Rákattintva letöltheted.

• A fenti 2-es verziójú kapcsolás áramellátásáról 9V-os elem, vagy 7V-nál nagyobb dugasztáp gondoskodik. Az áramkör fogyasztása 5V-on 8-9mA, elkó mérésnél 15mA impulzusszerűen! (Kijelzővel együtt, mérés közben összesen ennyi.)
  Meglepő? Nem gond, még lesz egy pár meglepetés.
• A központi rész a mikrovezérlő, egy 20 lábú PIC16F690. 20MHz-ről jár, nincs külső RESET, az 5V megjelenése után azonnal indul. A belső komparátoraiból képzett rezgőkőr segítségével méri TIMER0 a frekvenciát.
• Jobb oldalt látható az LC váltókapcsoló. Hogy működését jobban megértsük, a felsorolás után, külön ábrán bemutatom ezeket részletesen is.
• A relé (K1) arra hivatott, hogy a szoftver C9-et párhuzamosítsa C10-el, LC mérés nullázásához és kalibrálásához, valamint az induktivitásmérés parazita kapacitásának számításához kell. Ez egy egysoros, 5V-os reed relé, egy záróérintkezővel.
• R12 a töltőellenállás kalibrációjához szükséges (R7+PIC kimeneti ellenállása). Ez egy 1%-os 1/4W-os ellenállás. R7 szükséges az elkók töltéséhez és kisütéséhez.
• A kapcsolók állásáról a mikrovezérlő egy-egy külön bemeneten értesül, de mivel a programozáshoz is ezeket a lábakat használjuk, két védőellenállás (R8 és R9) szükséges.
• Ha nem lenne egyértelmű, a tüskesor az LCD-nek van, 4 bites üzemmódban kommunikálunk egy HD44780-kompatibilis 2 soros, soronként 16 karakteres kijelzővel.
• D4-es zéner dióda arra van, hogy a figyelmetlen kezelő ne tegyen kárt a több mint 5V-ra feltöltött elkó csatlakoztatásával. Egyébként is ajánlatos mindig kisütött elkókat mérni!

Tehát az általánosnak mondható kapcsolásban vannak bizony olyan alkatrészek, melyek értékét ugyan megadtuk, de a kapcsolás használható működése érdekében ezek fajtája, minősége egyáltalán nem mindegy, így ezeket a következő oldalakon részletesen ismertetem.

Most azonban lássuk, hogy "mi rezeg". A működés megértésében hivatottak segíteni az alábbi rajzok:

Kapacitás mérésnél külső kondenzátor csatlakoztatása nélkül is rezeg a rezgőkör, mivel C10 + L1 párhuzamosan kapcsolódik. A mérendő kondenzátort párhuzamosan kapcsoljuk, így az csak elhangolja a rezgőkört. A szoftver ezek arányából kiszámolja, és ez alapján írja ki a kapacitást. A C5-ös tantál kondi csak egyenáramilag leválasztja a jelet, és fél tápfeszültségre húzza. Ezt méri a TIMER0 bemenete.

Rezgőkörökről elméleti alapokat olvashatsz egy korábbi cikkemben is.

Induktivitás mérésnél a mérendő tekercset, a két csatlakozó közé téve, sorosan kapcsoljuk L1-el, ami párhuzamos rezgőkört alkot C10-el. 80-100mH felett a C8 (33nF) is részt vesz a rezgőkör kialakításában. Az R7-en keresztül a PIC kapcsolja; itt már nem mérjük a parazita kapacitást, a mérési pontatlanságok miatt, de itt kisebb problémát okoz csak, mivel a mérőkapacitás jelentősen nagyobb.

Itt látható, hogy induktivitás mérés állásban nem rezeg a rezgőkör külső tekercs csatlakoztatása nélkül. Ez probléma, ha épp a kalibráló frekvenciát kell megmérni, ezért bekapcsolásnál C állásban kell lennie a az LC-váltókapcsolónak. Amennyiben L állásban van, egy üzenet jelenik meg, hogy "Válts C állásba!".

Az elkók mérése egyszerűnek mondható, ahogyan azt leírtam a bevezetőben. Az egyetlen szépséghibája a dolognak, hogy kisütésnél hozzá adódik a kisütő ellenálláshoz a PIC kimeneti ellenállása (50 Ohm körüli) és az érintkezők ellenállása (pár száz mOhm nagyságrendű). Így lehetőséget kell adni az utólagos kalibrációra. Nézzük, ez hogyan zajlik.