Igazából nem a motorok típusairól lesz szó, hanem a különböző vezetékelésű motorok hajtásmódjairól.

Nézzük sorban: 

Unipoláris motorok:

Ez a legegyszerűbb hajtásmód/motortípus. Általában 5 vagy 6 kivezetésük van. Amennyiben 6 kivezetésük van, akkor hajthatjuk őket bipoláris vezérléssel is. Ezekből egy 6 vezetékes esetében 2 szál a közös, a többi tekercskivezetés.

Egy 5 kivezetéses motor rajza

És egy 6 kivezetéses motor rajza

Vezérlésük egyszerűbb, mint a bipolárisoké, kevesebb alkatrészből, olcsóbban meg lehet úszni.

A vezérlési elv a következő:

A közösszál(ak)at a tápfeszültségre kötjük, a tekercsek kivezetéseit pedig valamilyen vezérlési mód alapján, sorrendben a földre kapcsoljuk. Ez a kapcsolgatás történhet tranzisztorral, relével, FET-tel, stb.

Bipoláris motorok:

Könnyű megismerni őket: páros számú kivezetésük van. (4, 6, 8, stb.)
Amennyiben 6, vagy 8, akkor hajthatók unipoláris vezérléssel is.

A meghajtó elektronika kissé bonyolultabb, ugyanis a itt a tekercseken átfolyó áram irányát is változtatni kell.

Ezt két, "H-híd" nevű kapcsolással lehet megoldani:

Mint láthatjuk, egyrészt kétszer annyi kapcsoló alkatrészt, másrészt kétszer annyi (8 db) kimenetet használ fel vezérlőnkről. (Ez utóbbin persze lehet segíteni kapuzással.)

A kék téglalapok itt is valamilyen elektronikai kapcsolóeszközt (tranzisztort, FET-et) szimbolizálnak.

Lássunk egy tranzisztoros megoldást. A kapcsolásban szereplő BC327 illetve 337 tranzisztorok maximálisan 0,8 A-t tudnak kapcsolgatni, így elég szerény motorokat lehet csak hajtani velük. Ilyenek pl. a cikk elején említett kisfloppymotorok. A rajz csak elvi rajz, hiányoznak bázisok elől az áramkorlátozó ellenállások, stb.

Figyeljük meg a védődiódákat! A motorok a forgás során indukált felszültségeket keltenek, a tekercsre kapcsolt feszültséggel ellentétes irányban.  Ez igen hamar átütné a tranzisztorok E-C rétegét. Így viszont ez a diódákon keresztül a GND-re lesz vezetve. 

A következő megoldásban P, illetve N csatornás FET-eket használunk:

A dolog szépséghibája az, hogy a bekapcsolt P csatornás FET-ek ellenállása nagyobb, illetve nehéz beszerezni megfelelő teljesítményűeket.

A következő rajz szintén egy H-hidat mutat be, csak N csatornás FET-ekkel:

Ugyebár a FET akkor nyit ki, ha a SOURCE és a GATE között meg van a megfelelő feszültség. Mivel a FET-ek ellenállása bekapcsolt állapotban a tekercs ellenállásához képest nagyságrendekkel kisebb, ezért a táp oldali FET SOURCE lábai közel azonos feszültségszinten van a tápfeszültséggel. (A tekercsen esik a feszültség nagy része.) Ha ezt a tápra kapcsoljuk, nem fog kinyitni. Elő kell állítani valamilyen, a tápfeszültségnél nagyobb feszültséget. Használhatunk külön erre a célra kifejlesztett FET drivereket, pl. IR2111. Ezek hátránya, hogy elég drágák, és relatíve sok kell (4 db/motor), tehát valami más után célszerű nézni.  Erre célra megfelel nekünk a 33063/34063 DCDC konverter. Most nem kívánok róla túl sok szót ejteni, a lényege: a bejövő tápfeszültségből nagyobb feszültséget képes előállítani. Ez a feszültségkülönbség elég lesz a FET kinyitására. Ezt a feszültséget egy optoval a legcélszerűbb kapcsolgatni a tápoldali FET  GATE lábára az alábbi módon:

Az MC3*063 adatlapjában található ez a feszültségduplázó kapcsolás:

Az IC maximum 40 V-ról üzemeltethető, így könnyedén elő lehet vele állítani a megfelelő feszültséget. E megoldás olcsó, és elég egyetlen ilyen kapcsolást építeni motoronként. Sőt, ha a több vezérlőt tervezünk egy panelra, akkor több motorhoz is elég egy. A kimeneti feszültséget az R1-R2 ellenállásosztóval tudjuk beállítani. Erről majd a kapcsolásoknál írok bőveben.