http://www.harmanaudio.com/all_about_audio/loudspeakers_rooms.pdf

Átfutottam a fenti írást, nem olvastam alaposan végig. A konklúzió a végén érdekes. Oldjuk meg egy DSP-vel a szobánk akusztikai problémáit! Valóban működik a dolog, ezt én is tapasztaltam. Az erősítőmmel "be lehet méretni a szobát" és tényleg sokkal-sokkal jobb a kapott hangkép. A Dali hangdobozos kollégámnak is ugyanilyen van, ugyanakkor vettük őket, erősen akciós volt az utolsó két darab. Én Mission-t hallgatok, imádom a selyemdómok magasát és a kellemes meleg, igaz picit mélyhiányos hangjukat, nem adnám őket a sokkal drágább Dalikért. Most azon győzköd, hogy cseréljünk egy időre, nagyon kíváncsi leszek az eredményre. Természetesen nála is be volt mérve az éppen adott felállásban a szoba, valahogy mégsem volt jó soha. Sajnos sokaknak arra sincs lehetősége, hogy kipróbáljon otthon egy ilyen DSP-s varázslatot, nélküle keresik a szebb hangot, kábelek, alkatrészek cserélgetésével. Persze DSP nélkül is van élet, vagyonokat lehet költeni "sima" analóg sztereó cuccokra. Ezeknél talán számít az alkatrészek, kábelek hangja, bár sosem volt lehetőségem arra, hogy például egy conrad-johnson-on a vezetékeket tesztelgessem, az én cuccaimon ezt nem hallom. Tudom, hogy az SR7002 nem a legmagasabb minőségi kategória, de azért egész jól össze van rakva. A DSP után tranzisztoros végfokok vannak benne és lehet "pure direct"-ben is hallgatni. Ugyanakkor a fejhallgatót rádugva sehol sincs a hangja az egyszerű fejhallgató erősítőéhez képest. A topic címe szerint alkatrésznek tekinthető a szoba? Ha igen, akkor szerintem nagyon fontos alkatrész.

A szoba valóban egy nagyon fontos "alkatrész" (ezt már régóta hangoztatom). Örülök, hogy más is osztja a véleményem.

A napokban teszteltem itthon a kis (3x6x2m) garázsban egy hangldoboz párost. Kisebb átalakításon ment keresztül mindkét láda. A végfok a QUAD-405 volt, meghajtásnak egy kis mp3 lejátszó, mely közvetlenül hajtotta az erősítőt. Az egész "motyó" egy nagy hűtőládán volt (tehát kényelmesen lehetett szerelni), gyakorlatilag közel tér-ben hallgattam. Azután, gondoltam egyet, bevittem a műhelybe (15x15x8m) és leraktam a földre a ládákat, majd bekapcsoltam....
...egyszerűen gyönyörű volt a hangja, teljesen más mint otthon.

És igen: számít a méret!

Sajnos azóta már hazahoztam...

Nem teljesen ide vág, de említed a 405-öt. Anno majdnem az első hullámban megépítettük és le voltunk nyűgözve, ahogy kell. A kis JLH-ra ügyet se vetettünk, láttuk a HI-Fi bibliában, de "A" osztály, melegszik, 10W...csak???...áááááá....
A lényeg, elkerült a városból egy barátom, aki szintén akkor megépítette, válogatta az alkatrészeket és ezt a cizellált cuccot hallgatta napjainkig. Aztán meghallgatta nálam a fél-egy éve készített, épített JLH-t, megépítette és nem hallgatja már azt az öreg vasat...

Én a szobával kínlódok már nagyon régóta, függönyözés stb. szóval ebben én is egyetértek.

