ott a még mindig előre tartott fegyverrel. Aztán én is lefeküdtem. Bilincsben vittek a kóterba. Akkor nem értettem. Több buliba nem hívtak. A szolgálati könyvem két lapjára átlósan jegyezték be nyomtatott, csupa nagy betűkkel, hogy “FEGYVERES SZOLGÁLATRA ALKALMATLAN!”

Én nem is láttam a géppisztolyomat, pedig volt. Viszont állandó társam volt a fóka (felmosó) sosem hagyhattam el. Ehhez értettem.

Nálunk az öragak a tűzoltó csapból locsolták a körletet, miután tíz csomag ultrát földhöz vágtak. Ebből az elegyből kellett először térdig érő habot verni, majd összetakarítani...

Azt gyanítom, aki megjárta belülről a MNH-et (gyk.: MNH = Magyar Néphadsereg), az mind megtapasztalta ezt.
A lövészetre, lőgyakorlatokra visszatérve: Lehet, hogy nekem szerencsém (?) volt, mert az első időszak végén előléptettek őrvezetőnek, majd soron kívüli előléptetésekkel "hipp-hopp" szakaszvezető lettem, és mint sorállományú előbb raj-, majd szakaszparancsnok, elég sok lövészetre mentem. (Minden időszak (6 hónap) végén volt éleslövészet, kézigránát dobással együtt.) Az utolsó lövészeten a lejáró szavatosságú M-zárolt lőszereket kiosztották néhányunknak, és mind ellőhettük. Jó buli volt, bár utána két napig alig hallottam valamit a jobb fülemre... De látványos volt, ahogy a 30-as tár nyomjelzős (repülés közben világít) lövedék sorozat mutatta, merre lőttél a géppisztollyal (pontosabban: gépkarabéllyal).

A jugoszláv háború idején gondolkodtam rajta, kiképzés ide kiképzés oda, a verekedésen, háborún szocializálódott emberekkel szemben, mi akik még egy rendes pofont sem kaptunk, lehet akármilyen fegyverünk, gyakorolhatunk a World of Tanks-on reggeltől estig, eléggé keserves tapasztalat lenne egy háború. Inkább csak elszenvedői mint viselői lennénk.

Nekem nem volt lehetőségem gondolkodni. Kicsin múlt, hogy oda nem vezényeltek.

Tekintve, hogy a lövészek között elég gyalázatos eredmények is előfordultak, nem nagyon manipulálhatták a céltáblát. Később néhány MHSZ versenyen is elfogadható eredményt produkáltam, legutóbb egy hivatali versenyen ~10 éve.
Míg be nem vonultam, gyakran ettünk finom gerlelevest.

Én viszont nem nagyon lőttem lőfegyverrel sem előtte, sem azóta, vagyis nálam sokkal esélyesebb, hogy megbundázták a kiváló eredményemet...

Mi csak az alapkiképzés ideje alatt vettünk részt egyszer éleslövészeten, de ez alkalommal volt szerencsém lőni AMD-65 gépkarabéllyal, PA-63 pisztollyal és PKM géppuskával is. Ez utóbbit élveztem legjobban, és bár nem emlékszem, hogy hány darab lőszert pufogtattam el, de arra igen, hogy ugyanezen alkalommal egy tiszt, vagy tiszthelyettes egy teljes hevedernyit eresztett ki a géppuskával sorozatban. Valószínűleg M-zárolt lőszer lehetett ez is.
Mi kaptunk füldugót is a lövészethez. A foszforbevonatú, nyomjelzős lövedékek kilövéskor nyújtott szép látványa bennem is megmaradt a mai napig. Látszott az is, amikor gellert kaptak a lövedékek és repkedtek minden irányba.
Emellett volt még éles gránát hajítás is.

Licitálok rátok. Én még T55-ös harckocsi ágyúval is lőttem. 2x is.

Ha már űrméret, akkor én vezetek a gulyáságyúval.

Én annak ellenére, hogy üzemanyagos gépkocsivezető voltam a legtöbbet 152 mm es tarackkal lőttem. Kb száz körül. Kincsesbánya, az idők kezdete előtt néhány évvel . (Az elsütés és a töltés egy része volt a feladat, az irányzás nem )

Te nyertél! Fej fej mellett kitartással.

Szerintem meg én nyertem.
Lőttem már köpőcsővel, U szöges csúzlival, rendes csúzlival, szalgpatronos és rózsapatronos pisztollyal, (bár ez utóbbiakkal semmit sem sikerült lelőnöm) íjjal, íjpisztollyal, íjpuskával, légpisztollyal, légpuskával, CO2 pisztollyal, flóbert pisztollyal, sport pisztollyal, kispuskával, na meg természetesen a katonaságnál AMD-vel.