Nincs ilyen szám. Lehet ugyan számolgatni, de az fog kijönni, hogy valami nagyon kevés (Amperenként talán ~100 µF bőven elég lenne). Van ugyanis két másik mérőszám, ami miatt mégsem tudsz ilyen kevés/kicsi kapacitást odarakni:
1. a kimeneti feszültség hullámzása, amit elsősorban a ripple current és a kondik eredő ESR-je határoz meg (Vpp = dI * ESR),
2. a kondikat töltő-kisütő áram okozta Wattos veszteség (P = dI^2 * ESR), ami fűti a kondikat, és ami miatt a kondiknál katalógusban szokás megadni a max. tolerált ripple current értékét.
Ezeket általában az ESR csökkentésével lehet kordában tartani, amit a gyakorlatban a beszerezhető kondik korlátos választéka miatt több kondi párhuzamos kapcsolásával érnek el. Meg persze ezért használnak Low-ESR kondikat.

Szóval a gyakorlatban a max. ripple current értékét kell kiszámolni, és úgy pakolni oda a kondikat, hogy azok bő tartalékkal tudják ezt. Ja, és ezért nem rakunk ismeretlen katalógus-adatú kondikat kapcsolóüzemű tápba.

Csak éppen a kimeneti kondi feltöltésekor tuti letilt...

Tök mindegy, cseréld az összes elkót. Nem ér annyit az egész, hogy az ember agyaljon rajta.

Nagyon sok helyen "túl lightosan" csinálják, azért nem megy nekik jól.
Nekem van olyan cuccom, amit 10+ éve csináltunk meg, azóta sincs panasz rá.
Nem sajnáltuk az energiát viszont a korrekt megoldásra:
- minden végpontnál galvanikusan (6N139-es optocsatolóval) le van választva az RS485 transceiver és a digitális egység (egy kis PIC16F),
- SN75LBC176 a transceiver, és mivel galvanikusan le van választva, ezért saját 5V-os tápja van neki (külön paneltrafó, egyenirányító, kondi, 7805, és ezek teljesen függetlenek a PIC tápjától),
- minden kapcsolat egyirányú és pont-pont, az eszközök sorba vannak kötve: egy RS485 vevő, annak a kimenete megy a 6N139-re, ill. meghajt egy másik RS485 adót, amiről egy másik pont-pont vezetékkel megy tovább a jel a következő eszközre,
- árnyékolt UTP-n megy a kommunikáció, és csak az egyik (a master felőli) végén van bekötve a földelésra az árnyékolás.
Amit mai fejjel másképp csinálnék, az annyi, hogy raknék a transceiverhez egy TVS-t is. A pont-pont kapcsolat amúgy nem feltétele a jó működésnek, csak nálunk így volt egyszerű. Ha kétirányú kapcsolat kellene, akkor buszosra csinálnám: egy érpár master->slave-ek, egy érpár slave-ek->master. Ez így mindenhol két transceivert jelent, és 3 optocsatolót.

Nemcsak az átkötéseknél sok az ón, hanem máshol is. És a videódból látszik is, hogy miért: nagyon sok ónt pakolsz oda. A harmada elég lenne. Ezen felül több helyen is látszik, hogy nincsenek rendesen beónozva teljesen a padek. Pl. a 4051 feletti három kisebb kondi lábain látszik eléggé egyértelműen, hogy noha sok ott az ón, mindegyik pad egyik feléről "elmenekül", és ilyen kis golyókká áll össze a kondik lábain, ahelyett, hogy szétterülne a panelen is.

Az a K itt biztosan a kondi tűrését jelenti, ami jelen esetben 10%. Bővebben: Link
A 220nF-ot 224 jelölné.

A jelenség neve: gerjedés. Sikerült alkotni egy oszcillátort az IC-ben levő erősítő, a kimeneti kondi, és az oda vezető vezeték induktivitásából.

Az nem fog menni.