Kilógtam az időből a szöszölésemmel, itt a vágatlan verzió, rendezői változat:

Nem teljesen ide vág, de említed a 405-öt. Anno majdnem az első hullámban megépítettük és le voltunk nyűgözve, ahogy kell. A kis JLH-ra ügyet se vetettünk, láttuk a HI-Fi bibliában, de "A" osztály, melegszik, 10W...csak???...áááááá....
A lényeg, elkerült a városból egy barátom, aki szintén akkor megépítette, válogatta az alkatrészeket és ezt a cizellált cuccot hallgatta napjainkig. Aztán meghallgatta nálam a fél-egy éve készített, épített JLH-t, megépítette és nem hallgatja már azt az öreg vasat...
Oppá, még valami. Hozott egy CD-t, amin prezentálva van az mp3, mit is művel.
Eredeti felvétel, tömörített felvétel és a tömörített és az eredeti felvétel közti anyag, ami kimaradt. Felismerhető volt a zene. Szóval a hanghűség és a tömörített zenék messze-messze vannak, ne említsük egy lapon. Az a fejhallgatón, buszon, vonaton, etc., háttérzene, oda való, én is sokat hallgatok hasonlót a munkám mellett.
Én kíváncsiságból kimásoltam egy LP-t és mp3-at csináltam belőle, meghallgattam a megfelelő környezetben, holmikon és nagyon-nagyon gyorsan kikapcsoltam. Az autóban simán elvoltam vele addig, ha ott hallgattam a dízel mellett. Az gyalázat, nem minőség. Egészen addig nem értjük ezt, amíg nincs saját tapasztalat. Olvastam én erről, de mellbevágó volt a dolog. Aztán azt is vegyük a képbe, mit hallgatunk, gepzene, haus, mittomén, vagy olyan hangszeres zenét, amihez már volt szerencsénk élőben, valóságban hallani, vagy tiszta énekhang, úgysem teljesen úgy fog szólni, de hasonlítani igen.

Változik minden. Mi idősödünk, a technika fejlődik.
Így van ez.

...és romlik a hallásunk. Lemértem a sajátomat. Az vigasztal, hogy volt rá lehetőség, idő...

Igen a technika fejlödik, de egyáltalán nem a jobb minöség irányában!
Mintegy 20 éve fordult a kocka. 1983 körül amikor a CD-t bevezettük, akkor még a minöség volt kérdés. Tudunk-e olyan jo hangot rögziteni mint a fekete lemezen? - volt akkor a nap kérdése.
Minden azután jött fejlesztés a mennyiség irányába fordult és gyakran az egyetlen hajtoerö a több adat rögzitése, átvitele kisebb kapacitásokban. Ez nemcsak a zenére, videora, de szinte mindenre vonatkozik.
Ma az a trendi, a "jo", ha egy hordozora a 40 perc zene helyett 5-6 ora fér el, a drotokbol, ahonnan korábban még hang sem mindig jött (telefon), ma néhány TV csatorna képpel zajjal. ömlik
A legnagyobb vicc, amikor gyakran mosoly csuszik a képemre, ha nagy szakemberek elmesélik, megbizást adnak ezen jelek "feljavitására". (Ez történik pl. minden modern lapos TV-ben.)
Ezzel zárodik a "logikai rövidzár áramköre". Elöbb eltüntetünk a jelekböl jelentös tartalmat, majd nekifognak ebböl a szennyböl "jót" csinálni. (Remek példa erre a mostanában zajlo Eurovizios dalverseny - HD-ben tudom nézni és bizony, ha a csillogást villogást leszámitjuk, gyakorlatilag több rendszerhiba van a képben, hangban, mint a szünetekben bejátszott 20 - 40 éves fesztiválok felvételein. És miután a régi videok bejátszása is ugyanozon az átviteli láncon ér el hozzám igy kizárhato az átviteli hiba, azaz a minöségi romlás már a studioban - feladonál - is fennáll.)

Ezt fejlödésnek nevezni kizárolag politikai, pénzügyi és bulvár körökben megy el.

Szerintem olvasd el figyelmesen(!) az elejétől a végéig az egész irományt és akkor látni fogod, hogy más a konklúzió, nem az, hogy oldjunk meg mindent DSP-vel. A DSP-s kiegyenlítés bizonyos frekisávban és csak bizonyos esetekben használható, nem szabad "esztelenül" minden probléma megoldására használni mert sokkal többet ronthatunk a minőségen mint az eredeti állapot volt. Sajnos pont ezért alakult ki sok negatív vélemény a DSP-s (és a nem DSP-s) ekvalizátorokkal kapcsolatban.

