Egy kis ünnepi fricska: ha elfordítja 90°-al, akkor eléggé ki fog állni a hátlapból.

Elég aprók a lyukak, ettől sokkal nagyobbakat látni gyári készülékeken. Viszonylag sűrű az építés, biztosan nem árt egy kis légáramlás. Ha kockázatosnak fogom látni a mostani helyzetet, akkor vagy alulról felragasztok egy további szövetet, vagy kicserélem a lemezeket tömörre.
A melegedés szinte semmilyen kiegészítő körülményt nem kíván. Olyan csekély a hőmérséklet változás, amit nem akartam elhinni, ezért meg is mértem a magam módján.
A készülékben egy alulméretezett 250VA-es trafó van. Ezért a kimeneti paraméterek együttes maximumát csak korlátozott ideig képes a labortáp szolgáltatni.
A teljes doboz hálózatból felvett teljesítményét mértem mindenestől (nem csak a labortáp modult), miközben a kimeneten úgy változtattam a feszültséget (állandó terhelés mellett), hogy a kimeneti teljesítmény 50W-onként változzon. Látszik, hogy nem törődtem a trafó túlterhelésével, felmentem a maximumig, mert éppen azt akartam tudni mire számíthatok ilyenkor. A dobozban maradt teljesítmény (Pbe-Pki) 15-96 W tartományban mozgott, amiben minden benne van. A labortáp bordája éppen csak langyos, és 250W felett már a trafó melegszik, a maximumon kb. 10 perces teszt során még bőven az elfogadható határon belül volt (kb. 55-60°C).
A hatásfok a teljes vizsgált tartományban közel 80%, ami szerintem nagyon jó (ismét említem, ez nem csak a labortáp panel, hanem a teljes doboz hatásfoka mindenestől).

A burkoló lemezeket is beraktam, és a gumilábakat is felragasztottam. Az előlapi védővezetőt majd még egyszer banándugóra fogom szerelni, de ettől eltekintve készen van (már asztalon is találtam neki jó helyet).

Elkészült és dobozba is került.
Jelenlegi trafójával van egy elvi teljesítmény korlát, de ez engem nem zavar (ha szükségét érzem, elfér egy ideális trafó is benne).

Nem értem amit írsz, pontosítanád?
A panelen rajta vannak a diódahidak, és a kötések is.
A trafóról éppen a rajz szerinti szekundereket kell csak bekötni (az igaz, hogy a szekundereknek csak egyik vezetékét látjuk, de én oda tudom képzelni a másikat is).
A mérőegységhez diódahidat rajzolt (ez a jel azt jelenti). A stabilizálás akkor lényeges, ha magasabb a feszültség, mert a mérőegységnek van saját stabilizátora. Egy kis szűrés az valóban hiányzik innen.
Mellékeltem egy kis részletet a bekötésből.

Állítólag a tesztek során működött. Illetve a leírásban -egyebek között- külön is kitérek erre a részletre.

Milyen áramkörről van szó?
Pl. az LPSU-ban a durva és finom állító potméterek nincsenek sorba kötve. Az áramkör eleve fel van készítve a két (egyébként párhuzamos) potméter fogadására. És természetesen nem csak a feszültség hanem az áram is így állítható.
Mellékeltem hogyan néz ki a potméter-csoport.

Az eredeti valamelyik Elektorban jelent meg, amit átvett az RT.
A panelhez illeszkedő kapcsolást mellékeltem.

Ha kötődsz a 723-hoz, akkor a régi Elektorból átvett Rádiótechnikás labortáp is véleményezhető a választásnál.
Most már ehhez is tudok a melléklet szerinti panelt adni ha az szükséges.

Leragadt itt a csevegés egy régi rajzváltozatnál, de van ebből egy újabb változat is (ami szintén kb. 10 éves). Javaslatom szerint ebből kellene kiindulni ha a további jobbítás a cél.
Nekem nincs ilyenem, de tudok több utánépítésről.

