Önindukció

Ez egy láncreakció tulajdonképpen, ami így szól:
Ha egy tekercsen megváltozik az áramerősség, megváltozik a mágneses fluxus is. Ha változik a fluxus, az áramot fog indukálni a tekercsben.
Az indukálódott áram irányát az határozza meg, hogy a főáram megváltozása az növekedést vagy csökkenést jelent. De ez mindig akadályozza a tekercs áramát.

• Az áram növekedésekor az önindukciós feszültség az áramiránnyal ellentétes. Az áramot fékezi, és késleleti a növekedését. Ezzel együtt a mágneses tér felépülését fékezi.
• Az áram csökkenésekor az önindukciós feszültség az áram irányába hat. Segíti az áram fennmaradását és késleleti a csökkenését. Ezzel együtt a mágneses tér leépülését fékezi.

Az önindukciós feszültség tehát mindig a meglévő mágneses tér állapotának fenntartására törekszik. A mágneses tér tehetetlensége mutatkozik meg ebben.

A tekercs felépítéséből eredő tényezők egy, a tekercsre jellemző tényezőben összefoglalhatók. Ez a tekercstényező az induktivitás. Jele: L, mértékegysége: H (Henry)
A tekercs induktivitása 1 H, ha 1 A egyenletes áramváltozás 1 s alatt 1 V önindukciós feszültséget hoz benne létre.
Az önindukciós feszültség az alábbi egyenletből számítható ki:

A cikk még nem ért véget, lapozz!