Egyébként jó a szöveged jókat röhögtem rajta... pl: kedvenc hangszere a betonkeverő Egyébként pedig direkt fényképeztem ilyen homályosra, mert csak a körvonalakra volt szükségem...

Telemarketing.

Invitel

Képzeld el, szegény nejemek mekkora mentális terhelést tudok okozni, amikor "beindul a vezérhangya"... !

a betonozás egy jó meló. De a keverő meg veszélyes. Az egyik építkezésen egy férfi lapátolta a sódert a keverőbe amikor a cipőjébe ment egy maréknyi. Rátámaszkodott a keverőre és rázta a lábát hogy kijöjjön a sóder De a többiek azt hitték hogy rázza az áram és a kezeire rácsaptak a lapáttal hogy elengedje A többi már érthető

Nem tudhatni, mekkora ezeknek a sztoriknak a valóságtartalma. A hűtőgépszerelőset is biztos hallottátok, de azért hátha nem mindenki.
Történt egyszer, hogy elromlott egy bérház x. emeletén egy hűtőgép. Kihívták a hűtőgépest. Az jó alaposan belemászott a hűtőbe, sérülést keresvén az elpárologtatón. Akkor ért haza a ház pajzán úrnője, aki meglepődve tapasztalta, hogy kedvese nézegeti a hűtő belsejét - lévén a hűtőgépesnek vele teljesen megegyező öltözete. Az asszonyka mögé settenkedett, és egy alsó madárfogással elkapta a férjének hitt hűtőgépest. Az úgy meglepődött, hogy fel akart egyenesedni, de ez a hűtőgép tetejétől természetesen nem sikerülhetett. A fejét viszont olyan erővel csapta be, hogy ájultan terült el a földön. Az asszonyka nagyon meglepődött, mikor az általa ismeretlen alak "kiesett" a gépből. Azonnal mentőt hívott ijedtében, akik elég hamar ki is értek. A fiatalasszony - persze - elmesélte a hűtősnek, mi történt, és sűrűn kéregetett bocsánatot. A kiérkező mentősök úgy döntöttek, hogy megfigyelésre azért beszállítják. A lépcsőn lefelé menvén kikérdezték páciensüket, mi is történt vele. Az - vesztére - elmesélte. A mentősök a röhögéstől elejtették, és eltört a keze.
Teljesen más... Ipari tanulóként, az osztálytársammal egy szervízben tevékenykedtünk. Egy alkalommal FF képcsőcserét végzett a mester. Már éppen állítgatta a geometriát, amikor a Laci barátom tapsolt egy hatalmasat. A mester megijedt a hangtól, és "kiugrott" a TV-ből. A kezével beleakadt a képcső paneljába, ami a szívócsonkkal együtt letörött. A kézfeje meg alaposan összekarmolódott. Utólag elemezve nem volt túl jó vicc, de a reakciókon még hetek múlva is röhögtünk. Azon a héten nem tartottak ránk igényt.

HIHI feltalálták a kép a képben funkciót ez meg a tér a képben vagy a kép a térben funkció

hasonló sztori, csak autós

pajtás nem tudta mi lehet a lámpájával, és nézegette ezt a hol világít, hol nem dolgot. aztán megpróbálta a jól bevált "kocogtatom, tehát megjavul" módszert. na a pontos időzítésnek hála kiugrott a bőréből örömében (kb. fél métert helyből ugrott), ugyanis amint hozzáért a keze a búrához, megszólalt a duda (persze ahhoz kellett egy kis rásegítés, azaz meg kellett nyomni, de ez mellékes) szegény persze előtte dicsekedett vele, hogy az ő dudája milyen szépen és hangosan szól...