Semmiképp. Azt az áramkörnek a PIC nélkül kell megoldania.

a) megoldás: soros áramkorlátozó ellenálláson keresztül kötöd be, és ezt kapcsolgatod (ez 48V-os tápnál azért gázos hatékonysággal járna: ~32V/48V = 67%-os hatékonyság, miközben 25W-ot el kell fűtenie az ellenállásnak),
b) megoldás: CV (constant-voltage) DC-DC step-down konverterrel alacsonyabb feszültséget csinálsz, és egy soros áramkorlátozó ellenálláson keresztül kötöd be + egy FET-tel kapcsolgatod a LED-re ezt az alacsonyabb feszültséget (ez annyiból jobb, hogy be lehet állítani, hogy csak pár V essen az ellenálláson, és akkor csak pár W-ot kell elfűtenie),
c) megoldás: dimmelhető CC (constant-current) DC-DC step-down konverterrel a kívánt max. árammal hajtva, ehhez nyilván fog kelleni dimmelhető, beállítható áramkorlátos step-down konverter; van, aminél PWM jellel lehet dimmelni, és van, aminél feszültséggel kell (ekkor a PIC kimenetéről egy ellenállásosztó + egy kondi segítségével lehet a PWM jelből feszültséget csinálni),
d) megoldás: építesz egy ilyen dimmelhető step-down konvertert. Pl. ezzel.

Természetesen nem az áramgenerátor kimenetét kell kapcsolgatni a FET-tel, hanem a bemenetét. Azaz a FET elveszi a tápot az áramgenerátor + terheléstől. Ha ezt bírja, akkor jó, ha nem, akkor nem nyert.
További fontos tényező, hogy ha akkora kondi van az áramgenerátor bemenetén, hogy a FET kikapcsolt idejéhez képest nem elhanyagolható ideig tud belőle üzemelni az áramgenerátor, akkor a PWM-ed semmit se fog érni (hiszen a FET kikapcsolása után üzemel tovább a kondiból). Az áramgenerátor kimenetének pufferelése pontosan ugyanezzel a hatással járna.
Azaz ha túl nagy a kondi az áramgenerátor bemenetén, akkor nem tudod elég precízen ki-bekapcsolgatni. Az is probléma, ha az áramgenerátornak a bekapcsolás után sokáig tart, amíg beáll a névleges áramra (rossz a tranziens viselkedése), hiszen ezt másodpercenként sokszor kell majd megcsinálnia - az áramgenerátor kimenetére rakott nagyobb kondi többek között ezt a viselkedést is el fogja rontani.

Miért, 2 tranzisztor és 5 ellenállás, az most kevesebb, vagy több, mint 1 IC és 2 ellenállás?
Azt látni kell, hogy az IC neve azt mondja, hogy integrált áramkör. Tehát azt, amit 5-10-50-200 alkatrészből tudnál megépíteni diszkrét (különálló) elemekből, azt az IC-ben egy alkatrészben megkapod. Szóval ha a minél kevesebb alkatrész a cél, akkor pont hogy az IC a megoldás. A legtöbb esetben a fizikai méret is az alkatrész darabszámmal arányos, továbbá az integrált megoldás még minőségben is jobb lesz.
Azt, amit szeretnél, azt kb. egy TL431, egy tranzisztor, pár ellenállás és kondi, plusz a teljesítmény FET(-ek) halmazából lehet értelmesen megcsinálni. Ebben az egészben messze a legdrágább (és egyben legtöbb helyet elfoglaló) rész a teljesítmény FET(-ek) + a rájuk pakolandó hűtőborda lesz.
A 400 Ft nyomdahiba volt, nem olvastam el az igényedet pontosan (a kis, pár A-es cuccokat árulják ennyiért).