Elhamarkodott véleménynek tartom ezt a kijelentést. A korábban belinkelt könyvben Floyd E. Toole egy nagyon jó összefoglalót írt erről a témáról. Ő és munkatársai jól körüljárták ezt a témát, érdemes ilyen szakemberekre hallgatni. Saját tapasztalatom is az, hogy megfelelő minőségű tömörítéssel nem lehet az eredeti és a tömörített felvétel között hallani a különbséget (vaktesztelésen derült ki pár évvel ezelőtt). Természetesen az ilyen összehasonlításoknak megfelelő körülmények között kell zajlani (vaktesztelés), hogy a szubjektív befolyásoló tényezőket ki lehessen zárni. Aki ezeket nem zárja ki (gyakorlatilag a hifis társadalom 99%-a) annak a véleménye sajnos számos külső tényezővel terhelt amiket mások nem ismerhetnek így a leírt vélemény nem lesz megbízható.
Egyébként érdekes tény, hogy a tömörítés a hallásmechanizmusnak pont azt a "csökevényességét" használja ki ami az LP-t sikeressé tette. Nevezetesen arról van szó, hogy az emberi hallásnak van egy ún. maszkolási képessége ami azt jelenti, hogy bizonyos körülmények között bizonyos hangokat egyszerűen nem hallunk meg. Ez nem csak hangreprodukciónál működik hanem élő zene, élő hangok hallgatásakor is. Veszteséges tömörítésnél azokat a hangokat próbálják kivenni az eredeti anyagból amit amúgy sem hallanánk meg a természetes maszkolás miatt.
LP-nél fodított a helyzet ugyanis a felvételi és visszajátszási mechanizmus miatt több hang éri el a fülünket mint ami eredetileg a mesterszalagon volt. A többlethangok egy részét szintén a természetes maszkolási mechanizmus miatt nem halljuk, ezért marad élvezhető az LP. Visszatérve a veszteséges tömörítéshez: sokféle tömörítési algoritmus létezik többféle adatsebességgel. Temészetesen van az a szint ami alatt az ember simán meg tudja különböztetni kettős vaktesztelés során az eredetit a tömörített változattól, de erre a szintre nem érdemes "leerszkedni". Megfelelő algoritmussal, megfelelő adatsebesség mellett nem megkülönböztethető a veszteségesen tömörített felvétel az eredetitől.

Valóban több, egy átlagos MM hangszedővel lejátszva, nem ritka a 2-3%-os THD érték sem.

Az amugy jo fejtegetésedben az utolso mondatoddal nem egészen tudok egyetérteni, mert a veszteséget, mégha nagyon kicsi is, jó füllel, zenei tapasztalattal észre lehet venni.
Nem pontosan az alkamazott eljárás miatt (pszofometrikus szürö), hanem a tömörités egyébb artifaktumai miatt, amik gyakran sokkal zavarobbak, mint maga a veszteség. Sok hagmérnök kolléga meg zenész idövel nagyon érzékeny lesz ezekre az artifaktumokra, és örökös vita volt, hogy mit kellene a hanggal csinálni, hogy ez vagy az a jelenség eltünjön.

Persze, ha felviszik a sávszélességet a mennyegekbe, akkor egyre kevesebb egyébb zavaro dolog keletkezik, de akkor meg az a kérdés, minek tömöriteni?

Nekem nyilván nem volt szerencsém még a minőségi tömörített anyagokhoz és - szerintem az emberek döntő többségének sem, nem is tud róla, ne adj isten nem is érzékeli, vagy érdekli (!) a különbség. (hazudok, volt, sajnos nem jól szólt nekem, de ez az eredeti hanganyagra, minőségre vezethető vissza)
Én, nem vagyok egy abszolút hallású egyén, de egy hifinek mondható berendezésen képetelen vagyok azt a kommersz mp3-at hallgatni.
Nyilván mindenből van jó is, még szép. Tízmilliárd légy viszont nem tévedhet, a tehénlepény jó dolog...
Erről van véleményem...