Még egy hasonló sztori.
Lehet már unjátok...
Egyik jóbarátom BMW-jében motort cseréltünk. 3 délután múlva, mikor beszereltük a motort, na menjünk el kipróbálni. Elmentünk, frankó volt minden. Visszaálltunk, láttuk, hogy folyik az olaj. Felülről nézegettük, láttuk, hogy az olajhűtő felé menő csövek torkolatánál van a gond. Derékig belehajolva törölgettem az olajat. A kulcs közben a kisfiához került, aki alig múlt egy éves, és mindent megnyom, ami a keze ügyébe kerül. Derékig a motortérben turkáltam, amikor is a fülem mellet megszólalt a 105 dBes sziréna. Olyan gyorsan ugrottam ki onnan, hogy arra kifejezés nincs
Mesélte, olyan arcot vágtam közbe, hogy azt hitte hazáig szaladok... Kellemes érzés volt... utána percekig zúgott és fájt a fülem.
Mondanom sem kell, hatalmas röhögés lett a környéken lévőkön úrrá....
Az a szép a dologban, hogy másnap vele ugyanez megtörtént

Olajfolyásról jut eszembe:
FIAT Uno-m volt (köbzoli tudja, miről van szó! ), és észrevettem, hogy olajat kellene cserélni, mert már igencsak "fekete" a trutyi, ami benne van. Nosza, megkerestem a leeresztő csavart, kikaptam, tepsi alá, szépen ki is jött a létyó. Olajszűrőt nagy keservesen levarázsoltam. Tölteném a friss olajat, mikor eszembe ötlik, hogy ez mind OK, de olaj az nincs otthon! Nosza, szomszéd srác, szólok neki, ugorjon már fel velem a kúthoz, olajért, meg szűrőért. Felrongyolunk, mondom a kutas hölgynek, mit akarok. Rendben, de mennyit kérek? Mondom: Hát, amennyi az Unoba kell. Azt mondja: Ő, biza, nem tudja, mennyi kell bele, de vigyek egy 10 literes kannával, az biztos elég lesz. Jólvan, ide vele. Autósbolt, olajszűrő megvesz, tűz haza. Aláfekszem az autónak, olajszűrő beteker, meghúz, majd fel, és már töltöm is az olajat. (Megfelelő képzelőerővel bírók már sejtik a folytatást, de azért leírom.)
Töltöm befelé a nyíláson az olajat, miközben érzem a lábamon, hogy valami langyos csordogál rá. Na, mondom magamban, én bepisáltam! De az nem lehet, már sok-sok éve szobatiszta vagyok, a prosztatámmal és a vesémmel sincs bajom. Közben persze szorgosan töltöm az olajat. Csak lenézek már, mi ez, gondoltam. Hát, színre hasonlít az emberi vizeletre, de valahogy az állaga... Mégiscsak becsurgattam volna? De ennyi keményítőt csak nem ettem, hogy ilyen sűrű legyen? (Persze, az olajat továbbra is öntöttem a tartályba.)
Ebben a pillanatban eszembe ötlött (na jó: megláttam a földön!) a leeresztő csavar! Naná, hogy nem csavartam vissza!
Csak kicsit káromkodtam, de a 10 liter olaj éppen elég lett...

Amúgy ha már olajcsere:

Kétes szellemi képességű hölgy bemegy az autószervizbe:
- Tessék nekem egy új nívópálcát adni!
- Miért, kiskeziccsókolom?
- Mert a régi már túl rövid, nem látom rajta az olajszintet!

Még anno autovill szerelő koromba jött egy csávó Zasztavával, kb 2 henger ha ment + világít az olajnyomásjelző lámpa- hibajelenséggel.
lekapom a gyujtáselosztófedelet, hát látom fürdik minden az olajba, a kartelből annyi olajat ereszetttünk le, hogy az egy kraznak is elég lett volna ... Kiderült, kinyiffant az olajnyomásjelző gomba, a faszi meg a szintén agysejtvirtuóz benzinkutassal meg hozzáöntögettek, pár litert... úgy tizet.
a poén az, hogy ezt az egészet pár hónappal később a csávó megint eljátszotta, de akkor már fetrengtünk a röhögéstől.