Megnéztem az adatlapot. Szerintük nagyjából mindegy, hogy kerámia, vagy nem, az ESR-je se számít szerintük annyira, ha egyébként jó minőségű a kondi... na ez az, amit ezek után nem tudok hovátenni. Milyen a nem jó minőségű kondi szerintük vajon? Nálam a mezei pici elkók esnek ebbe a kategóriába, az 5-10 ohm nagyságrendű ESR-jükkel, meg az 1000 órás tervezett élettartamukkal...
A másik, hogy az adatlapban van mintapanel rajz. Minek kellett erőlködni a rajzolgatással, miért a neten keresgélsz jobb-rosszabb verziókat, ha ott a gyári? Pláne, hogy közel se sikerült olyan jót rajzolni.
A panelt beforrasztás előtt kéne végigmérni (hány hobbista mulasztja ezt el...), alig van rajta 8 rézvezető, nem olyan nehéz végig sípoltatni az egészet, hogy az van összekötve, amit össze kell. Forrasztás után pedig le kéne mosni a gyantamaradványokat, mert ugyan ez az áramkör valószínűleg nem érzékeny rá, de ki tudja. Az IC-n szerintem nincs sok méregetnivaló.

A kondi lehet oka annak, hogy nem megy rendesen. De azért mérget nem vennék rá. Nem kötelező pont 4.7µF-nak lennie, 2.2µF vagy 10µF is pont jó oda.

Azért az "1..10pF kapacitás mérése" c. történetet gondold át egy kicsit jobban is. Egy IC láb vagy egy rövidebb panelvezeték kapacitása nagyságrendileg ebbe a tartományba esik. Olyan műszert építeni, amivel egy pár pF-os kondi megmérhető max. 1pF hibával, nem triviális. Márpedig ez a pontosság egy ekkora kondinál itt >10%-os hibát jelent, amivel - szerintem - UHF szűrő hangolásánál ki lennél segítve...
Én is arra szavazok, hogy nagyságrendileg megmondja az LCM3, utána össze kell rakni belőle az LC-szűrőt (a konkrét panelrajzolat parazita kapacitásai, induktivitásai is számítanak, tehát a végleges panelon kell összerakni!), és megnézni, hogy hogy sikerült.

Ha jól emlékszem, akkor a fő kimenetre raktad azt a szűrőt. Szerintem nem oda kellett volna, hanem a kapcsolóüzemű előfokozat és az áteresztő fokozat közé (hiszen az áteresztő fokozattól már nem várjuk, hogy plusz nagyfrekvenciás zajt termeljen). Természetesen a szűrőnek LC-szűrőnek kell lennie, azaz kondi - tekercs - kondi. A kondik és a tekercs méretezése egy érdekes kérdéskör, hiszen befolyásolja a kapcsolóüzemű előfokozat visszacsatolásának frekvenciamenetét, ezáltal a stabilitását is.

99%, hogy az egy P MOSFET, azon keresztül tudja kapcsolni a terhelést (ha kapcsolóüzemben menne, ott lenne mellette a kondi meg a tekercs is, és nem 1k-n keresztül lenne meghajtva) a vezérlő. Az adatainak (minimum egy Rdson kéne) ismerete nélkül értelmesen szerintem nem helyettesíthető.
Mondjuk ha ki lenne szedve a dobozából, és olyan irányból fotózva, hogy a felirat is látszódjék, akkor talán a gyártót is ki lehetne találni (logóját felismerni), úgy azért egyszerűbb lenne a történet.

