Olajat néhány ezer forintért találtam ebayon. Nem tudom, hogy jó-e de kifejezetten diffúzióshoz árulják.

Ha nincs elefántbetűkkel kiirva, hogy polifeniléter
akkor az valami trutymák, sőr még a ma már nagyon gyenge olajnak is van neve,: ApiezonB

le is fényképeztem, kb hogy szokott kinézni
Azt tévesen írtam, hogy a pirani szála szakadt összekevertem egy másikkal, de a fizikai kialakítást akkor is meg kell változtatni.

Ja és ami a legfontosabb: az apiezon az természetes olajszármazék, , addig a polifeniléter teljesen szintetikus,és igazábol semmi köze az olajokhoz.

hétvégén kipofozom egy kicsit a diffúziós szivattyút és felrakom , meg az ionizációs mérőfejről is egy szép premier plant

Ionizációs műszert lehet építeni házilag?

Az ionizációs megépítése házilag sem lehetetlen, ami sokkal inkább problémát okoz, az a kalibrálás. Talán egy wolfram fűtőszálú nagyfesz triódából meg lehetne csinálni... Itt esetleg találsz valami hasznosat.

A felépítése egyszerű egy olan trióda, ahol a rács közepén van az az ionkollektor: egy vékony drót, és kívül a sima wolfram katód. Bármily óvatos az ember , sikerül a katódot kinyírni, eleve olyan a konstrukció, hogy 0.12 wolframdrótból 10 perc alatt új katódot varázsoltam. lefényképeztem nem tudom hogy látszik, ja meg az edwards

Az általam vázolt, illetve a aszalomon is itt levő ionizációs vákuummérő nemcsak a könnyü katódcsere miatt ilyen felépítésű. A katód - rács dióda árama stabilizálva van kb 2-3 mA-re; a rácson kb +80V gyorsítás után egy figyelőellenálláson eső feszültséggel visszaszabályoz a katódfűtésre. Az ionkollektor a -120-200Voltjával begyüjti az elektronemisszió által keletkezett pozitív ionokat ami csak a kóbor gáz és gőzmolekulák függvénye, azaz a vákuumé. Egy sima elektrométer erősítővel kész is a kütyü

Még a végén lesz a piraniból valami, és referencia nyomáskorrekcióval!

A mérőfejben a félhíd levegőn, másik tag a vákuumcsonkban, az egész kialakult, csak a táp kell

Ahogy körülnéztem, egy diffúziós polifeniléter - szükséglete nem is is olyan drága, egy 200l-es szivattyúnál mindössze 4-5ezer, az óvatos ember azért célszerű, ha egy tartalék adaggal bir. A régi szilikonolajok Apiezon A és B nagyon kerülendők, mert a vízhűtés kimaradásakor csontra ráégnek a szivattyú belsejére, olyan, mintha gépolaj lenne. Persze a polifeniléter sem ússza meg a totál agyonfűtést, egy kis bomlással válaszol de az mégse egy szénréteg
a 307-es, és 169 MS fragmensek a jellemzők

Összeraktam a diffózióst 400wattos fűtőtest, , 75ml olajszükséglet, a szivattyú elővákuuma jobb kell hogy legyen 10-1torrnál, a felső csatlakozó gumigyűrűs
Eltettem az apróba

Kedves besi99,
Ha visszafelé megnézed a topicot, látohatod, hogy korábban irtam néhány érdeklődő levelet. Magam is nyugdijas vagyok, és azért épitek vákumrendszert, mert rádiócsövet csinálok. Nekem szerencsére van már minden fontosabb elemem, és rém sok munkával össze hoztam őket. Sajnos minden fődarabnak van valami kis stihhje, de azért müködik. Egy egykori NDK rotációsom van, ami az alváztáblával ellentétben 10-4 helyett 10-2-t csinál, és ha bemelegszik, ez 10-1-re lemegy. Ráadásul, valaki kioperálta belőle a visszacsapó szelepet a kimeneten, igy nagyon óvatosan kell inditani és leállitani. Van esetleg valaki aki tudna segiteni a hiányzó alkatrészek reprodukálásában? A második fokozat lapátjai mellet az agyon - mindkét lapát után kb 10mm átmérőben mély kráterek vannak, amik a nem használt gázballaszt és a vizes olaj nyomát mutatják. Kérdésem, hogy felkrómozással és ujraköszörüléssel szerinted ez javitható? (Valószinüleg ez okozza a jelentős hatásfok romlást.) Egy Leibold 200L-es diffuziósom van, amiben jelenleg szilikon olaj van. Müködik, de nagy a vizigénye. Ha feniléterrel használnám, milyen kimenő vizhőmérséklet lenne megengedhető? Üdvözlettel, Tombor József (HG5TMB) Email