Az SMPS-II. labortápegységhez rajzoltam egy olyan változatot, ahol a hűtendő félvezetők lábait nem kell a panelen átdugni, hanem csak ráfekszenek egy fogadó felületre (illetve a kimeneti határokat és néhány egyéb dolgot is próbáltam módosítani Skori javaslatai alapján).
Azért lehet előnyös ez a megfontolás, mert így ha bármilyen okból cserélni kell valamelyiket, akkor részben nem kell darabokra szedni a hűtőtönköt, illetve a panel sérülése nélkül, kényelmesen végezhetjük el a cserét. Ezen kívül egy más irányú elhelyezés valósul meg, ahol a hűtőborda és a labortápegység egyetlen stabil egységet képez. Nem próbáltam ki, de korábbi melegedési tapasztalataim alapján akár el is hagyhatjuk a hűtőbordát, ha pl. a dobozolás egyik lemezéhez fogatjuk az egységet, ami képes lehet az elvárt hűtési intenzitást biztosítani.

Az ábra minőség nem korlátlan, de technikailag a nagyítás szinte korlátlan lehet(ne). Az más kérdés van-e értelme, de elvileg bőven nagyítható. Nálam nyoma sincs 500%-os korlátozásnak

A szerző eredeti leírásában lusta vagyok megkeresni, de a saját másolatomról mellékelem a vonatkozó megjegyzést.
És természetesen ha a kérdező is az említett IC-t használta, akkor nem kell az R45-öt beforrasztania.

A potmétereket is javaslom ellenőrizni. Előfordulhat hogy hiába tekered nullára, annak csúszkája még nincs nullán, mert a mechanikája egy kicsivel előbb akad meg.
A mérés talán a csatlakozónál a legkényelmesebb mert ha nullára tekered a két potit (durva és finom), akkor azok csúszkáján nullát kellene látnod. A csatlakozó 1-es lábához képest a 2 és 3 lábon is nullát kellene mérned ha jó a potméter.
Ha ez a rész jó, akkor esetleg valami valóban terheli a kimenetet 100 mA-el és ezért látod az ez alatti értéket áramgenerátorosnak.

Megmértem mi történik terhelés hatására. Mivel a mérőegység a labortáp része, így amit azon látunk az a mérőegység és a tápegység együttes viselkedésének az összege. Ezért hogy lehessen a mérőegységet külön is értékelni, a kimenetre rákötöttem (otthagytam) a két külső párhuzamos multimétert. Az áramkorlátot feltekertem, hogy ez ne avatkozzon be a mérésekbe.

