Az Inter-IC (I2C vagy IIC) BUSZ Az I2C kétvezetékes szinkron adatátviteli rendszer, melyet a Philips cég dolgozott ki, integrált áramkörök összekapcsolására, a két vezeték: SCL (órajel) és SDA (adat).

A Philips több mint 150 különféle IC-t gyárt, beépített I2C illesztő egységgel, de sok más gyártó mikrovezérlőiben is megtaláljuk ezt az áramköri részletet. A soros adatkezelésű memóriák, A/D konverterek között sok ezzel az illesztővel van felszerelve. A részvevők a két vezetékre nyitott draines illetve nyitott kollektoros kimenettel csatlakoznak, a vezetékek elengedett állapotában a H logikai szintet felhúzó ellenállások biztosítják. A részvevők címezhetőek, a cím lehet rögzített vagy programozható. Alapvetően egy Master és egy vagy több Slave kommunikál egymással, de a rendszerben több Master is lehet. A Masterek a BUSZ feletti vezérlés jogáért versenyeznek egymással, s amelyik nyertesként kerül ki az arbitrációs folyamatból, a következőkben az kezeli a BUSZ-t. Mindig a Master küldi az órajelet az SCL vonalra. Az eredeti leírásban az adatátvitel sebessége 100 KHz volt, később ezt kiterjesztették 400 KHz-re, ma pedig általános az 1 MHz átviteli frekvencia alkalmazása. Az adattranszfert a Master kezdeményezi, Start feltétel kialakításával, amit egy cím követ, a cím utáni egy bites vezérlő jel mutatja meg, hogy a megjelölt Slave-et a Master írni vagy olvasni kívánja. A Slave ACK (Acknowledge) jellel visszaigazolja a vételt s ezután következik az írási vagy olvasási ciklus. Az adattranszfer végét a Master Stop feltétellel jelzi. Egy teljes adattranszfer követhető az alábbi ábrán. A rendszer eredetileg 7 bites címekkel működik, az újabb igényeknek megfelelően később bővítették ki 10 bites címekre. Egy kitüntetett címérték az általános hívási cím; ha ezt küldi ki a Master, üzenete minden Slave-nek szól. Ha a Slave küld adatot (Master olvasás), akkor az adat után a Master adja ki a nyugtázó impulzust (ACK), amit a Slave érzékel.
A cikk még nem ért véget, lapozz!