szia a palást mély bemaródásait a lapátvezető stiftek megszorulásai szokták okozni,nem tudnak önállóan ,mozogni a stift beleszorul a lapátba, és minden kőrnél belekarcol a hengerpalástba. (ha jól értettelek! )Volt ugyan javítókészletem lapátból, stiftből, és a műhelyünkkb átmérőben tudott 0,5mm-t marni, de amennyi kellett volna, nem lehetett.ja, és a szívássebessége is persze csökkent. Sohanem használtam gázballasztot, az bajt nem okoz.Gondold végig, a lapátokat a külső palást vezeti és minegyik darabjának szabadon kell mozognia. ha kiszeded, és a kezedben összerakod, mindenhogy kell tudniuk mozogniuk. Gyakorlatilag ez akkor lesz OK, ha a kimart részt teljesen visszavarázsoljátok.Melegben azért lesz rosszabb, mert a viszkozitás csökken. Folyt köv.

Egy öreg NDK-nál elégedj meg 3-5X10-2 vel, a többi kamu. A visszacsapó szelep nyilván kinyúlt, hát ilyen emberek is vannak. Nagyon ezért ne tipródj, használj egy puffer edényt,amibe ha visszajön az olaj akkor cincog, visit, lelövi a diffúziós fűtést, vagy ilyesmi. A polifeniléter üzemi nyomása ( forráspont ) jobb ,mint 10-10torr,viszont szépen le kell csapódnia; a viz alul megy be, ott hidegnek kell lenni de fent ha szolid kézmosó víz, az még jó. De a szívássebeségnek nem szabad csökkennie (úgy nagyjából) Nade térjünk vissza
az elővákuumhoz! a diffúziós 10-1torr körül indul el,Roppan sürgősen kéne az elővákuummal tenni valamit, mert működéshatáron vagy. Ha 10-1torr alá megy, a nyomás, leáll a diffúziós. Nem kéne megvárni. Egy diffúziós nagytakarítás után( minden szerves olaj ki, persze a belét is ki kell pucizni, szétszedve! ) érdemes lecserélni az olajat polifeniléterre. kb80-85ml-t saccolok bele, de szerintem rá van írva, de az első az elővákuum szivattyú tatarozásaüdv besi99 (ha elfelejtettem valamit, nyugodtan kérdezz rá

üdv
szeretném tudni, jól értelmeztem e a problémádat, ha szétdobod a szivattyút, küldj a beléről, az exponált helyekről fényképeket, az apróban megtalálod a diffúziósom hirdetését, arra az emailra küldd, de az érdekeset ide is felrakjuk. Ha nem a paláston van a bemaródás, akkor ki kell nyomozni, hogy mi okozta.
Nálam kétszer is a lapátszegecsek, illetőleg volt amikor a rúgó tört el. Mindenesetre a palástnak tükörsimának kéne lennie.....45 éve véletlenül eltörtem egy EM80 szivócsonkját, az üveges bácsink ráforrasztott egy csövet, s felraktam a vákuumrendszerre. Kb 3 napig szívtam, közbe jó volt, még akkor is, amikor az üveget O2es Bunsennel lehúztam, de sajnos getterre nem volt lehetőségem, bár a Vákuumtechnikai gépgyárból tudtam volna szerezni, de nem tudtam volna aktíválni. Azért mindenem nem lehet. Jó munkát, s majd mesélj
besi99

Most talán sikerül előrelépnem. Egyik tanárom felajánlotta a vákumrendszerét (olajdifi+elővákum), hogy használhatom majd. Jelenleg másnál van, bár mondhatom azt már, hogy ismerősömnél. Hamarosan elhozom, és akkor beszámolok róla.