Legfotóztam az egyes állapotokat, és egy képpé raktam össze, amit nagyítva lehet jól értékelni.
1. Beállítottam üres kimenetnél 24 V-ot, ami 23,99 V-ra sikerült, és ez az érték közel azonos a mérőegységen és a multimétereken is.
2. Egyetlen ellenállással megterheltem a kimenetet, így a mérőegység szerint 10 mA áramot értem el. A feszültségek a kijelzési pontosságon belül változatlanok a mérőegységen és multimétereken is.
3. Izzós terheléssel 397 mA-re növeltem a terhelést, és továbbra is rezzenéstelen minden feszültségérték.
4. Dupláztam az izzókat, így 795 mA-re nőtt az áram, és még mindig nincs elmozdulás a feszültségekben.
5. További izzókat is bekötöttem, de ezek nem voltak készen, most forrasztottam őket össze. Mire ezeket elővettem, és összeforrasztottam elment kb. 10 perc, miközben az előző terhelés folyamatosan rajta volt a tápon. Az így kapott 4 db 24/10W párhuzamos izzó 2,12 A-re növelte a terhelést (a képen középtájon látszik, ezek világítanak a névleges feszültségüktől erősen). A panelmérőn az izzócsoport csatlakoztatásakor egy pillanatra lecsökken néhány értéket az utolsó számjegy, de utána azonnal pontosan visszaáll, és rezzenéstelenül ott is marad. Közben a multimétereken 0,01 V-al csökkent a kijelzett érték (az utolsó számjegy eggyel csökkent).
6. Ezen a képen azt látod, amikor levettem minden terhelést a kimenetről. A panelmérőn lecsökkent a kimeneti feszültség 0,04 V-al, de a multimétereken most is az 1-es pontban beállított induló érték látszik. Nem tudom ennek mi az oka, mitől csökken a mérőegységen a kijelzett érték, amikor a multiméterek továbbra is az eredetit mérik, azaz a labortáp feszültsége stabilan állandó. Esetleg lehet valami melegedés, amit a bő 2 A áram okozott a mérőegység söntjének, de ez kézzel nem érezhető, a sönt teljesen hideg.
Érdekes további információ lehet a mérőegységhez, hogy kíváncsiságból visszatettem az összes terhelést, és a mérőegységen visszaállt a 23,99 V, a multiméteren pedig továbbra is az eredeti érték látható. Tehát itt már a mérőegység (csak az, a táp kimenete stabilan állandó) terhelés hatására kis mértékben nagyobb feszültséget mutat.

Eredetileg a mérőegység tesztelése volt a cél, de ezzel együtt a tápegység kimeneti feszültségének stabilitása is értékelhető, szinte egyáltalán nem változik a jelenlegi műszerek kijelzési pontosságának korlátain belül.

A labortápon lévő mérőegység által mutatott feszültséget összehasonlítottam a táp kimenetére kötött 2 db multiméter által mért feszültségek átlagával. A mérést az összeszerelt tápegységben végeztem, tehát minden eredmény a mérőegység és a tápegység együttes viselkedését szemlélteti. Itt a tápegység csak a forrásfeszültség előállítását végzi, ezért a mérés alkalmas a kijelző "pontosságát" nagyjából elhelyezni a köztudatban.
A feszültséget csak találomra "lökdöstem" fölfelé, lehetőleg nem túl nagy mértékben. A kapott eredményeket a mellékelt grafikon mutatja, aminek a bal oldali függőleges tengelye az eltérést mutatja mV-ban, a jobb oldali tengelye pedig ugyanezt az eltérést %-ban.
Saját értékelésem szerint, 2 V alatt már véleményes a 4% körüli hiba, de a 2-50 V tartományra jellemző +-0,25%-on belüli értékek maximálisan elegendőek egy ilyen kaliberű tápegységhez.
Sajnos a kijelző kb. 150-200 mV feszültség alatti értékeket lekerekíti nullára, de e fölött amikor már mutat adatot, akkor annak értékelhető a pontossága.

Még ide tartozik két állapot vizsgálata, ami éppen ezzel a méréssel vizsgálható.
Akár a DC-OFF kapcsolóval, akár az E-USE funkció hatására kapcsolódik le a kimenet, Uki = 0,3 mV-ra csökken le a kimeneti feszültség.

Ellenőriztem a tényleges kimeneti feszültséget, és teljesen igazad van, a felvetésed helytálló, a méréseim azt megerősítik.
Rövidrezárva nem nulla a kimeneti feszültség, és az Uki értéke arányos a zárlati árammal.
Két multimétert párhuzamosan kötöttem, majd ezeket a kimenetre, amin még izzós műterhelés is volt. A rövidrezárást egy csipesszel végeztem most is, de a korábbiaktól eltérően most csak akkor mutatott a mérőegység nullát, ha a csipeszt oda is szorítottam, a saját súlya most ehhez nem volt elég. 4 áramértéknél ellenőriztem a feszültségeket, amik az alábbiak voltak.
Ha I_ki-zárlati = 0,2 A, akkor U_ki = 8 mV.
Ha I_ki-zárlati = 1 A, akkor U_ki = 36,2 mV.
Ha I_ki-zárlati = 2 A, akkor U_ki = 70,5 mV.
Ha I_ki-zárlati = 3 A, akkor U_ki = 96,8 mV.

