Na az dereek.
A tipust meg az utanakutakodast is Koszonom
Roy

Haladtam egy kicsit a témával kapcsolatban.... Összeszereltem a pirani vákuummérőmet, a mérőfej kivételével megvan. már csak aluból ki kell esztergáltatnom a csatlakozót, ami KF25-ös szabványú lesz, az izzólámpa már megvan, amit bele fogok ragasztani hőálló epoxival. Az egész berendezés árnyékolva, nagyfeszvédelemmel ellátva készült, tehát remélem semmi se fogja zavarni. Olyan izzószálat sikerült választanom ami két egymásra merőleges szakaszból áll, így az elhelyezés is alig módosítja a kijelzett értéket.
Amúgy nagyon érzékeny, a meleg pákától már 60cm távolságon is eltér a mért érték, sőt már ha a másik szobában felkapcsolom a lámpát azt is jelzi

Hamarosan a többi alkatrész kiesztergáltatásába is belefogok, legalább a terveket megcsinálom, addig kénytelen vagyok az érettségire koncentrálni...

Koszonom megegyszer a tippet.
----Elmentem---- a Freescale-hoz , megkuldik mintakent, annak ellenere , hogy nem szerepel a repertoarjukban. csak egy udvarias level + egy telefon. Nagyon kedvesek.
Meg egyszer Kosz az Otletet

Szivesen.
Örülők hogy tudtam segíteni.
Eredményes fejlesztést kívánok.

Valaki meg tudná mondani, hogy 2 darab 136W-os peltier elemmel ki lehet-e jól hűteni a diffúziós szivattyú oldalát? A hidegcsapdához készítek majd normális kompresszoros hűtést -50 fokhoz, mert peltierrel nagyon nehézkes a negatív tartományban mozogni.
Még egy kérdés: minden típusú rozsdamentes acél jó nagyvákuumhoz? Ha jól emlékszem, akkor csak 1féle típus van, aminek nagyon kicsi a kipárolgása. Ez mondjuk még nem aktuális, mert egyelőre a cél 0,1-0,5 mikro bar.

A vízhűtés helyett gondolnád a peltiert? Tartok tőle, hogy nagyon kevés lesz! Bármilyen drága , de a víz a legjobb, esetleg zárt vizkőrben, kompresszoros visszahűtéssel, és megfelelő adalékokkal. A -50 fokos trap is kevés lehet, mert a széndioxid már nem ragad föl a csapdára, abból pedig általában akad a gáztérben. Az acélminőség az egyetlen, amivel kár foglalkoznod, hiszen meg sem fogod közelíteni az anyag gázleadását

Úgy gondoltam, hogy a zárt vízhűtő kört hűteném peltierrel. Minél kisebbet kell hűteni, annál nagyobb teljesítménnyel képes a hűtésre.
-50 fok alá csak akkor tudok menni, ha valaki támogatna (pl. hóbagoly) hogy adna legalább kompresszort, és gázt, mert oda már 2 lépcsős kaszkád kell.
Az anyagkipárolgás nem ubar körül gondoltam, hanem ha sokkal mélyebbre utazom nyomásban.

> Az acélminőség az egyetlen, amivel kár foglalkoznod, hiszen meg sem fogod közelíteni az anyag gázleadását

Szia, ha jol ertem akkor bizonyos erossegu vakuum kepes kitolni a forraspontot ugy, hogy elparologna az anyag? Mi ennek az anyagjellemzonek a neve az angol szakirodalomban? (hogy utana tudjak nezni es az alapjan anyagot valasztani)

Koszi elore is.

Hát egy jól hőszigetelt rendszerrel talán tudod a zárt vízkört visszahűteni, csak nem nagyon számolható az ismeretlen hőelvezetések miatt. Próba, szerencse.

A hozzászólásodból csak a tölem idézett mondatot értem. Egy vákuumrendszer végvákuumát a jó tömítések( pl aranygyűrű, ) a fémrendszer (acél) gázleadása, deszorpciója, valamint a diffúziós szivattyú olajának tenziója, gőznyomása - ami szintetikus olajoknál, mint pl polifeniléter - 4X10-10 torr.
Komoly rendszereknél általában már igen jónak számit az 2X10-8 tól 2x10-9 torr végvákuum

"A hozzászólásodból csak a tölem idézett mondatot értem."

Amit elotte irtal (acel gazleadasa), abbol arra kovetkeztettem, hogy eros vakuum kepes elparologtatni a szivattyu, csovek, vakuumter, stb anyagat. Jol ertettem vagy felreertettem?

