Az áramszabályozó opamp invertáló bemenete közvetlenül a söntre kapcsolódik a rajzon, így az IC-n levő 1nF-os kompenzáló kondi lényegében hatástalan, és mellesleg így az offszethiba is nagyobb.
- Tehát kellene egy 1k körüli ellenállás a sönt és az opamp inv. bemenete közé.
- A kapcsolást úgy kellene felépíteni, hogy az opamp 2 bemenete kb. egyforma impedanciát lásson. tehát a neminvertáló bemenetre is kellene egy (pl. 1k) soros ellenállás.

Nemrég használtam TLC277 opampot ehhez kissé hasonló feladatra, ennek csak 0,5mV a max. offszethibája, a 10miliohmos söntön is maximum 50mA "offszet áram" fordulhat elő. (Az én egyik áramkörömben 5 miliohmos a sönt, és 0...4A között szabályozom az áramot)

Az áramör egyéb kisebb hiányosságait as[b][/b]szem mások már felsorolták.

Úgy tervezem, hogy 55v lesz a pufferfesz, 50v Uki max. Így szerintem elegendő tartalék lesz. Feltettem bordára, nagyon jó szerelni, e tekintetben nagyon kényelmes. Nem kellenek emiter ellenállások, egyszerűen két csavarral odahúzom a bordához, meg kell rá három kolbász és kész. Viszont kicsit röstellem, hogy ilyenre "elpazarolok" két ilyen modult, dehát legalább nem a fiókba szikkad.

Csak, hogy ne szikkadjona fiokodban, felajanlom, hogy en magam is felhasznalok belole, ha adsz.

Még egyszer nagyon köszönöm az észrevételeket.
Hamarosan kijavítom amit tudok.

Kéne mi?

Szia!
Volt egy kis időm foglalkozni a "projekttel".Összerakva a buta kis fejemben...így sikerült. Remélem most már jó lesz.

Alkotó! Milyen reléket használtál az előszabályozóban?

A PIC-es panelmérőm fejlesztési költsége kb 35000Ft volt. Ebből már a nagy része, 28000Ft vissza is térült. Anno volt egy olyan ígéretem hogy én nem nyerészkedni akarok, csupán a fejlesztési költségeket szeretném hogy visszajöjjenek, ezért ha ez megtörténik akkor közzé teszem a mikrovezérlőbe égetendő hex-et.
Ez a nap is eljött: Bővebben: Link
Használjátok egészséggel!
(Hamarosan itt a HE-n is fent lesz a cikk.)

Még semmit, de G2r-t rendeltem, két morzésat, amit párhuzamosítani tervezek.
És egy soros ellenállást is gondoltam bele, az áramlökések tompítására.

A két morzés 5A-t, az egy morzés 10A-t tud kapcsolni. Két morzésnál ha párhuzamosítod a pogácsákat akkor elvben úgy is 10A-t kapsz, viszont a gyakorlatban az egyik pogácsa mindig korábban fog érintkezni. Ezért én inkább egy morzésat használnék.

Mi a véleményetek, nem lenne célszerű a kimenetet lekapcsolni-tehermentesíteni ( automatikusan akár), amikor a relék kapcsolgatnak? Hiába tudja a 10A-t, hosszútávon valószínű nem fogja túlélni, és amúgy sem életszerű, hogy valaki terhelés alatt végigsöpör a táppal a feszültségtartományon. Így viszont a relé örökös is lehet.Ez csak úgy felvetődött bennem, abból kifolyólag is, hogy audio teljesítményerősítőket javítgatva sokszor találkozom elfröccsent reléérintkezőkkel, annak ellenére hogy az áramok meg sem közelítik a relé névleges terhelhetőségét, viszont a kedves felhasználók felcsavart hangerő mellett kapcsolgatják a végfokokat, és a relék ezt idővel nem tolerálják.

Elmondom mi a baj ezzel az előszabályozóval és hogy én miért csak inkább feltettem a terveit ide a fórumba immár több mint fél éve és miért nem építettem meg én magam.

Maradjuk a te verziódnál, amit azt írtad hogy 80V-os lesz:
80V DC kimenő feszültséghez legalább szerintem 90V DC bemenő illik. Ezt a három szekunderre ugye úgy osztjuk el, hogy lesz 2db 16V-os és 1db 32V-os szekundertekercs.
Tegyük fel, hogy most épp a két 16V-os szekunder van sorba kötve, és így a labortáp puffer elkóján kb 45V van (16*2*1,41). Ekkor feljebb tekerjük a kívánt kimeneti feszt, és ekkor a relék váltanak, hogy a 32V-os és a 16V-os legyen sorba kötve. Úgy esik, hogy pont akkor érnek össze a pogácsák, amikor a fali malacban a szinusz pont a csúcsán van. Ebben az időpillanatban az immár sorba kapcsolódott szekunder tekercsek végein (16+32)*1,41V=67V van. A puffer elkón pedig továbbra is még csak 45V, hiszen ebben a pillanatban zártak a pogácsák és most fog feljebb töltődni a puffer. Az elkó és a szekunder tekercsek közt ekkor 67V-45V=22V van. Ebből lejön a graetz két diódájának a nyitófeszültsége meg hát eddig is kerekítettünk itt-ott, ezért legyen csak mondjuk kereken 20V. Mi korlátozza ekkor az áramot? Semmi! Majdnem semmi, mert ott van a puffer elkónk ESR-je. Ami mondjuk legyen 20mOhm. Mekkora áram fog folyni? 20V/20mOhm=1000A! :eeknoes:
A G2R relé pogácsái 10A-t bírnak (és másoké sem sokkal többet). 1000A-től jó esély van rá hogy örökre összehegednek.