Tehát a mérőegységnek van egy sajátossága, a kicsi feszültségeket "eltünteti". Nem tudtam kideríteni a mostani méréssel hol van a határ, mert itt valahol 200 mV körül kezd mutatni, és ott már közel helyes az értéket. (Ez alatti értékeket csak nagyon darabosan tudok a kimeneten állítani.)

Ha már összeraktam ezt a "mérést", akkor a mérőegységet is ellenőriztem egy csomó értéknél, de ennek kiértékelése még várat magára. Ha lesz eredmény ezt is bemutatom majd.

Bordás a tengely, és középen be van vágva. Az alumínium beleillik a tapasztalásba, mert azt is hasonlóan nehéz vágótárcsával elvágni, azt is csak keni a korong.

Összeraktam tesztelhető állapotig az "új" előlappal és kezelőszerv megoldással. Készítettem 7 fotót, amivel próbálom szemléltetni a beállítási lehetőségeket, és a működéshez kapcsolódó LED-eket. A sárga LED mindig világít, gyakorlatilag a referenciát jelzi, akár bekapcsolást jelzőnek is tekinthetjük.
1. Uki = 30 V beállítása, közben van izzós terhelés a kimeneten és mivel stabil a feszültség, ezért az ezt jelző zöld LED világít. A feszültség jól beállítható a finomszabályzóval a kijelző pontossági határain belül. A fontón nem látszik, de az utolsó számjegy néha felugrik 0-ról 1-re.
2. Iki = 1 A beállítása, rövidrezárt kimenettel. Mivel így az áram lesz stabil, ezért az ezt jelző piros LED világít. A rövidzárhoz egy csipeszt akasztottam a banándugókra, ami elég kis ellenállás ahhoz, hogy a kimeneti feszültség nullára csökkenjen, és az áram állítható legyen. Az áramérték itt is jól beállítható a finomszabályzóval, de az utolsó számjegy itt is billeg +-2 érték között.
3. DC-OFF kapcsolásával a kimenet reteszelődik, minden érték nulla, és egyik üzemmódjelző LED sem világít.
4. Az E-FUSE funkció aktiválódása után hasonló eredményt kapunk mint DC-OFF-nál, de mivel itt nem mi kapcsoltuk le a kimenetet, hanem azt a beállított áram elérése kapcsolta le, ezért most a piros LED világít.
5. Beálíltottam Uki = 50 V-ot, terheletlen kimenet mellett.
6. Aztán erre ráakasztottam a bő 1 A-el terhelő izzókat, aminek hatására 50,01 V-ra növekedett meg a kimeneti feszültség.
7. Végül próbáltam 5 V-ra állítani a kimeneti feszültséget. Ezzel már ügyeskedni kell, az ezredvoltos kijelzési pontosságot már ezzel az átfogással nem lehet kényelmesen beállítani.

Összefoglalva, az alkalmazott finombeállítási megoldás minden szempontból nagyon jól illeszkedik az elvárásaimhoz, sőt lényegesen jobb mint amire szükségem van. A potméterek ilyen elhelyezése is teljesen jó. Aggódtam egy kicsit mennyire lehet majd hozzáférni, mennyire lesz kényelmes, de a kezelőszervek körüli hely bőségesen elegendő a kényelmes forgatáshoz.
Nem tartozik szorosan a labortápos témához, de ennek kapcsán szembesültem a dologgal. A petméterek hosszából le kellett vágnom 2 mm-t. ez a köszörüléshez már sok, fűrészeléshez kevés, ezért gondoltam lenyisszantom egy vágótárcsával. Megfogtam egy kisméretű párhuzamszorítóval a tengelyt, hogy ne terheljem mechanikailag a potmétert, de valami rafinált anyagból van, mert nem viszi a flexkorong, azaz nagyon rosszul, inkább keni mint vágja, egyáltalán nincs szikrája. Végül is levagdostam, de sokkal többet bíbelődtem vele, mint azt előre gondoltam volna. Tudja valaki miből van a potméter tengelye?