"Kétes szellemi képességű hölgy bemegy az autószervizbe:
- Tessék nekem egy új nívópálcát adni!
- Miért, kiskeziccsókolom?
- Mert a régi már túl rövid, nem látom rajta az olajszintet!"

ez valahogy nekem így rémlik, egy xy reklámból ->

Szőkenőcike bemegy az útmenti töltőállomáshoz és szűzies hangon elkezd nyivákolni:
- Jónapot, kérem, tessenek nekem adni egy újj és hosszú olajnívópálcát!
- De minek azt önnek- kicsikke?
- Hát mert a régi túl rövid, és nem ér bele az olajba!
- Ne pálcát hölgyem, hanem olajat vegyen!

(és itt jött az olajmárka, stb, stb)

Lehet, készséggel elhiszem, hogy így volt, de én az általam ismertetett változatot hallottam csak. De az sem rossz, amit Te írtál le.

Nem tökmind1?

Fúúú nem mondanék semmit sajnos velem is előfordult (igaz csak simsonnal... de azzal nem is egyszer )
olyankor nagyon mérges szoktam lenni magamra, mert elkapkodom a végét a szerelésnek....
De majd csak beletanulok

Mórahalmi vásár... Alig bírtam magam visszafogni, majdnem megvettem... csak nem volt nálam elég pénz

Ez a királyfis történet igencsa ultrabrutális volt, áááááá!!!

A hideg is kirázott tőle... túl vizuális típus vagyok

igazad van én szerintem is brutális volt.
De sikerült mosolyt csalnia az arcomra Ha elemezzük a viccet honnan tudták hogy pont az ablakon fogja kidobni és utána fog ugrani?

Ha már elemezzük, akkor az a kérdés is felmerülhet, hogy hogyan tudta elolvasni a 2. és 3. szöveget a kövön... De egyébként tényleg jó vicc!

haverommal egy fűnyíróblokkot szedtünk szét (hogy majd gokartba lesz) felújítani, de valamit annyira el...unk benne. A vezérműtengelyt rossz állásban tettük vissza tehát most a kipuf. nyíláson szív és a karbi felé kipufog .

tehát annyit csinál miután agyon lett szivatva hogy durranik egy brutálisat és füstöl a karbi

A fórumban nem káromkodunk! Frankye

azt meg hogy? Elvileg a 2ütemű motor minden irányba megy de a szívás és kipuffogás nem fordul meg!! :eek2:

Nem utolsó sorban a 2 üteműnek nincs vezérműtengelye

Ha már kétütemű, meg motor. Történt egyszer, hogy a kis 50ccm-es yamaha-mat szépen leparkoltam, majd levettem a gyújtást. Ezzel idáig nincs is gond, csakhogy a motor nem állt le. Gyújtás nem volt, egyszerűen a kompressziótól robbant. Valami petroleumos adalékot nyomtam bele, hogy kipucolja talán attól. Végül lábban betömtem a kipufogót, és végül lefulladt.

Így én is jártam a motorommal, de nekem csak tiszta benzin volt benne. Beraktam ötösbe és hirtelen kuplungal állítottam le. A tiéd gyújtás nélkül alapjáraton ment? Mert az enyém 9 ezret forgott
Jah meg egyszer tankoltam bele nitrohígítót, azzal is egész jól ment, a kipufogónak pedig olyan szaga volt, mint a frissen festett ajtónak

az csak visszaég a karbiba, és úgy néz ki mintha....

bocs de 4ütemű gépről van szó

frankye: értettem és bocs

na jó... ha már gépjármű... )

kedves barátomnak volt egy skodája... na most ez 20 évvel ezelőtti történet...
farmotor...
ki kellett venni a difit mert volt vele pici gond... cimbora-190centi 120kiló az utcán összel, sárban-mocsokban fetrengve a földön kiszereli... megrepraprálja... majd összerakja...
arcán fensőbbséges mosollyal indít.... ééééssss...
lett 4 hátra 1 előre fokozat...
ugyanis a skodánál a difibe be lehetett szerelni a tányérkereket fordítva is...
szerintetek amikor kiderült.....