És igen, akkor korlátozzuk az áramot egy ellenállással! Igen ám, de mekkorával? Akkorával, ami 20V esetén is garantáltan 10A alatt tartja az áramot.
20V/10A=2Ohm-os ellenállás kell ide hogy 10A-nél ne lehessen nagyobb az áram. Azt mondtad hogy a tápod 4A-es lesz. 4A esetén a 2Ohm-os ellenálláson 8V fog esni. Emiatt a bemenő feszültséget még nagyobbra kellene növelni hogy a kívánt, maximálisnak megjelölt 80V a labortáp kimenetén teljesíthető legyen. Emiatt persze az összes egyenletet újra kellene számolni. De most ettől a problémától is eltekintünk, mert van ennél is súlyosabb: azon a 2Ohm-os ellenálláson ugyanis 32W fog disszipálódni (2Ohm*4A²).

Nem csak emiatt, de részben emiatt is tettem le én erről az előszabályozóról. Bár lehet hogy mégis előveszem majd újra, mert van pár ötletem.

Nekem ilyen "többlépcsős" gyári tápegységem van és akár a 10A nél sem kapcsolja le a kimenetet , mondjuk nem is örülnék neki! Érzékenyebb ezköznek ez akár reset is lehet!

Nem nekem címezted, de lenen egy gondolatom hozzá.
- Egyszer, ott érzek egy kis félreértést, mikor azt tételezed fel, hogy az "előszabályzó" (kicsit merész így nevezni, mert csak kapcsoló) akkor végzi a dolgát mikor a potit tekergetve változik a feszültség. Ekkor is, de akkor is mikor bármi más miatt, elsősorban az áramkorlát működése miatt változik a kimeneti feszültség. Ennek szélsőséges változata a rövidzár.
- Másodszor, a jelfogó érintkezőinek kritikus terhelését nem a kimeneti áram adja, hanem a puffer töltő/kisütő árama. Éppen ezért képzeltem bele egy soros ellenállást, egyfajta áramkorlátként.

Olvasd el az egyel utánad írt hozzászólásomat, abban leírtam hogy ez a probléma nem csak akkor van jelen amikor van kimenő áram. Sőt, pont akkor nagy csak igazán amikor terheletlen a kimenet!

Ezért a szekunder-váltás idejére a kimenet lekapcsolása nem megoldás. Ráadásul nem is járható út. Azért nem, mert gondolj bele hogy mi történik ha van valamekkora kimeneti fesz, terheletlenül. Aztán rárakod a terhelést (fogyasztót) a labortáp kimenetére, viszont az nagyobb áramot akar felvenni mint ami az áramkorláttal be van állítva. Ekkor az történik, hogy a labortáp áramgenerátoros módba kapcsol és lejjebb viszi a kimeneti feszt hogy a kimenő áram az áramkorlát értékével legyen egyenlő. Igen ám, de ha leviszi a kimeneti feszt akkor az előszabályozó reléi is lejjebb kapcsolnak (hogyha épp ilyen eset áll fent).
Ha én beviszek egy függőséget hogy az előszabályozó reléi csak akkor kapcsolhatnak hogyha nincs terhelés, akkor gyakorlatilag ebben az esetben soha nem fognak lejjebb kapcsolni.

De mint fentebb írtam, nem is ez a nagyobb gond.

Még annyi megjegyzés, hogy ez a probléma csak az elkó töltésekor jelentkezik, hiszen kisütés nem nagyon történhet. Tehát az elkóból a trafó szekunderébe vissza áram nem tud folyni, mivel ott a graetz híd.

Ettől függetlenül persze a probléma ugyan olyan súlyos.

Köszönöm mindkettőtöknek-érthető. A hozzászólásodban vázolt 1000A-es problémát egy nullátmenetkapcsolás megoldaná, de csak akkor, ha a relét egy sokkal gyorsabb kapcsolóelemre ( Triak? ) cserélnéd. Vagy tévedek?

De. Csak vezéreld a reléket nullátmenetben úgy, hogy a relék lomha mechanikus izék kb 15-20ms-os kapcsolási idővel.