Nem kell ehhez abszolút hallás, annak semmi köze a tömörítéshez.
Egyébként érdeklődnék, hogy melyik algoritmussal és milyen bitrátával volt tömörítve AZ a kommersz mp3 amit képtelen voltál hallgatni? (A kérdés csak költői volt, nem kell rá válaszolni, csak azt akartam újra érzékeltetni, hogy nagyon nem mindegy milyen algoritmussal és milyen bitrátával van tömörítve az eredeti zenei anyag).

Nagyon sokat foglalkoztam erősitők, magnók stb javításával. Emellett még néha-néha lagziztam is. Az élő zene az élő a konzerv az konzerv. Legjobb példa ha az ember elmegy egy templomi orgona hangversenyre. Itt van az első és lényeges: a dinamika. A mélyebb kontrabasszus hangoknál az embernek a fejében felhabzik a sör... A felvett anyagoknál nem lehet tapasztalni azt az átütő erőt amit élőben tapasztal. Nemrégen elhunyt hangmérnök barátom mondta, hogy az átlagos dinamika amit még szépen le lehet kezelni az max 40dB. A halk részeket levágja a zajzár. Ezzel persze eltünnek a felharmonikusok is. Még rosszabb a helyzet a rock bandáknál ahol ez az érték élőben alig 6dB. A keverő mellett lehet látni igazán. Minden agyon kompresszorozva, csúcslimiter. Mégis jól szól , és az embernek nincs hiányérzete. A hangzás pedig ez mindenkinek az egyedi elbírálása, hogy neki mi tetszik és mi nem. A kérdést szerintem pedig nem az adott technikai eszközök hanem a hallgatóság megitélése dönti el..

A kommersszel...úgy hívják mp3 és igen kicsire van gyömöszölve vele a zene. Töltöttem le nagylemezeket orosz oldalról, egy nóta valami nagyon kicsi méret. Minőség közepes FM rádió. Kocsiba, műhelybe kiváló - háttérzene. A 192-256 bitrátástól se vagyok elájulva.
Amikor a zenészeket mélységben, szélességben szeretném a füleimmel látni, ez nem megy vele.
Kérdeztem az imént a fiamat, kiderült, amiről az imént regéltem, az flac volt, tehát tömörítetlen, de egyszerűen fémesen szólt, pedig itt a pc mellett se egy nagyágyú a cucc, STK vég, valamilyen közepesnél jobb hangkártya és valami kicsi B & O hangdobozok.
Próbálom a tömörített zenét kiküszöbölni, amikor oda akarok figyelni a zenére otthoni körülmények közt. Egyébként 0.5W-on hallgatom, úgy nem olyan zavaró.

Szia!
A flac, ape és a többi alig tömörített formátum annak a CD-nek hangképét adják vissza, amit felhasznált a fájlkészítő program. Ezért nem meglepő a fémes jellegű hangzás.

Tehát végül is "hanghű" volt...Az első CD-s élményem is olyan lelombozó volt, amennyire csak bírt. Akkor még Ny.-Németországból hozattam egy CD-s rádióst és az első hangoknál megdermedt bennem a velő, grízes iszonyat volt, másnap eladtam az egész hóbelevancot.

Ezek betokozódott előítéletek. Ha tudod, hogy CD-t vagy bármilyen tömörített hangot hallgatsz az már nem fog számodra jól szólni mert tudod mi szól. Egy tisztességes kettős vakteszten nem tudnád megmondani, hogy (jó minőségben tömörített) mp3 vagy CD szól, nem tudnád megmondani, hogy csöves erősítő vagy tranzisztoros szól, vagy hogy az eredeti LP vagy annak egy normálisan digitalizált változata szól, stb. nem ragozom tovább. Sajnos sem az előítéletektől sem egyéb más külső/belső körülménytől nem tud az ember elvonatkoztatni ha zenét hallgat, audio eszközt "tesztel" az ember. Ezek a dolgok mind hatnak ránk és befolyásolják a véleményünket még akkor is ha azt gondoljuk, hogy nagyon objektív véleményt szeretnénk megfogalmazni.