A finomszabályzót is "felvarázsoltam" az előlapra. Nem akartam teljesen újat készíteni, ezért a meglévőt farigcsáltam át olyanra, amit hatékonynak képzeltem el. Majd kiderül mennyire használható ez így.
Ha lekerült az átalakítás miatt az előlap, akkor már ragasztottam rá egy matricát is, hiszen korábban is és most is az volt a cél, hogy egységes és átgondold elrendezés jöjjön létre.
Várok véleményeket az elrendezés kapcsán, amiket később megfontolhatok (mert ez már valószínűleg így marad).

Az LPSU finomszabályozásával kapcsolatban megmértem két lehetséges megoldást. Az egyiket hetekkel ezelőtt, a másikat a napokban.
Illetve szóba került itt korábban a stabilitás kérdése, amivel kapcsolatban találomra elvégeztem egy melegítős mérést, és egy időbeni változást is megmértem.
Mellékeltem egy összefoglalót a mérésekről.

A finomszabályozásra az itt javasolt megoldást és Skori javaslatát is szeretném kipróbálni, és korlátaim határain belül meg is mérni.
Ehhez készítettem egy pontosan skálázott íveket tartalmazó segédlapot, amiben a potméterekre fabrikáltam egy "mutatót". Ezzel a segédeszközzel nagyon jó közelítéssel tudom 10 részre osztani a potméter teljes elfordulását. Terveim szerint le tudom ellenőrizni magát a potmétert is, mennyire lineáris, valamint mérni tudom majd egy-egy adott elforduláshoz tartozó értékeket.
(Jelentős kötelezettségeim lettek idő közben, így a követező lépés nem tudom mikor következik majd. Ha jutok eredményre, akkor arról beszámolok.)

Az LPSU tápegységgel kapcsolatban javaslok 3 módosítást elvégezni.
1. A referenciaforrás áramát kis mértékben növeljük meg. Ehhez R1 jelenlegi 330 R-os értékét 220 R-ra kell cserélni. Ha nem akarjuk az ellenállást kivenni (én se vettem ki), akkor ha párhuzamosan ráforrasztunk egy 680 R-ot, akkor jó közelítéssel a kívánt értéket kapjuk.
2. A több párhuzamos FET-re való tekintettel, feltételezve azok bizonyos szórását, és az adatlapi szivárgó áramtól való eltérés lehetőségét növeljük meg az áramtükör áramát. Ehhez R23 jelenlegi 100 kR-os értékét 33 kR-ra javaslom cserélni. Itt is elérjük a kívánt hatást ha egy 47 kR-ot ráforrasztunk a meglévő 100 kR-ra.
3. Próbálgattam beállítani konkrét értékeket (kimeneti feszültség nagysága), amit nem tudtam pontos megtenni. A jelenlegi potméterek minimális mozdítására is több tizedet változik az érték, ezért vagy alá vagy fölé csúsztam mindig. Tehát szükséges valamilyen finomszabályozási lehetőség. A meglévő 1 kR-ok mellé a 100 R tűnik racionális választásnak. Csak ebből az értékből nem találtam sztereó változatot, viszont az 1 kR-ból igen. Ezért a melléklet szerinti megoldást javaslom. Minden potméter lineáris, a 100 R-os monó, az 1 kR-os sztereó kialakítású. Így pl. az Uki feszültség esetében a finomszabályzó átfogása kb. 5 V lesz, ami szerintem ideális.
A rajzon lévő szabályzó csoport is azonos módon, a meglévő 3 ponton csatlakozik a tápegység panelhez, tehát a panelon semmilyen módosítást nem kíván.