És akkor el is jutottunk a pár napja fejemben lévő vízióhoz, amikor mikrovezérlő figyeli a nullátmeneteket és leméri a relék kapcsolási és elengedési idejét, ezekből kiszámolva kapcsolja a reléket úgy hogy pont nullátmenetben kapcsoljanak.
A fene egye meg, pedig nem akartam elárulni az ötletemet.

Amúgy annyi könnyítés van hogy nem kell pont nullátmenetben kapcsolni, elég ha a puffer elkón lévő szint alatti szekunderfesznél kapcsolunk (hűű, ezt most értette valaki?! ), mert akkor a graetz még zárva van.

Egyetértek, a felvetéssel, én is a puffer-relé pontot érzem kritikusnak. Az áramok nagyságrendjében én sokkal kisebbekre számítok, és a próba idejére 0,22R/10W-os ellenállás lesz az áramkorlát.
Konzultáltam Proli007-el erről, idő közben több minden változott is, de a valódi eredményt csak a próbák alapján lehet majd megítélni. Ha nem válik be, azt is el fogom mondani.

Próbáltam megkeresni, de nem találtam meg hol és kitől olvastam egy nagyon szakszerű fejtegetést a relé érintkezők párhuzamosításáról, ezért nem tudom most ide linkelni (talán ez is Proli007-volt, de ebben nem vagyok biztos). A lényeg az volt, hogy ha igyekszünk jól egyensúlyozni a különböző paraméterek között (a kikapcsolás volt kritikus), akkor összességébe nagyobb üzembiztonság várható a párhuzamosítástól mint az egyetlen nagyobb pogácsától.

Látom közben szerkesztetted:
Igen, lehet elektronikusan is mondjuk triakkal. De annak a vezérlése meg komolyan mondom, első gondolatra szerintem még ennél is bonyolultabb lenne.

Ez a jó gondolat!

Ha egyszerűen indikálható lenne hogy a graetz betáplálási vagy a kitáplálási pontjain nagyobb-e a pillanatnyi feszültség, akkor tudnánk hogy mikor lehet szekundert váltani. Viszont a relék meghúzási/elengedési idejét ez esetben is figyelembe kellene venni.

Viszont mivel a graetz be és kitáplálási pontjainak függetlennek kell lennie egymástól, ezért a két feszültség elég nehezen hasonlítható össze sajnos. Nem is tudom milyen elektronikai alkatrésszel lehetne ez figyelhető egyszerűen. (Az csak nem járja hogy két D/A két külön tápról, optocsatolókkal leválasztva... ) Akkor már a nullátmenet figyelése sokkal egyszerűbb.

Szia!

A probléma jogos, de nem ennyire súlyos. Nagyon batár trafót kell használni ahhoz, hogy a belső ellenállását figyelmen kívül hagyja az ember.

Én ma délelőtt egyébként már egy relé behúzási/elengedési idő mérő műszeren törtem a fejemet, hogy megmérhessem mekkora a szórása a reléknek. Ha ésszerű keretek közt van ez a szórás, akkor szerintem én ezen a vonalon fogok elindulni. Ha viszont túl tág, akkor relével egyáltalán nem megoldható ez az előszabályozó.

(Behúzási/elengedési idő alatt nem az egyes relé példányok értékeit értem most, hanem hogy ha mondjuk meghúzatom 100-szor, akkor a leggyorsabb és leglassabb meghúzás ideje közt mekkora a különbség.)

Jogos, ezzel 'csekély aprósággal' valóban nem számoltam! 1000A azért tényleg nem fog folyni, de viszont 10A-nél több egész biztosan.

Nem akarom újra levezetni a számítgatásokat, de egy saccolt belső ellenállással számítva nálam az jött ki hogy durván legalább 30A fog folyni. Az 1000A-től a különbség csak annyi lesz hogy a 30A-től összehegednek a pogácsák, az 1000A-től viszont fizikailag megszűnnének létezni. Szóval végeredményben ez is, az is működésképtelenséget okoz, ezért a probléma továbbra is él.

Lassan 5 éve használom (rendszeresen) a gyári tápomat, mint írtam relés fokozatállítós és semmi baja. A lomex-ban néztem egyébként van 70A es relé is. De amikor szétszedtem kiváncsiságból akkor is mintha csak
G2R-eket láttam volna igaz a 10A-es egy érintkezőseket.

Egy 16A-es kapcsolóképességű relé 10%-os kitöltési tényezővel legalább a dupláját képes vezetni.

Pont nem az a lényeg, hogy mennyit képes vezetni, hanem hogy kapcsolni mennyit képes. Egy 10A-es mágneskapcsolón 30A-t folyamatosan átengedtem minden probléma nélkül. Mert azt vezetnie kellett és nem kapcsolnia. Azt valószínű 1x tudta volna csak.