Feszültségben és kapacitásban is rakhatsz nagyobbat. Azonban mindkettőben korlát lesz, hogy a nagyobb értékű kondik fizikailag is nagyobbak (vagy ha nem, akkor rosszabb minőségűek, és olyat nem fogsz akarni berakni), azok meg nem nagyon férnek be az eredeti helyre, sokszor ez a legnagyobb gond a kiválasztásnál. A lábra figyelj, mert ha lefektetett kondi van benne, akkor a snap-in modellek nem jönnek szóba.
Ha a táp univerzális (változtatás nélkül, Amerikában is tud üzemelni, 100..120V-ról), akkor az eredetileg bent levő kondi kapacitása mifelénk (a 230V miatt) bőven túl van méretezve, fele-harmada kapacitás is elég lenne. Ilyenkor kicsit nagyobb a mozgástér a cserében, persze a nagyobb kapacitás egyúttal hosszabb élettartamot is jelent (van miből elveszteni a kapacitást, mire üzemképtelen szintre csökken).
Most szedtem szét egy olyan készülék tápját, amiben gyakorlatilag teljesen elmúlt a primer pufferkondi kapacitása (82µF helyett <1µF-ot mértem), ennek ellenére a készülék szépen üzemelt, csak picit zizegett a tápja. Ez azért kicsit vicces...

Nagyon necces a dolog! 49V-os csúcsfeszültségre nem rakunk be 50V-os kondit! Pláne nem, ha emelt hőmérsékleten akarjuk használni (egy disszipatív labortápban nem 25 fok lesz a hőmérséklet).
Amit javaslok ugyanezen okból kifolyólag: 105C fokra tervezett kondi használata. Ez valószínűleg jelentősen leszűkíti a választékot, ill. valószínű kisebb kondikból kell többet párhuzamosan kötni, de ritkábban kell majd a kondikat cserélgetni. A 85C fokos és a 105C fokos kondik várható élettartama között van egy laza 5-ös szorzótényező.

Sacc/kb. a 4700µF (vagy 2x2200uF, vagy 4..5x1000uF) elég lesz. Ennél nagyon lejjebb azért nem mennék.

Szerintem ez tipikus zajprobléma.

Táp/vezetékezés, ilyesmik. A szalagkábel milyen hosszú? Soros ellenállások vannak-e a vezetékeken?

Szerintem mérd meg, hogy az EEPROM írás mennyi idő, és mennyi tápfelvétellel jár. Ebből kiszámolható, hogy mekkora kondi kell oda, hogy ne essen le a tápfesz. Ha irreális méretű kondi (mondjuk 1000µF-ok) jön ki, akkor abból tudhatod, hogy nincs realitása

Ha jó, márkás, drága táp, és mondjuk elmúlt 3 éves, vagy márkátlan, és elmúlt 1 éves, akkor nyugodt szívvel lehet az elkókat cseréln.

Szerintem a felsoroltakon felül van még egy halom szempont, amit figyelembe kéne venni. Pl. a nagyáramú vezetékek hosszának minimalizálása (ezek a fél panelen körbevezetett vezetékek kapcsolóüzemnél "nem menők" ), a kondiknál a "betáp - kondi lába - fogyasztó" sorrend helyes kialakítása, a FET gate vezérléséhez tartozó hurok hosszának minimalizálása, ill. hogy ez a hurok nem haladhat nagyáramot hordozó vezetékszakasszal egy nyomvonalon, a vezérlő IC érzékeny, kisáramú alkatrészei/vezetékei nem lehetnek nagyáramú hurkon belül, hogy csak egy párat említsek. Ha az összes szabályt be akarod tartani, egyoldalas panel esetén biztos lehetsz benne, hogy lesz rajta átkötés (amit "természetesen" nem a nagyáramú vezetékekbe kéne berakni, ha egy mód van rá). A méretminimalizálás pedig nem azért kell, mert nem volt hely a dobozban, hanem azért, hogy működjön a kapcsolás.
Szerk: ja, még egy megjegyzés: ha Európában akarod használni az áramkört, akkor a 330V-os kondik kevesek lesznek a primer oldalra, minimum 400V-osak kellenek. Amerikában elég lenne 330V-os is.

Kvarc fajtától függ, hogy mekkora illik hozzá. Mivel adatlapod jó eséllyel nincs (még a boltban kaphatóak 90%-ához se nagyon szokott lenni), így nem tudhatod, hogy mekkora is kéne oda. A +5pF nem okozhatna ekkora eltérést akkor se, ha a 10pF lenne a helyes érték.
Viszont lehet, hogy nem teljesen 100-as a kondi, vagy nem jó a forrasztás, azok már okozhatnak ilyen gondot. Igazából a kvarcot is ki lehetne cserélni, és lehet, hogy azt kellett volna legelőször javasolnom.

