Mivel a fűtésnek 6,3 V-ot kell alkalmazzunk így ezt úgy valósítottam meg, hogy egy 7805-ös feszültségstabilizátort (mely a 12 V-ból 5 V-ot állít elő, meg némi hőt) alapkapcsolásban készítettem el. Majd ezután két diódát kötöttem sorba majd kötöttem a földre. (1N4007 = U_f = 0,7 V). Mit is érhetek el ezzel? Megváltoztathatjuk a kimeneti feszültséget 5 V és a bemeneti feszültség között a földelési referencia emelésével. Az LM7805-öt hűtenünk kell, ezért is alkalmaztam egy NYÁK-ra szerelhető hűtúbordát, mely helyet kapott a panelon.

U_ki = 2 • U_f + 5 V

U_ki ≈ 6,3 V (Valóságban 6,34 V)

Ennek következtében a cső fűtése már adott, nézzük a további részét a kapcsolásnak. 

Az egyszerűsítés kedvéért csak az egyik csatornát taglalnám (ugyan ez igaz a másik csatornára is.) C₁ és R₁ párhuzamosan kapcsolva egy felüláteresztő szűrőt alkot mely határfrekvenciája (f_h) adja meg a szűrő áteresztési görbéjét (Bode diagram). Valamint az R₁-es ellenállás a rácsellenállás, amely meghatározza a rácsáram nagyságát, és zárja az áramkört a rács és a katód között. Ohm törvénye értelmében negatív feszültség lép fel a rács és a katód, azaz a föld között. Ezért sem tudunk akármilyen csövet alkalmazni ebben az áramkörben, például teljesítmény csöveket (WE275) melyek rácsfeszültsége csak -0,3..-0,8 V közöttiek.

Bemenet:

A hangerő szabályozásért egy 100 kΩ-os, logaritmikus, sztereó potenciométer felelős, majd ezt követően egy felül áteresztő szűrőről a hangfrekvenciás jel a trióda rácsára fog kerülni.

Azért alkalmaztam 1 MΩ-os ellenállást, hogy a rácsáramot az elhanyagolható mennyiségre tudjam redukálni, és ennek következtében 47 nF a bemeneti csatolókondenzátor amelynek párhuzamosan kapcsolt mivolta adja meg a felüláteresztő szűrő határfrekvenciáját.

Ez egy párhuzamos RC tag (C₁ és R₁), tehát a határfrekvenia számítása a következőképp zajlik:

 f_h1  = 1 / 2π • R₁ • C₁

f_h1 = 1 / 2π • 1 MΩ • 47 nF

f_h1 = 1 / 0,29516

f_h1 = 3,38 Hz

Ennek értelmében tehát a felüláteresztő szűrő határfrekveniája a bemeneti oldalon 3,38 Hz.

Munkapont beállítás:

Ezután következik az anódellenállás, mely a cső munkapontját hivatott beállítani. 100 kΩ-os trimmer potenciométert alkalmaztam, azzal az egyszerűséggel, hogy más műveleti erősítő/cső esetén is könnyedén be lehessen állítani a munkapontot. Aranyszabály, hogy a munkapont a féltápfeszültség vagy harmadtáp (pentóda esetén) kell legyen, tehát ha a tápfeszültség 12 V akkor a műveleti erősítő invertáló bemenete és a földhöz viszonyítva körülbelül 6 V-ot kell beállítsunk.

A kimenetet a negatív bemenetre kötöttük és a pozitív bemenetre tápláljuk a jelet. Egyenáramú szempontjából ez a bemenet a tápfeszültség körülbelül felén helyezkedik el, attól függően, hogy pontosan hogyan állítottuk be az anódellenállást. Állandósult állapotban a műveleti erősítő kimenete követi a bemenetet (1-es erősítéssel), ezért féltápfeszültség mérhető rajta.

Kimenet:

Minden esetben érdemes megemlíteni a kimeneti csatolókondenzátort is (C₂). Mivel egyenáramú szempontból szakadás, csak váltakozó mennyiségek haladhatnak át rajta. Mindenképp jelen kell lennie a csatolókondenzátornak, mivel a fejhallgatók nem igazán szeretik az egyenfeszültségű jeleket, és a fülünk sem hálálná meg, ha esetleg nem lenne benne az áramkörben. Véleményem szerint 32 Ω impedanciájú fejhallgató fölötti értéken (Nekem specifikusan 75 Ω) 220 μF, míg alacsonyabb impediaciájú eszközök esetén 470 μF értékű elektrolit kondenzátor alkalmazandó.

A műveleti erősítőt követi egy BUF634T buffer. Ez azért került be az áramkörbe mert önmagában a műveleti erősítő nem tud akkora áramot szolgáltatni ami megfelelő munkapont beállítás esetén se kezdi levágni a hullámokat (toríztás). Ennek következtében a buffer fogja a teljesítményt leadni. (Nem úgy mint az előző áramkörben, ahol is a térvezérelt tranzisztor tette ezt!)

Az R₂-es ellenállás hivatott a koppanást minimalizálni a fejhallgató csatlakoztatása esetén. Mivel földre van kötve, így rajta keresztül töltődik a C₂-es kondenzátor.  Alapesetben bekapcsolás után jóval kellene csatlakoztatni a fejhallgatót, hogy megvédjük azt, de ebben az áramkörben (a már előző cikkemben is szereplő módon) alkalmaztam bekapcsolási késleltetést, mely lehetővé teszi, hogy ha el is felejtenénk ezt, a relé úgy is 15-20 másodperc múlva fogja a kimenetet kapcsolni, mivel a kondenzátort értékének 220 μF-ot választottam.

Az utolsó komponens az R₃-as ellenállás, vagyis a kimeneti ellenállás. Ez az érték 22 Ω és 150 Ω közötti lehet, attól függően, hogy milyen erősítést szeretnénk elérni. A kimeneti ellenállás, együtt a fejhalgató impedanciájával egy feszültségosztót képez. A kimeneti ellenállás bizonyos hatással van a hang milyenségére és a buffer stabilitására. Ugyan is a műveleti erősítő után a buffer következik. Alacsonyabb érték magasabb impedanciáju fejhallagatók esetén (>250 Ω), magasabb érték alacsonyabb impedanciájú fejhallgatók esetében.

Magas frekvenciatartomány válaszgörbéjének emelése/korrekciózása:

Opcionális lehetőségként helyeztem el a C₁₂ (C₁₃ szintén) fóliakondenzátort a csatolókondenzátorokkal párhuzamosan, amelyekkel a magas frekvenciáknak a javítását tudjuk végrehajtani. Mivel a NYÁK-on sorkapocsként szerepel, így vagy jumper-el, vagy pedig kapcsolóval tudjuk kapcsolni.

Bekapcsolásra késleltett időzítő:

Az áramkörben szerepel még egy bekapcsolásra késleltetett időzítő is mely úgy működik, hogy a relé mind addig alaphelyezben marad míg a felfűtési szakasz, és a tranziensek le nem játszódnak. R₈ és C₉ határozzák meg a késleltetési időt. A késleltetési idő növelését C₈-as kondenzátor értékének változtatásával lehet elérni. (Mivel az 1 MΩ-os ellenállás után már sorban a 10 MΩ következne.)

Tehát az erősítő működéséről röviden ennyit. Következő oldalon található a kapcsolási rajz, valamint a NYÁK rajz is.

Érdekességképp a kapcsolás zajviszonya:

 Következő oldalon található a kapcsolás és a NYÁK terv.