Elővette az „elektrolizáló” kézi készüléket.  Négy elektróda, két fényes, két sötét fekete.

Kérdezte, ismerjük-e az elektrolízist, mondom igen. (De még mennyire!) Nem bírtam tovább, megkérdeztem, miből vannak az elektródák, megpöckölte a fényeset, mondja, alumíniumból, és a másik? Kérdem, mondja, szerinte rézből…

Add csak ide! Kivettem a kezéből, és gyors anyagvizsgálatot hajtottam végre. A hűtőmágnes úgy cuppant rá, mint a hűtőre sosem! Ez bizony vas.

Nem vette a szívére, folytatta a produkciót.

Egymás mellé helyezte a két poharat, balról a 10-es vizet, jobbról a 232-est, beletette, bekapcsolta, és kisvártatva, heves pezsgéssel kész is volt a jobb oldaliban (232 uS-es csapvíz) a barnás-zöldes trutymó.

Szerinte az oldott anyagok most kicsapódtak, és láthatóvá váltak. Mondom, ebben igazad van, majd kicsi fejrázás után felhomályosítottam, hogy ez minden, csak nem elektrolízis, mert ott az anyagok az elektródára rakódnak ki, és nem az oldatban keringenek. Itt ez az oldott anyag, a vas-hidroxid, mely az elektródája oldódásakor keletkezett.

Kicsit megfogtam, meg is torpant, majd kérdezte, és a másik miért nem ilyen, mondom, annak jóval nagyobb az ellenállása, nem folyik rajta akkora áram, hogy meginduljon ugyanez a folyamat, és mindez azért, mert valószínű túl sok sót szűrt ki a vízből a tisztító.

Abba már bele sem mentem, hogy adok én annak akkora feszültséget, hogy az is ilyen lesz. (Mindez, majd később...)

Gyorsan tovalépett a témától, csinált újabb 10-es 232-es párosítást (jött a „B” terv), két pohár felmelegített vízzel (egyszerre, mikróban), mindkettőbe egy-egy teafilter.

A 10-es vízben élénkebb szín, erősebb oldódással.

Kóstoljuk meg. Bevallom, a „tiszta” vízben a tea íze jobban kijött, de akár szkeptikus vagyok, akár nem, ez is azért van, mert a só hiányában nincs, ami meghamisítsa a tea ízét.

Szóval nem nyert...

 Látta, hogy nem nyerte el a tetszésemet, így csak annyit mert kérdezni ezek után, hogy, mégis, mint „szakember” mi a véleményem a gépről?

 Mondom, mint vízszűrő berendezés nem rossz, de én maradnék az ásványvíznél, meg most nincs is erre elkülönítve a költségvetésből, és akkor elkalandoztunk minden felé…

Amit még megtehetett, végigmérettem vele mindent:

Csapvíz: 232 μS,

S Budget szénsavmentes: 275 μS,

Fúrt kútból, 20 m mélyről húzott víz: 470 μS,

Orchidea locsoláshoz használt, bent, vödörben tartott esővíz: 14 μS (itt elpoénkodtam: Anya, holnaptól esővizet iszunk!)

Végül raktam egy pohárnyi ioncserélt vizet is elé, az 1-2 μS értéket ért el.

 Még egy kis beszélgetés, majd búsan távozott.