Nyugodtan cseréld ki akkor az összes elkót. Ahol egynek melege volt, ott a többi se fázott.

Nincs olyan, hogy "sima kondik". Van egy halom anyag, amiből kondit csinálnak, és mindegyik kicsit másabb tulajdonságokkal bír. Van, amire az egyik anyag jobb, és van, amire másik.
Azok a paraméterek, amikben jelentősen különböznek ezek az anyagok:
- fajlagosan milyen drága,
- emiatt reálisan mekkora kapacitású és milyen feszültségtűrésű készíthető belőle emberi méretben és kifizethető áron,
- mennyi a vesztesége, akár "csöpögés" (berakom a töltést, és az onnan szépen lassan elfogy), akár "súrlódás" (a beletöltött energia egy része berakáskor és kivételkor hővé alakul) jelleggel.
A tantálból kis veszteségű kondi gyártható, de korlátozott feszültségtűréssel rendelkezik, és relatíve drága. Ezen felül ha "inzultus" éri a kondit (hő vagy túlfesz), akkor felrobbanhat/nyílt lánggal éghet.

Lehet, csak férjen el. Ha nem nagyobb fizikailag a nagyobb kapacitású vagy nagyobb feszültségtűrésű kondi, akkor az nem lesz elég jó. Ha meg nagyobb, akkor meg kérdéses, hogy befér-e.

Kalibrálni kellene az óráját a cuccnak. Azaz megmérni mondjuk 1 hét alatt, mennyit tér el, leosztani ezt mondjuk 4 órára, és szoftverből indőnként kompenzálni.
Így sem lesz atompontos, ha kültéren üzemelteted, mivel a "mezei" kvarcok 20-30-40 fok ingadozás mellett elég sokat odébbmászhatnak.
A másik dolog, amire ügyelni kell, hogy a kis kondik a kvarcon NP0 típusúak legyenek (ilyet kell venni a boltban). Filléres tétel, de ha nem ilyen van rajta, akkor a kondi hőfokfüggő lesz, és jelentősen ronthatja a freki hőfokfüggését.

Köszönöm a felvilágosítást.
Negatív tápot nagyobb áramra lehet építeni LM337-ből, vagy ha elég pár 10mA, akkor egy TL431 is elég lehet, az 2.5V-tól felfelé használható.
A chopperezésnek akkor lehetnének szerintem mellékhatásai, ha a chopper frekijével menne az előszabályzó, és pont azon a frekin kéne elnyomnia a táp hullámzását a legutolsó fokozatnak. Vagy ha pont ezen a frekin terhelne a fogyasztó nagyobb mértékben. Bár ha a fogyasztó ilyet tesz, akkor meg legyen az ő bemenetén combos kondi.

A gyanta-denszesz keverék akár jó is lehet erre a célra.
Amit 50x akkora 2.2µF-os polarizálatlan kondinak nézel, oda egy 1206-os SMD kerámia tökéletesen megfelel (sőt, valószínűleg az a legjobb is, és nem mellesleg olcsóbb is, mint egy fólia).
A mellékelt fényképen bal alul egy 10µF-os 1206-os kerámia kondi van... A tekercs a legnagyobb alkatrész: 12x12mm.

Alaptétel: ha a műveleti erősítő egyik bemenete DC-ben szakadt (= csak egy kondi csatlakozik oda), akkor az a kapcsolás biztosan hibás.

Nem. De kábelkötegelő a kondin hosszában nem jó? Egy-egy furat a kondi mellé abba a lemezbe, amire rögzíteni akarod, a kötelegelőt fent átvezeted a két láb között, és készen is van.