Volna megegy kerdesem: turbomolekularis szivattyuba erdemes fektetni ha eros vakuum kell es pormentes a kornyezet? Koszi ismet.

Az anyagkipárolgás mindig jelen van, az üveg is, fémek is párolognak folyamatosan. De ez csak nagy vákuumnál okoz bajt, mert amit kelt nyomást, kezd összemérhető lenni a végvákuummal. Nagyjából ahhoz lehet hasonlítani, mintha egy sima egyenirányító diódánál nem foglalkozunk a visszárammal, mert semmi gyakorlati jelentősége nincs, azonban ha a nyitóirányú áram is csak mikro, vagy nano amper, akkor kezd összemérhető lenni a visszárammal (mondjuk magasabb hőmérsékleten).
Mondjuk ez egy ilyen parasztos megfogalmazás volt

Koszonom, igy mar vilagos.

A turbomolekáris szivattyú a legkényesebb szivattyúfajta. Szó sincs arról, hogy porszemeket terelgessen, az ahalála lenne. A turbónak is szüksége van elövákuumszivattyúra, nagyjából a diffúzióshoz hasonlóan, ami ez a "portalanítást" is elvégzi.Az üzemi végvákuuma nem szokta elérni a diffúziósét, mert a szívássebessége gyengébb azonos méretek mellett. Mellékesen az ára is húzósabb, és gyakrabban szorul javításra. Használata a tisztafém rendszereknél elengedhetetlen

Bővebben: Link
Ez egész olcsó.

Magyarul gőznyomásnak (tenzió) illetve szublimációs nyomásnak hívják attól függően, hogy folyékony/szilárd halmazállapotú anyagra vonatkozik, angolul mindkettő vapor pressure.

Az elpárolgás elég lassú folyamat, a szerkezeti anyagok szublimációs nyomása általában elhanyagolható szobahőmérsékleten, viszont a hőmérséklet emelésével nő ez az érték.

Attól nem kell félni, hogy a fémszerkezet elfogy, viszont a minimális elérhető nyomás a vákuumtérrel érintkező anyagok szublimációs nyomásának összege lesz.

Kedves fiuk!
Nekem van egy barátom, aki lassan évtizedek óta mühold elektronikát tervez, és épit. Ő azt mondta, hogy az ürben olyan mértékü vákum van, amit földi körülmények között alig lehet felfogni. Nekem még soha sem mesélte, hogy a müholdak az űrben elpárolognának. Hogy van ez?
Üdvözlettel, Tombor J. HG5TMB

Miért ne lehetne felfogni? Szerintem egy kryo vagy ionszivattyúval elő lehet állítani akkora ürességet, mint ami a világűrben van. Párologni meg csak akkor fog nagyon, ha fel is melegszik, pl. ha a napfény jó sokáig éri, és ott aztán nem tud hűlni sehogy sem (csak infrasugárzással). De ez ellen szoktak mindenféle hővisszaverőket alkalmazni.
De az űrben sem egyforma a sűrűség, meg mindenféle részecskesugárzások is folyamatosan adnak valamekkora anyagsűrűséget.

Hat azert a vilagurben tenyleg eleg nagy am a vakuum. Abban viszont igazad van, hogy a sugarzasok jelen vannak es igy inkabb egy nagyon hig plazmahoz lehetne hasonlitani az egeszet.

Kondenzacios (cryo) vakuumszivattyukkal a rekord vakuum az valahol 10000 molekula/ccm.

Bolygokozi urben (pl naprendszer) nagyjabol 8-10 molekula/ccm, naprendszeren kivul mar alig esik egy molekula minden ccm-re es a legdurvabb az intergalaktikus ahol pedig talan 10-100 kobmeternyi plazmaban lehet elvetve talalni egy-egy molekulat! Ezeket foldi korulmenyek kozott szinte megkozeliteni sem lehet (esetleg valamilyen nehezgazzal kihajtani a konnyu molekulakat majd azt a vakuumterrel egyutt nagy fordulaton kicentrifugalni + elovakuum).

Lenyegeben ezert szoktak a hagyomanyos wolframszalas izzokat is nemesgazzal kitolteni mivel az oxigent igy lehet a leghatekonyabban eltavolitani foldi korulmenyek kozott.

Hát akkor a gravitáció a legjobb vákumszivattyú. De gondolom ahol a műholdak vannak nem ilyen kicsi az anyagsűrűség.

