Amikor elkészülünk egy erősítővel, vagy hangfallal, sokunknak az az első mozzanata, hogy beteszi a kedvenc zenéjét, s felcsavarja a hangerőt, s fülel, hogy hogyan szól.

Ez egy bevált, atombiztos, ezerszer megépített kapcsolásnál rendjén is van. Viszont egy olyan áramkörnél, ahol még az alkatrészek minősége, legyártásuk precizitása, méretezésük kiszámításának pontossága, az áramkör behangolása, mind-mind nagymértékben befolyásolja a hangminőséget, igen komoly bemérésnek, tesztnek kell alávetni. Pláne, ha mindent sajátkezűleg készítünk el.

Egy "A" osztályú HighEnd csöves erősítőnél különösen igaz a fenti gondolatmenet. Az egyik fő alkotóelem az elektroncső. Igaz, ez gyári, de nagy hangsúlyt kap alkalmazásukkor, hogy kettő, vagy négy, szinte egyforma karakterisztikával rendelkezőt kell használnunk. Ezeket műszeres tesztáramkörön tudjuk úgymond összeválogatni párba, vagy quad-ba. A másik sarkallatos pont a kimenő (illesztő) transzformátor. Ennek pontos megtervezésén, méretezésén, esetleges házilagos legyártásán nagyon sok múlik. Nem utolsósorban fontos még a kész összeszerelt erősítőnek a pontos "behangolása". Értem ezalatt a feszültségek, áramerősségek, munkapontok pontos beállítását. Egyes értékek megfelelő beállításához gyakran még alkatrészcserére is szükség van.

Ezen a képen egy hibás munkapontból eredő torzulás látható.
A felső jel az erősítő bemenetén lett mérve, az alsó a kimenetén.

Miután minden értéket beállítottunk, jöhet a zenehallgatás. Hát nem! Legalábbis, nálam nem. A következő mérés, az átviteli frekvencia meghatározása lesz. Mit is jelent ez? Tudjátok, az a szép 20 Hz - 20 kHz felirat az erősítők doksijában, vagy a hangfalak hátulján. Ez a két szám azt jelenti (jelentené), hogy az adott erősítőnek mekkora az átviteli frekvenciája. Pontosabban, mi az a két határérték, ami között képes a hangokat közel egyforma erősséggel megszólaltatni, még tovább pontosítva: mi az az alsó-felső frekvenciaérték, ami között a sávközépi frekvenciánál mért erősítés-csökkenés értéke nem haladja meg a 3 dB-t, azaz a 0,707-szeres szintet.

Itt látható egy ilyen mérés. (Katt a képre, az eredeti mérethez.)

Az eddigi hangfrekvenciás méréseket, "süket" tesztnek is nevezhetjük, mert az erősítőn a hangfal helyett csupán egy terhelő ellenállás van, s így nem hallunk semmit. Ez jobb is, mert eléggé kellemetlen hangjuk van a mérőjeleknek. Miután mindent beállítottunk az optimális értékekre, az alábbihoz hasonló mérési eredményeket kell kapnunk. Most már jöhet a valódi, hallható tesztelés.

(Katt a képre, az eredeti mérethez.)