Na ez nagy mázli gratulálok

Kösz a gyors választ! Sajnos nem fotóztam le az alkatrészeket mikor szétszedtem. A rotációst darabokra kellett szednem, amikor megkaptam, mert 0,00 vákumot csinált. Kiderült, hogy vagy tiz éve nem használták. Az összes gumigyürüt ki kellett cserélni, és az összes müanyag alkatrészt, amik mind különféle szelepek, ujat esztergáltam. A visszacsapó szelep helyére egy dugót esztergáltam, amit egy o gyürüvel és két M6-os csavarral rögzitettem. Erről csináltam pár képet, amit a #270726 levél mellékleteként megnézhetsz.Amikor először összeraktam, a forgórész magja (aminek a sliccében a két lapát ki-be jár) és az állórész között kb. 0.5 mm-t hagytam. Ennek következtében alig alig szivott. Ekkor ujra szétszedtem, és a forgórész és a ház közötti rést max. 0.1 mm vagy még kevesebbre állitottam.Ezután müködik ugy ahogy. A sérülés nem az állórész palástján (belül) van, hanem a forgórészen, mégpedig két helyen, a lapátok mögött. A tömités szempontjából ez a legkritikusabb, mikor a lapát átmegy a kipufogó nyilás fölött. Az interneten próbáltam utánanézni annak, hogy hogyanis müködik egy ilyen szivattyu. Találtam egy irást, egy berlini vegyipari egyetem hallgatóinak a jegyzetét, amiben a leendő vegyészeknek elmagyarázzák a szivattyu müködését. Ott levezették, hogy egy 60...70 celziusz fokon müködő szivattyuban amikor a az egyik lapát áthalad a szivócsonk luka fölött, abban a pillanatban azon a kisebb mint 0.1 mm-es résben, ami a forgórész és a ház között van, hirtelen 10-2...10-3 vákum keletkezik, aminek a hatására az olajban lévő vizpára hirtelen gőzzé változik. Azt irják, hogy a hatás hasonló, mint a nagy hajók hajócsavarjainak az élén fellépő kavitáció. Ez a gőz rohadt agressziv, és mindent kikezd. Megelőzni kétféle képpen lehet: vagy használnak gázballaszt rendszert, ami kb. egy nagyságrend vákumromlást eredményez, vagy gondoskodnak arról, hogy az olaj vizmentes legyen. Ezt az olaj rendszeres cseréjével, illetve ugy érik el, hogy használat után, leállás elött a gázballaszt szelepet teljesen kinyitják, és 15 percet igy járatják a szivattyut. Az egyetemi laborban is igy kell a hallgatóknak a munkát befejezni. Csináltak erről két képet is: valószinü egy szivattyut kipreparáltak, és a tuloldalára csináltak egy üveg ablakot. Látszik a képen, hogy gázballaszttal világos szalmasárga olaj tölti ki a szivattyut, mig lezárva fehér turószerü anyagot forgatnak a lapátok. Ezért kérdeztem, hogy a forgórész agyát, aminek a résében a két lapát van, hogyan lehetne kijavitani. Jelenleg ugy gondolom, ez az oka a szivóképesség csökkenésének.
A diffuziós szivattyut is szétszedtem és kitakaritottam hasznélat elött. Ez olyan, mintha vadi uj lenne. Sajnos a legfelső része hiényzott. Abban van egy olajcsapda, aminek a hütött része megvan, csak a burkolatot kellett ujra megcsinálni. Én régen a KFKI-ban dolgoztam, és a volt kollegáktól kaptam annyi alkatrészt, hogy némi eszterálás, marás és hegesztés után a hiányzó rész elkészült. Talán szebb mint az eredeti. Van egy igen régi Leibold vákummérőm, amire két piráni és egy ionizációs fejet lehetne kapcsolni, nekem sajnos csak egypiránim van. Igy nem tudomkülön az elővákumot mérni. A vákummérőt romosan és hiányosan kaptam, és a Kontrade kft meglepő segitségével meg tudtam javitani. Teljesen ingyen adtak egy kapcsolási rajz másolatot, és az elektronikát teljesen életre keltettem. Sajnos az előlapján van egy forgókapcsoló, amivel a mérőfejeket lehet váltani, és ez nagyon kontakthibás. Ugyhogy az egészben a rotációs javitása lenne a következő. Nekem különben 10-4 vákum maximálisan elég lenne. A rádiócsöveket ugyanis getterrel épitik, amik lezárás után kiizzitva kb. két nagyságrendet javitanak a vákumon. Sajnos nagy ellenség a fémalkatrészek és az üveg felületén lekötött gázok és vizpára. A lezárt rádiócsőben visszamaradt klór és foszfor viszont katódmérgek, a katód báriumtartalmát a legkisebb mennyiség is tönkreteszi.Elnézést a hosszu szövegért, most elmondtam hogyhogy is áll a projekt. Üdvözlettel, Tombor József (HG5TMB)