Szédületesen olcsó, bár ha vennék egyet , minden este imádkoznék a csapágyak lelki üdvéért.

30 évet foglalkoztam tömegspektrometriával.A vákuum bizony azért kell, hogy CSAK azok az ütközések játszódjanak le, amit mi szeretnénk, illetve azért eltűrünk egynéhány egyéb ütközést. Nem túl pontosak aközölt adataid, egy vacak 1000 l-es difúzióst alkalmazva a nálunk a szabad úthossz kb. 40cm

NASA jatszadozott ilyesmivel a nyolcvanas evekben. Egy kupos vakuumterbol nehezgazokkal kihajtottak az oxigent, majd az egesz vakuumteret nehany tizezres fordulatra felporgettek es egy masik elore kivakumozott terbe hirtelen ateresztettek.

> Hát akkor a gravitáció a legjobb vákumszivattyú.

Hat ha nagyon messze akarunk menni akkor elmeletileg az abszolut vakuum az csak feketelyukakban johet letre, de itt inkabb nem a gravitacion van a hangsuly hanem a vakuumter falara nagy erovel nehezedo nehezgaz hirtelen kieresztesen ami tehetetlensegenel fogva magaval rantja a tobbi reszecsket is. (a turbomolekularis szivattyuk is ezt a tulajdonsagat hasznaljak ki a gazoknak) A bokkeno azzal van, hogy ez a hirtelen nyomaseses homerseklet esessel is jar amit vakuumban nehez kompenzalni. Pont ebbol kifolyolag nem lett gyakorlati haszna sem: kis vakuumter eseten is tulzott komplexitas es irrealisan magas uzemeltetesi koltsegek.

> De gondolom ahol a műholdak vannak nem ilyen kicsi az anyagsűrűség.

A Fold korul keringoknel nem ez a jellemzo nyomas, persze attol is fugg, hogy milyen magassagban uzemelnek.

> minden este imádkoznék a csapágyak lelki üdvéért.

Nagy fordulatszamu centrifugaknal MAGLEV csapagyakat hasznalnak.

> A Nitrogén nem tudom mióta nemesgáz

Nem is allitottam, hogy az. En kriptonrol es argonrol tudtam.

> A Nitrogént nem azért töltik a lámpába hogy kitolja az Oxigént! Azért töltik bele, hogy megnövekedjen a belső nyomás, ezáltal a Wolfram kevésbé tud párologni

Ok, koszi.

Hi!

Ez a párolgás - mint írtam - lassú folyamat. A valóságban szinte minden anyag párolog normál atmoszférikus körülmények között is, de a gyakorlatban elhanyagoljuk a fémek felületéről kiszabaduló egy-egy atomot, ami mellesleg gyakran reakcióba léphet a levegővel oxidokat alkotva.

Ha mikroszkópikus szinten nézünk egy anyagot, akkor egy adott pillanatban mindegyik molekula (itt: atom, vagy molekula) rezeg vagy mozog a halmazállapottól függően. A rezgésekből származó energia molekulánként eltérő, nagyjából normális eloszlást követ.

Így néz ki a normális eloszlás függvénye

A haranggörbe csúcsa jelképezi az átlagos energiával rendelkező molekulák számát, alatta és felette pedig az átlagosnál kisebb illetve nagyobb energiával rendelkezők száma. Minél nagyobb az eltérés az átlagos energiától, annál kevesebb molekula lesz fellelhető ebben az állapotban.

Ha a felszínhez közel kerül egy olyan molekula, amelyik a rezgésből kifolyólag nagyobb energiával rendelkezik, mint amennyi a fázishatár átlépéséhez kell, és a fázishatár felé halad, akkor semmi oka nincs a saját fázisában maradni, ha vákuumtér vagy gáz halmazállapotú a másik "fázis", akkor a molekula kilép, elpárolog.

A legtöbb anyag párolgása elhanyagolható, mert sokkal nagyobb a rácsenergia, mint a molekulák átlagos energiája, így viszonylag kevés molekula olyan szerencsés, hogy elpárologhasson. De nagyvákuum esetén nem mindegy, hogy hány molekula kóborol ellenőrizetlenül a drágán előállított vákuumtérben, így pl. a szublimációra egyébként is hajlamos cinket nem illik szerkezeti anyagként felhasználni.