Nem adok igazat. Csodás hangot vártam a CD-től, mert ezt írták róla, zajtalan, stb. Első találkozásról volt szó.Na ehhez képest olyan rossz volt, mint a 7 főbűn együtt. A pozitív várakozásom miféle ellőítéletet adott?
Jelenleg is hallom a műsorok, felvételek közti különbséget, óriási különbségeket és az "istenített" LP-jeim felét kiselejtezte a JLH és hol vagyunk még a jó csövestől, amitől még jobbat remélek.
A napokban kaptam egy Verdi gyűjtemény (?) CD-n. Olyan exkluzív csomagolásban és olyan kivitelben, hogy olyan pozitív diszkriminációra állítottam a füleimet, hogy csak na.
Erre föl majd nem hittem a füleimnek, szememnek. A 8-10 zeneszám közül talán kettő volt hallgatható a többi a botfülűnek is egy rettenet. Egyszerűen nem értem, hogy lehet ilyet kiadni, különbül zenélek fésűn-papíron. Nem tudok olaszul, talán ezek olyan relikviák, retro felvételek, ahol a kis Verdi sajátmaga cimbalmozik és emiatt van ez a gyűjtemény?
Tehát a minőség, amit várok, mindenféle előítélet nékül. Hallottam CD-ről is jó minőséget, sajnos elég ritkán - a berendezés ugyanaz pedig.

Küldtem neked privátban egy linket, ahol találsz jó minőségű tömörített zenéket.

Hálásan köszönöm!

Tavaly a Békéscsabai Omegakoncerten mindenkinek volt szerintem hiányérzete míg a szinfónikusokkal léptek fel mert azt külön pulttal és hangmérnökkel szólt vólt is kapkodás 2-3 számalatt aztán megunta és végig úgy szólt "szarúl", a meglepetés a ráadás számoknál volt mert a szifónikusokat is a másik keverte na akor szépen szólt .

Nem a pozitív várakozásod, hanem az első negatív tapasztalatod adott előítéletet a későbbi CD-s zenehallgatásokhoz.


Ha hallottál már CD-ről jó minőséget akkor lehet, hogy nem a CD-vel mint digitális tárolási formával van a baj hanem inkább a felvételekkel és/vagy az olcsó lejátszókkal. (CD-s rádiótól ne is várjon az ember jó minőségű lejátszást)

De mondok mást. Csináltak már olyan vaktesztet is, hogy az analóg jelbe iktattak egy 44.1kHz/16bit-es (CD minőség) A/D/A kettős konverziót és azt tesztelték, hogy hallható-e ez a konverzió vagy sem. Az eredmény az lett, hogy kb. 50%-os valószínűséggel találták el a hallgatók, hogy épp az eredeti vagy a kettős konverzión átesett hang szólt. Magyarul szimplán találgattak az emberek mert nem voltak képesek megállapítani melyik szólt. Tehát a formátummal illetve az A/D és D/A konverziókkal biztos nincs baj, sokkal inkább a felvételekkel és az olcsó, műanyagdobozos minihifi és társai lejátszókkal illetve a hithű hifistákkal akik terjesztik a sok butaságot mint szúnyogok a maláriát.

Upps, újraírom, nem kell ide a bő lé...
Az a jó cd még mindig nagyon messze volt a jó lp-től, meg kell jegyeznem.
Régen ezáltal sokkal olcsóbban hallottunk jó minőséget. Van minden, csak nem annyiért és nem a minőség felé mutat a fejlődés. De semmiben sem. Itt a vége...

Egy elö koncert mindig ilyen , pláne egy ilyen tipusu. Ha minden összejön, akkor szépen szol, ha valami nem ugy megy, ahogy kellene az meg kin szenvedés.

Igen, ahogy pl. többféle hangszedő, úgy többféle MP3 enkóder is létezik, és még a visszajátszáskor sem mindegy, hogy melyik program hogyan dekódolja, illetve milyen módon lesz belőle analóg jel.

Attól félek, valami nem stimmel a mérésedben. 16 bit-en matematikailag nem lehet jobb a torzítás -96dB-nél.

A -130dB-es IM esetleg 32bit-es wav-nál lehet igaz, de akkor is kérdéses milyen DAC-on, mert hangkártya nem létezik ilyen torzítással a mai napon.

RMS-ben számolják, attól, hogy a minimum pont ott van, még nem 130dB a dinamika...

De ott is van, -15 kivezérlésen -81dB a THD szint.