1965 től nálunk holmi korrozió, meg ilyesmit azért nem jött szóba,mert erősen túlméretezett szivattyúkat használtunk (18m3/o) másrész teljesen folyamatosan
jártak a szivattyúk, pedig vizet is kaptak szépen. 5 évig
még olajat sem cseréltünk bennük, az eredeti olaj embargós volt, hazai forgalomban levőket, meg nem akartuk belerakni, mert a vákuum teljesen jó volt. Amikor megjöttek az Olajoshordók, és lecseréltük az olajat egy sötétbarna kulimász jött ki a szivattyúból, az érdekes az, hogy az új olaj betöltése után semmivel sem lett jobb a vákuum, sőt egy kicsit rosszabb lett, ki kellett dolgoznia magából a levegőt és a vizet, s lassan visszajavult(de nem lett jobb!!)
Tehát azon a tengelyen vannak a korróziós helyek, ahol a lapátok szaladgálnak. Mivel annak a tengelynek szinte hézag nélkül kellene felfeküdnie, azt valóban valamilyen módon újra tükürsimává kellene varázsolni, mégpedig korrózióálló anyagból.Sajnos a fémtechnika esztergálás,sőt köszörülés ezekhez nem értek. A KFKI-ban volt a Kraft kft, de magánember számára megfizethetetlenek. Ha az atomkiben van ismerősöd, nekik csoda műhelyük van (volt?)AZ ex munkahelyem a kkkI-ban megkérdezhetem, van e leselejtezett rotációs szivattyú. Más, Te aki rádiócsőgyártáson töröd a fejed hogy a csudába ne tudnál összehozni 1-2 piranit Az anyagot a hőkoefficiense alapján azonosítani lehet, az ellenállásából számítható a hossza, és ha a hőelvezetésüket úgy oldod meg, mint az eredetin, akkor szinte kalibrálni se kell nyilván a csati az nem lenne szép, csak fém-üvegforrasztás, de utána ki lehetne alakítani egy leybold jellegű csatlakozót. Nem kellene csiszolatos leybold vákuumcsati, jó egy olivás12-es üvegcső.

A piranikra többen is vágyódnának. Ja az ellenálláshuzal vastagságmérésére valami optikai eszköz is kellene. Sajnos a Leybold szokványos nagyvákuum-mérőfeje penning, régen csináltam ilyeneket, de két erős hangszórómágnes is kellett hozzá,( Összeszerelés előtti állapotban) és 4szer30szor180 permalloy lemez, megmunkálva,hajlítva fúrva hőkezelve, csináltunk vagy négyet. Ja meg üvegtechnika 3elektróda egy 30mm-es üveghengerbe. Meg trafót 3500Voltosat de az itt nem kell. Nem ajánlom, rázós. Rákérdeztem selejt rotációsra, majd jön valami válasz.
Végül a szivattyúd tetején lévő valami nem a gázballaszt, megbuherálva?
bye

Üdv!

A pirani építésében én is érdekelt vagyok, építettem is már egy kezdetleges, termisztor alapú változatot innét . Egyszerűsége ellenére meglepően jól működik, egyetlen hibája, hogy 1x10-2 mbar alatt igazán nem használható a termisztor lábainak nagy hőelvezetése és az elektronika hőkompenzációjának hiánya miatt. A hőkompenzáció amúgy főleg atmoszférikus nyomáson okozott eddig problémát, bár ott elég jelentőset. Hasonlóan vizsgálva a szivattyú végvákuumánál szinte semmit sem tudtam tapasztalni, még akkor sem, ha szilárd co2-vel egy kicsit meghűtöttem a termisztor körüli burkolatot...

Viszont a napokban találtam egy viszonylag univerzális és a felhasznált wolframszál rossz hővezetése miatt valószínüleg kisebb hibaszázalékú mérőfej leírását. Emellett nem utolsó sorban hőkompenzációt is tud az áramkör, és szinte mindegyik izzólámpával használható! Link Az excel táblázatban kalibrációs görbe is megvan!
Szerintem hamarosan belefogok egy ilyen mérőfej megépítésébe , főleg mert az új vákuumalkatrészekhez új méretű mérőfej illene.
Bármilyen véleményt szívesen fogadok a kapcsoláshoz kötődően.

