A kondenzátrokról

A kondenzátort legegyszerűbben úgy képzelhetjük el,
mint egy akkumulátort. Ha feszültséget kapcsolunk rá feltöltődik, ha fogyasztót
kapcsolunk rá, akkor kisül. Persze egyenlőre nem alkalmaznak akkumulátor helyett
kondenzátort, mert vannak lényegi eltérések. Például az akkumulátorral szemben a
kondenzátor a feltöltődést és kisülést igen rövid idő alatt (kapacitástól
függően, akár 1 µs is lehet) végzi el.
A
kondenzátorok lényegében két fémlemezből, vagy fémfóliából állnak, amelyeket
szigetelőanyag választ el egymástól.A szigetelőréteget dielektrikumnak, a
fémlemezeket fegyverzeteknek nevezzük.

Nagyobb kapacitású kondenzátorok
esetében a méret csökkentése érdekében ezeket az egymásra rakott rétegeket
(amelyek egy méter hosszúak is lehetnek) feltekerik. Ezért van, hogy az ilyen
kondenzátorok henger alakúak.
A kondenzátorok kapacitásának jele: C ,
mértékegysége: F (farad)
1F meglehetősen nagy kapacítást jelent,
rendszerint piko-, nano- és mikrofaraddal dolgozunk.
1pF = 10^-12 F
1nF = 10^-9 F
1µF = 10^-6 F

A kondenzátorokat - mint az ellenállásokat - lehet sorba és párhuzamosan
kötni. Az eredő kapacítás kiszámítása megegyezik az ellenállásoknál tanult
módszerekkel, de a soros és párhuzamos szabályok felcserélésével.
Tehát a
sorba kapcsolt kondenzátorok kapacítását így számítjuk:
 1   =  1  +   1   +  1_ + ...
Ce    C1     C2     C3
Megjegyzés: A replusz itt is használható!

A párhuzamos kondenzátorok kapacítását pedig így számoljuk:
Ce = C1 + C2 + C3 + ...

A cikk még nem ért véget, lapozz!