Valamely vizsgálandó jelenség, folyamat, rendszer (közös néven objektum) alapvető tulajdonságaival rendelkező modellen végzett kísérlet. A modellezés célja, hogy a fizikailag világos viszonyok között nehezen kezelhető objektumokat részletes vizsgálatra alkalmassá tegye. A vizsgálandó objektum lehet pl. több számítógépből álló számítógéprendszer, adatátviteli rendszer, gyártási folyamat automatizált irányítási rendszere, űrrepülési rendszer, közgazdasági, biológiai, katonai stb. folyamat. A modell lehet matematikai, amely az objektum viselkedését és az egyes részek közötti kapcsolatokat leíró matematikai összefüggésekből áll. A fizikai modell lehet a vizsgált objektum kicsinyített vagy nagyított mása, vagy a modell változói közötti összefüggéseket leíró helyettesítő - rendszerint villamos - rendszer. (Az utóbbira példa a mechanikai, akusztikus stb. rendszerek villamos modellje). A fizikai modellezés egyik leggyakrabban használt eszköze az analóg számítógép, mely lehetővé teszi, hogy a segítségével megvalósított modell valós időben működtethető legyen. Így a lejátszódó folyamatok oszcilloszkópon megfigyelhetők vagy rajzgéppel felrajzolhatók. A matematikai modell elhelyezhető megfelelő program formájában digitális számítógépben is, ekkor a digitális. A digitális szimuláció általában pontosabb eredményeket szolgáltat, mint az analóg, és matematikailag nehezen kezelhető problémák esetén is alkalmazható. Az analóg számítógéppel végzett szimuláció egyszerűbb, olcsóbb, gyorsabb, mint a digitális szimuláció. A két különböző számítógépes szimulációs módszer egymást jól kiegészíti, a kettő egyesítéséből jöttek létre az analóg és digitális számítógépeket tartalmazó hibrid szimulátorok. A hibrid szimuláció során pl. a modellt a digitális számítógépbe program formájában viszik be. A digitális számítógép programozható (digitálisan vezérelhető) eszközök segítségével ?összehuzalozza" az analóg számítógép megfelelői egységeit, digitál-analóg átalakítók segítségével beállítja a kívánt kiindulási (kezdeti) értékeket stb. Igen nagy rendszerek csak digitális számítógép segítségével szimulálhatók, mert az analóg számítógép szükséges elemeinek száma az objektum bonyolultságával együtt nő (a gépben az elemek száma korlátozott), mfg digitális számítógépen a program mérete módosítható. A nagy rendszerek egyszerű, könnyen megtanulható, és a rendszer összetevői közötti kapcsolatokat jól tükröző digitális szimulációjára különleges programozási nyelveket fejlesztenek ki, melyeket szimulációs nyelveknek neveznek. A szimulációs nyelvek száma igen nagy, mivel minden problémakör leírására más és más szimulációs nyelv használható előnyösen. Pl. digitális számítógé-pek és számítórendszerek szimulációjára alkalmas az Iverson, DDL, LOTIS, OSzSz stb. nyelv.