Ahogy azt az előző oldalon említettem, a kristályok felépítésükből adódóan stabil frekvencián rezegnek. Elenyésző a frekvencia változásuk hőmérsékletingadozásra. Ezekért a jó tulajdonságaikért használják őket sokoldalúan az elektronikában.



A kivezetések közé váltakozófeszültséget vezetve, a kristály periódikusan deformálódik, rezgésbe jön. Amikor a rákapcsolt váltakozófeszültség frekvenciája megegyezik a kristály mechanikai méreteitől függő rezonanciafrekvenciájával, a kristály rezonál.
A rezgőkristály úgy működik, mint egy elektromechanikai átalakító, azaz az elektromos energiát átalakítja mechanikai energiává, a mechanikai energiát pedig visszaalakítja elektromos energiává. Így a kapcsai között mérhető impedancia a működési frekvencia függvényében változik. Elektromos szempontból a rezgőkristály nem más, mint egy L-C-R sorosan, és egy C párhuzamosan kötve.





L,C és R a kristály piezoelektromos tulajdonságai által meghatározott értékek, C0 pedig a kristály két oldalára csapatott ezüstréteg illetve a kivezetések kapacitásából adódik. Az L, C és R elemekből adódó, igen nagy jóságú rezgőkör soros rezonanciafrekvenciája:




Ha most a helyettesítő kapcsolásban a párhuzamosan kötötött kondenzátort is beépítjük a képletbe,... nos akkor a képlet így néz ki:




A kvarcoszcillátor frekvenciájának pontos beállításához a rezonanciafrekvenciának kis mértékben szabályozhatónak kell lennie. A szabályozás egy, a kvarccal sorba kötött trimmer kondenzátorral oldható meg, melynek kapacitása C-hez képest nagy.

végül lássunk pár képet, és ejtsünk pár szót a változtatható frekvenciás oszcillátorokról...
A cikk még nem ért véget, lapozz!