Összeraktam egy komplett példányt az LPSU-ból, segédpanelt használva a FET-ek háromszorozásához. Ez is csak egy fadoboz, de a szellőző lyukakat egyesével vágtam ki lombfűrésszel, tehát a munkát belefektettem.
Minden funkció jól működik, nem tapasztaltam semmilyen hibát.
Külön tetszik a kombinált kijelző, ami olcsó és hasznos. Biztosan vannak ettől pontosabb megoldások is, de nekem megfelel ez a minőség (a szineket meg kellett fordítanom).
Csak elől van csatlakozó, ezért akár hátul, akár oldalt koppanásig ütköztethető a doboz, de a túlzott "bezárás" a szellőzés rovására megy. Így a helykihasználás hatékony.

A légszerelést lecseréltem a segédpaneles megoldásra (a sok macerálás miatt kényelmetlen volt a légszerelést méregetni). Még nincsenek a FET-ek összehangolva, de akár így is maradhatna mert nem nagy az eltérés az áramaik között.
Ez a felépítés, ezzel a bordával, képes tartósan elviselni a 3 A-es rövidrezárást is, és természetesen ventilátor is segíti ebben. De még így is 70 °C körül van a borda, tehát jelentős a hőtermelés.

A legfontosabb szempont, hogy az elvárásaid szerint készüljön el, és működjön.
Nem akarom a sarkaiból kifordítani ezt a paneltervet, de itt-ott biztosan lehetne rajta igazítani. Én arra céloztam, hogy a rajzon lévő 1000µF/63V-os elektrolit kondenzátor ma már nem olyan mint akkoriban. Amit találtál sem értékben, sem feszültségben, nem azonos az eredetivel, így a többször is említett "építési hűség" felborulni látszik. Illetve szerintem az is véleményes lehet, hogy csupán az alakhűség miatt érdemes-e ötszörös árat fizetni, mikor biztosan tudjuk, hogy 1-2 A-hez nem kell 2x4700 µF tápszűrés.
A panelterv szinte kínálná, hogy a most klasszikusnak tekinthető álló kondenzátort elfektetve befogadja a panel, akár is-is változatban is, ahol mindkét alakú kondi elférhetne (belerondáztam például hogyan képzelném el).

Az LPSU3A50V labortápegységhez összefoglaltam milyen módon lehet/célszerű elvégezni akár új építésnél, akár régebbi labortápegység utólagos átalakításánál az áteresztő FET-ek számának 3-ra növelését. Több ábrával, fotóval és egyéb információval is igyekeztem segíteni az építők munkáját, elsősorban a saját tapasztalataimra támaszkodva.

Az áramok eloszlásának javítására megoldás lehet a Source ellenállások "hangolása". Másik irány a Gate feszültségek piszkálása, amire Skori többféle elvi megoldási javaslatot is kidolgozott. Ezeket azért nem próbáltam ki mert túlzónak éreztem, túl jó megoldások ezek ide. De a Gate feszültség szabályozásának lehetősége az mégis csak járható út (konzultáltam a szerzővel és Reloop-al is akik megerősítették a gondolatomat).
A FET-eket lemértem többféle áramon is, amihez ki kellett szedni őket (hűtöttem őket a mérés közben). A mérés után visszapakolásztam a kivett darabokat, ügyelve arra, hogy minden az eredeti helyére kerüljön.
A melléklet első részében a visszarakott és újramért eredményeket látjuk kb. 1-2-3 A kimeneti áramok mellett.
A második részben csak a legnagyobb áramú FET-nél tettem be egy osztót, ami néhány kísérlet után jelentősen javította a szimmetriát, de még nem volt ideális.
Ezért a harmadik részben minden FET-re tettem egy osztót, amik alsó tagja egységesen 10kR, a feslő pedig a legkisebb áramnál fix 47R, a másik két FET-nél pedig 1 kR-os trimmer. Ezekkel még a nálam tapasztalt jelentős eltérések mellett is nagyon jól beállítható a szimmetria. Kell vele egy kicsit vacakolni, mert egy-egy állítás a többi FET áramát is befolyásolja, de célba lehet érni.
A beállításnál arra törekedtem, hogy a maximális áramnál legyen a legarányosabb. De kisebb áramokon is megmértem, ahol szintén jelentős a javulás. A rövidzár és az izzós terhelés is hasonló eredményt hozott. A melegedés hatására van változás a mért értékekben, de a mérés ideje alatt kb. 50°C-ra melegedett a borda, tehát kb. ide van optimalizálva az én applikációm.
Természtesen ha bármilyen okból FET-et cserélünk, akkor újra be kell az osztást állítani.