Nagyvákuumra amúgy találtam korábban már pár amatőr mérési módot itt .

Üdv,
Ákos

A piranit valóban jobban lehet közelíteni izzólámpával, bár léteznek mikrotermisztorok is 0.3-as hozzávezetéssel Már nézegettem, mit lehetne használni, az a jobb ahol hosszan megy a szál. 220v/10Wos varrógépizzóban már láttam olyat, ami használható lehetne, de a leközölt is szimpatikus a beszerzés kicsit nyűgös, és ugyanolyan tipussal lehetne kiegyenliteni a hidat . A 2. cikk 2.6-os pontja a penning tulajdonképpen, csak két mágnes megy a két oldalára fejhallgatószerűen, az erővonalak maximumát a nikkel négyszögek közepére képzeljük el .Nagyságrendi érzékenység növekedést lehet vele elérni. Én 40 éve csak 3500V max feszültséget tudtam elérni és még paraffinban ki is kellett főzni a trafót. A legjobb példányom elérte a 10-6-ot, 10-4től indult, Persze akkor nem voltak még ilyen jó, és nagy bemeneti ellenállású elektrométer erősítők.
A régi Leybold is olyet használ. onnan lett koppintva.

Bekötését póriasan elhagytam : körbe: nagyfesz trafó tekercs föld, penning, mérőegység,(ez lehet tükrös galvanométertől - erősítésváltós elektrométer)nagyfesz másik vége. A műszert nagyon védeni kell,még akár analóg optoval is, mert gázbetöréskor beionizál a penning, és a nagyfesz igyekszik minden elektronikát kiirtani.
2.6 ponthoz kitünő lámpák voltak a 220v/15w-os fázis jelző wolframizzók, nem tom gyártják e még.

Helló csak egy apróság: ezek a szivattyúk roppantul utálják a vizet szívni, a viz roppantul szeret adszorbeálódni. Ezen okok mián célszerű lenne vákuumban a minimum 10-5-öt megcélozni, és eközben egy szolid kimelegítést az elektroncsőnek, a deszorpciók miatt,-kiviteltől függően.

Körülnéztem pár helyen a lámpákat illetően... Kísérletképpen, főleg az izzószál ellenállásának leméréséhez beszereztem egy 25 W-os dupla spirálba tekert wolframszálú és ha jól láttam egy egyszeres spirálú 25W-os izzót is. Mindegyiknek 160-170 ohm közt van az ellenállása. Ha más nem, használom ezeket... Az egyszeres spirálú mindenképpen jobb lesz, a nagyobb szálfelület miatt. A kérdésem csak az, mennyire kell tartani attól, hogy a rendszer visszalevegőzésénél a gázáramlástól elszakad vagy deformálódik a szál. Az biztos, hogy elég jól bírja a mechanikai igénybevételt a szál, mert volt egy 20W-os mikrosütő lámpám, amit kísérleteknél nagyfeszre kötöttem és a töltés miatt a szál folyamatosan az üvegburához vágódott több órán keresztül, de nem szakadt el. Viszont azt nem tudom, az esetleges száldeformáció mekkora mérési eredmény eltérést okozhat.

A levegő (vagy száraz gáz) beengedését így is, úgy is pici lyukon, lassan kell végezni. Annyit meg megtehetsz, hogy úgy alakítod ki a konstrukciót, hogy ne az izzószálra fújd rá közvetlenül a beengedett gázt.

Ok, természetesen optimális esetben én is egy vákuumcsapon keresztül levegőzöm fel a rendszert, de mivel üveg alkatrészeket is használok illetve forrasztok le vákuum alatt, ezért nem kizárt egy törésből eredő hirtelen levegőbeáramlás.
A mérőfejet amúgy egy T elágazás egyik ágába szándékozom majd beépíteni, hogy könnyen beilleszthető legyen a mostani rendszerbe.

Körbenéztem pár helyen és találtam 15 W-os nagy, hosszúkás burájú rovarcsapdába való izzót, aminek az izzószála egy kb 5 cm-es U alakra van görbítve, viszont a nagy méret miatt én mégis inkább kicsi, 15W-os irányfény izzót választottam. Emellett viszont szereztem 7W-os Somogyis karácsonyfa izzó méretű égőket is, viszont ennek az ellenállása már szobahőn is 800 ohm körüli.

Hamarosan megleszek a mérő nyáktervével és ha meglesznek a kísérletek, természetesen beszámolok róluk!