Akkor hátraszerelte a lámpákat.

Ja, vagy leflexelte az alvázról a kasznit, és visszatette fordítva...

...mindezt úgy, hogy fel se tűnt neki, hogy hibázik...

Szeretem a 120-as meg a 105-ös skodát. Ha már dinamikusan nem tudott menni, legalább dinamikusan állt. Úgy festett ami állandóan gyorsult.
Erről eszembe jut egy történet...
Még a T betűs korszakomban történt, hogy álltam a lámpánál, az oktatóm lógatta a kezét az ablakból, én meg megfeszülve vártam a sárgát, mint valami dragster futamon. Mellettem egy jófajta nyugati legalább 3 ezres csoda, benne büszkén feszítő csóka. Lámpa sárgul, leszállok a fékpedálról, csakhogy egy buckán álltam, mert abban a pillanatban meglódult a kocsi. Ezt a mellettem álló autós hatalmas sértésnek vette, mert abban a pillanatban kerékvisítással rajtolt. Fel sem tűnt neki, hogy még a motorom sem pörgött fel (ami nem is csoda, mert akkoriban legalább 2 másodperc volt mire megtaláltam a másik pedált, újabb 2 másodperc mire a motor is reagált, a kuplungról nem is beszélve).
Azért jót röhögtem, és megállapítottam, hogy a 120-as skoda olyan állórajtot tud, hogy állvamarad.

Pako: kb olyan félgázon pörgött.

Volt egy öreg Uno-m, mint írtam. Az volt a mániája, hogy alapjáraton hajlamos volt lefulladni, ezért a pirosnál is "pöcögtetni" kellett a gázt.
Állok a pirosnál a Rákóczi úton, a Blaha meg az Astoria között, hajnaltájt, a külső sávban. Várom a zöldet. Megáll mellettem egy lapos, gyönyörű, amolyan 'házomezres" japán csoda. A sofőr srác ki se látszik a kocsiból. Én persze "vígan" pöcögtetem a gázt. A csóka felemelkedik, átnéz, pofája torz vigyorba áll. Gondolja: Mit akar ez az én gépcsodám mellett a szakadt, toprongy FIAT-jával... Ő is elkezd "pöcögtetni". (Persze, hogy elnyomja az Uno motorhangját, igaz, egy olyan gázfröccsével én 10 km-t autóztam volna, de sebaj.) A birkafattya azt hitte, versenyezni akarok vele.
Látom, hogy villog a gyalogosok lámpája, hát beteszem egyesbe a kocsit, lábam az egyik a kuplungon, tövig kinyomva, másikkal a gázt pöcögtetem.
Látom, csóka szintén lenyúl, vált, lesi ezerrel a lámpát.
A lámpa szépen piros-sárgára vált, csóka beletapos tövig a gázba, kuplung ki, gumik felsírnak, füst, majd a sárga csoda kilő...
Hátrafelé.
Naná, hogy mögötte egy szintén "soksokmillás" terepjáró. Hatalmas csörömpölés. Sárga csodából kiugrik a kölök (nem tudom, elérte-e a 18-at, de a 160 centit biztos nem, és amolyan "palacsinta-izomzattal" bírt, azaz lehetett vagy 40 kiló, amiből tizet a fux tett ki), hátrarongyol az immár péppé zúzott csodamasina fenekéhez, és éktelenül elkezd ordítozni.
Ekkor a terepjárós mókus is kiszáll...
Kb. mint a hajdani komikus-páros: Stan és Pan! A terepjárós: kb. 2 m magas, 140 kiló tiszta izom, tarkopasz fej...
Egy közös volt bennük: a többkilónyi fux.

Valamiért nem vártam meg a végkifejletet, szépen, kényelmesen elpöfögtem a helyszínről (a franc fog ezeknek tanúskodni!), de magamban még sokáig röhögtem a csákón, aki nem ismerte az egyes és a rückwertz közti különbséget...