Hallottam olyan téziseket, hogy egy sorozatból származó FET-ek paraméterei nagyon közel állnak egymáshoz. Ezt én nem tudom megerősíteni, de kevés tapasztalatra tudok csak támaszkodni. Én szándékosan használtam eltérő beszerzésekből származó darabokat, mert kimondottan az eltérések mértékét kerestem, illetve a korrigálhatóság lehetőségét.

Kipróbáltam 3 párhuzamos FET-el az LPSU3A50V tápot.
Az eredetileg itt lévő régi FET mellé tettem még 2 másikat, amiket most vettem újonnan. Ezek kinézete és felirata eltér egymástól, de azonos típusúak. Tehát a többszörözést az eredetivel megegyező (jó drága) FET-ekkel végeztem.
Készítettem hozzá egy véglegesnek szánt bordát, amin egyelőre még lengőben drótoztam össze a 3 áteresztőt, mert még nem dőlt el milyen módon lesznek párhuzamosítva, illetve nincs is készen ez a segédpanel (Skorinak van erre néhány ötlete, ami kényszeríti az egyenletes árameloszlást).
A jelenlegi FET trióval, és 0,47R-os Source ellenállásokkal durván nem egyformán oszlik el az áram. Aztán hogy ez most baj, vagy nem baj azt nem dönteném el, rábízom másokra. Készítettem fotót, amire ráírtam a mért feszültségeket és az ebből számolt áramokat. Talán direkt jó is most a teszt szempontjából a nagy eltérés, mert így kiderül ebben az egyenlőtlen helyzetben is képes-e helyt állni az elképzelés.
A kimenetet árammérővel zártam rövidre, ami 3,03 A-t mutatott.
Mivel a tartós rövidzár tűrése volt a cél, kimondottan ezt próbáltam ki. A képeken látszó hűtéssel (150 mm hosszú 8261-es borda, 80 mm-es szabályozott ventilátorral hűtve, 0,08 mm vastag csillámmal, és kengyeles lefogatással), gyorsan növekszik a hőmérséklet. A hőfokot szondával mértem, amit a legnagyobb áramú FET tokozásához szúrtam be a lefogató kengyel alá. kb. 3 perc után már 60 °C-t mértem, ami innen már sokkal lassabban növekszik. 10 perc után szinte teljesen megállt 69 °C-nál (ezt fotóztam le). További 10 perc múlva 70°C volt.
A ventilátor a bordára fújja a levegőt, és a borda két oldalán kellemes kézmeleg légáram jön folyamatosan.
Nem gondoltam rá, de kellett volna. A diódahíd a mérés alatt nem volt hűtőbordára csavarozva. Annyira felmelegedett, hogy kézzel nem lehet megérinteni (de nem ment tönkre, kibírta).
Véleményem szerint, ebben a felépítésben már rámondhatjuk, hogy akár tartósan is elviseli a rövidrezárt állapotot. De ekkora hőmennyiség -akár 1 akár 3 FET-en keresztül történik a hőközlés- nagyon jelentős melegedést okoz.