A neminvertáló kapcsolás ábrája:

Az erősítés kiszámítása:     A = 1 + R1/R2

A műveleti erősítő ilyen formában történő bekötésénél a két ellenállás határozza meg, hogy a bemenő feszültségnek - J(be) - hányszorosa lesz - A - a kimenő feszültség - J(ki). A képletből kiderült, hogy ha növeljük az R1 értékét, akkor nő az erősítés szorzója. Minél nagyobb a szorzó, annál kisebb áramnál (=kisebb feszültségesés a söntön) éri el a kimenet a pl. 1,23 V-ot. Így tudjuk szabályozni a LED-eken átfolyó áramot. Vagyis úgy kell majd belőni az ellenállásokat, hogy a potméter végső állásai még elfogadható áramokat adjanak.

Érdemes a potméterrel kezdeni, választani egy olyat, ami kapható a kedvenc elektronikai boltunkban, fizikailag megfelelő, és kapcsolós, valamint lineáris. Az én esetemben ez 100 kΩ-os potmétert jelentett. Itt most egy kis trial-and-error következik, az R1 részt ketté kell bontani, egy fix értékre, és a potméterre, amit egyszer 100 kΩ másszor 0 Ω értéken kell számolni. Az egyik végállásban a szorzónak 7 felett kell lennie, de a lehető legközelebb hozzá, a másik esetben pedig legalább 50 mA áramot adjon, ami majd' 50-es szorzót jelent. Természetesen szabványos értékekkel érdemes számolni, hogy meg is tudjuk rendelni majd. Én tartani szoktam magam a kΩ-os tartományhoz, általában ez megfelelő, a túl kis vagy nagy ellenállás zavart okozhat. Pl. ha túl kicsik az ellenállások, akkor nagy áramoknak kéne folyniuk, de valószínűleg ezt egy műveleti erősítő nem tudná biztosítani. A túl nagy ellenállásnak az a hátránya, hogy túl kicsik az áramok, és mivel a bemeneti impedancia csak elméletileg végtelen (vagyis nem "kér" áramot), a valós alkatrészeknél ez nem így van, így ha nincs "elég" áram a bemeneten, akkor feszültségesés következhet be.

Kitalálunk egy R2 értéket, majd kiszámoljuk rá a többit. Egy Excel táblázatot pár perc alatt össze lehet dobni, ahol a beírt R2 értékre mindent kiszámol, így ezt gyorsan le lehet tudni. Némi sakkozás után nálam a következő értékek lettek a befutók: R1 = 22 kΩ+poti, R2 = 3,3 kΩ. Ezekkel az ellenállásokkal az egyik végállásban:

A=1+(22 k/3,3 k)~7,666 szorzó

Vref/A=1,23/7,666=0,16 V

I=U/R=0,16/0,5=320 mA - nagyon jó, van még egy kis tartalék a valós alkatrészek hibahatára miatt

A másik végállás:

A=1+((22 k+100 k)/3,3 k)~37,97 szorzó

V_ref/A=1,23/37,97=0,032 V

I=U/R=0,032/0,5=64 mA - ez is megfelelő, vagyis megvannak a szükséges ellenállások.

Most újra elővehetjük a konverter adatlapját. A 14. oldalon van egy grafikon, ahol a tekercs induktivitását meg tudjuk nézni. A 320 mA és 19 V adatokkal kiolvashatjuk a megfelelő induktivitást: 150 uH. Mivel nem jó az alkatrészeket a határérték közelében dolgoztatni, így ide válasszunk pl. 0,5 A-es, vagy afeletti értékkel bíró tekercset.

A 15. oldalon van egy képlet a kimeneti kondi kiszámításához. Ehhez kiderítjük a LED nyitófeszültségét, akár az adatlapból, de egyszerűbb, ha kimérjük. V_out-hoz behelyettesítjük a 6 LED összesített nyitófeszültségét, és kb. 100 µF kondit kapunk. De mivel a folytatásban azt írják, hogy inkább válasszuk ennek a többszörösét, így én egy 220 µF kondival csináltam meg.

Itthon volt 1 A 40 V schottky diódám, így ezt raktam be.

A bemeneti kondinál fogtam egy jó nagyot, 1000 uF, 63 V, low-ESR. Azért kellett, hogy jó nagy legyen, mivel bármikor másik tápegységre költözhet, és a lámpa talpában is volt bőven hely, így e két ok miatt kapta meg a nagy kondenzátort. Ezért ha valaha le lesz cserélve a táp, mondjuk egy olyanra, amit az asztal alá építek majd be, akkor a nagy szűrőkondit el tudom majd hagyni a tápban, és kisebb is elegendő lesz.

És nagyjából ennyi, mindent kiszámoltunk, amit ki kellett, a többinél meg jól kiválasztottunk olyan alkatrészt, ami megfelel. A lapozás után jöhet a kapcsolási rajz.