A tranzisztor egy szilárdtest félvezető, amelyet elektronikus áramkörökben használnak erősítési és kapcsolási célokra. A tranzisztor három, egymást felváltva követő különböző vezetési tipusú tartományú, egymáson elhelyezkedő rétegből áll. Minden réteg ki van vezetve egy lábra. A két szélső réteget kollektornak (C), és emitternek (E) nevezik, a középső réteget bázisnak (B) hívják.


Bipoláris tranzisztor rajzjele. Baloldalt az NPN, jobboldalt a PNP típusú tranzisztor, felettük a helyettesítő kapcsolás.

A bázis jóval vékonyabb mint a másik két réteg. A tranzisztor működése a pn-átmeneti réteg hatásán alapul. Ha a bázison keresztül nem folyik áram, akkor a tranzisztor kollektora és az emittere között sem folyik áram. Amennyiben a bázison áram folyik át, akkor az áram mértékével arányosan folyik áram a kollektor és az emitter között. Mivel a bázisáram jóval kisebb mint a kollektor-emitter áramhoz, a tranzisztor erősítőként üzemel. Az áramerősítés mértéke akár több százszoros is lehet. Három félvezető réteg két egymással szembeforditott p-n átmenetet alkot. Az NPN-tranzisztor esetén két N-típusú tartomány között egy vékony P-típusú réteg van, PNP-tranzisztor esetén pedig két P-típusú réteg közé kerül egy vékony N-típusú tartomány. A tranzisztor három rétege a félvezető kristálynak csak a felső vékony rétegét foglalja el. A kristály alsó része a mechanikusan tartja a rétegeket.

Cikk forrása: Wikipedia.hu
A cikk még nem ért véget, lapozz!