A hőmérséklet növelésével a haranggörbe természetesen eltolódik a nagyobb energiájú állapotok irányába, lesz egy pont, amikor az átlagos energia annyira nagy lesz, hogy az anyag tenziója eléri a külső nyomást, ekkor beszélünk forrásról, és így történhet meg, hogy az anyagok forráspontja csökken, ha a külső nyomás is csökken.



simpi:



Leginkább Ar és N2 keverékét használják, magasabb hőmérsékleten viszont a nitrogén is oxidálja a volfrámot, ezért is használnak tisztán nemesgáztöltésű izzókat, főleg akkor, ha a hatásfok növelése érdekében magasabb hőmérséklet a cél.



Az a folyamat, hogy a volfrám elpárolog a felületről, nem függ a külső nyomástól, hacsak nem W gőzről van szó a gázfázisban. Ebben az esetben az inert gáz molekulái "visszalökdösik" a szökésben levő molekulákat a felszínre, mégpedig annál hatékonyabban, minél nagyobb az inert gáz molekulatömege. Tehát látszólag a nyomás növelése eltolja a párolgásra jellemző egyensúlyt, ami sértené a Le Chatelier elvet, de a valóságban két független folyamat (W párolog, visszalökött W beépül a szilárd fázisba) játszódik le. Hasonló okokból kifolyólag az atmoszférikus környezetben lévő fémek párolgása sem igazán érezhető.

Bocs a sok rizsáért!

Kedves fiúk!
Ugy tünik, érdemes volt a "mühold" kérdést felvetni, sok okos ember szólalt meg miatta. (Csak azt csodálom, hogy Hobby Elektronika rovatot nem csak amatőrök olvassák...) Kihasználva a szellemi bázist, szeretnék a melegitett fémekkel kapcsolatban egy kérdést felvetni. Mint korábban irtam, én rádiócső készitésében vagyok érdekelt. (Ez egy több klasszissal sürübb erdő, mint kezdetben gondoltam.) A korai thóriumos katódu csövek reprodukciójához fütőszál anyagra lenne szükségem. Lehet 2% Th tartalmu drótot venni, de nem találtam 0.1 mm átmérőjünél vékonyabbat. Ráadásul - állitólag - ebben is Oxid formában van a Th, ezért H gáz közegben redukálni kellene. Ez a huzalvastagság kb. tizszeres átmérőjü a szükségesnél (az ismert 1S4T telepes pentódában 10 mikronos fütőszál van). Véleményetek szerint a wolfram huzalra lehetne e valamilyen Th vegyület vizes emulzióját felkenni, amit aztán a vákumozás és a kihevités során el lehetne bontani, hogy fém Th maradjon a drót felületén?
Jelenleg van egy kevés anyagában Ba tartalmu W drótom, de van un. katódmasszám is. Ez kétféle Ba karbonát és valamiféle cellulózszármazék vizes elegye. Ezt nagyon vékonyan kis ecsettel fel lehet kenni a W drótra, az izzitás során a cellulóz kiég, de tőle ráragad a BaCO3 a drótra. A cső formálása során fémes Ba és széndioxid és szénmonoxid keletkezik (meg vizgőz) amit a vákumszivattyu kitakarit, na meg a getter leköt. Tehát: hogyan lehetne fém Thoriumot a Wolfram drótra varázsolni? Üdvözlettel, Tombor J. HG5TMB

Üdv!

Tóriumot szerintem a legegyszerűbben elektrokémiai úton elektrolízissel lehetne pl tórium-nitrátból a felületre vinni, de szerintem ez nem lesz megfelelő, mert ebben az esetben a szál teljes külső felületét befedi a Th és gyakorlatilag így egy tórium drótod lesz és nem anyagában tóriumozott wolfram. Én mindenképp rendelnék külföldről drótot, tuti lehet jót kapni...

Üdv,
Ákos

Toriummal vigyazzal mert radioaktiv, pont ebbol kifolyolag ehelyett ma mar cirkoniumot hasznalnak cirkonium-dioxid formajaban torium-dioxid helyett.

Modositas:
Itt talalsz mas megoldasokat is meleg katodra.

Jut eszembe, nekem vannak idehaza wolfram-cirkonium hegesztopalca maradekaim, kb tizenot darab valtozo hosszusagban es vastagsagban. De a helyedben en is inkabb szetneznek kulfoldi oldalakon a kesz huzalok kornyeken mert ehhez nagyon specialis eszkozok kellenek, hogy olyan vekony huzalt keszits mint amire szukseged van.