http://faesztergalyos.hupont.hu/3/a-fa-sotet-oldala
"a fapor nem árt"

Hasznos infó. Köszi.

A por elleni "igazi" védekezés, a keletkezés körülményeinek befolyásolása.
Pl. ha betont vágsz, akkor minden szempontból ajánlott a betont előtte bevizezni. Ha ez megoldható (vízszintes felületen), az a jó, ha "víz alatt" történik a vágás. Szinte nulla por, könnyebb vágni, és a szerszám is kevésbé kopik.
Ha a képződő por mennyiség nem módosítható, akkor az elszívás, vagy eltakarás is hatékony eszköz. És még hosszan lehetne sorolni a lehetőségeket.
A végére hagytam a legfontosabbat, ami még az előtt eldől, hogy egyetlen szemcse is képződött volna. Jó technológiát kell választani. Panelt nem vágunk tárcsával. Nem azért mert nem viszi, hanem mert ez egy energiapazarló, emberre és környezetre egyaránt káros, ezért alapvetően kerülendő technológia. Akár karos lemezolló, vagy akár fémfűrész is jobb eredményt ígér. Én gyártatom a penelt, de ha kell, akkor lemezollóval vágom. A vágott felületet asztallapra fektetett csiszolópapírral megigazítom, amire elég néhány csepp víz, és egyáltalán nem keletkezik por. Kevés, krém állagú massza marad a csiszolás után a papíron.
Nem próbáltam de épp a napokban láttam egy kis videót -most nem találtam meg-, amin egy ránézésre normál sniccerrel, két oldalról bekarcolták a 1,5 mm-es üvegszálas lemezt, ami utána könnyedén eltörhető volt.

Igen, de nálam a panelből kis dobozok készülnek, fontos a pontos kb. 0.2mm méretpontosság, és a szép derékszögű, sima vágási felület. Nyilván a panel nem erre van, de lehetőségek erre kényszerítenek. Elszívásra nincs technikailag lehetőség, legjobb lenne.

Utóbbi megoldást én is alkalmazom sikerrel. Már több, mint tíz éve. Acél vonalzó mentén bekarcolom a sniccerrel, majd asztal széléhez igazítva letöröm. Hosszabb panelre felülről egy lécet szoktam rászorítani párhuzamszorítókkal, rövidebbre csak egy vastag, keményfedeles könyvet nyomok rá fél kézzel. Ja, és csak az egyik oldalt karcolom...

Ez vajon bakelit hordozós nyákkal is működik? Mekkora volt eddig a leghosszabb "vágás", amit így oldottál meg?

Azt mind a két oldalon meg kell karcolni, különben hasad ( a rétegek szerint). De semmi gond akár 30 cm hosszu darabot is törni.

Köszi, legközelebb kipróbálom. Az más kérdés, hogy ritkán vagyok olyan mázlista, hogy csak az egyik oldala nagyobb a nyáknak, mint ami készül. Ezért a fűrészelést teljesen nem úszom meg.

Én még a4-nél nagyobbal sosem dolgoztam, bakelitből meg csak lyukraszteres próbanyákkal. Lehet azt is törni, de annak csúnya a törési felülete, illetve teljes szélességben kell lenyomni, máskülönben nem biztos, hogy a tervezett helyen törik.

Én csináltam hozzá egy célszerszámot. Két kb 30x30 mm szögvasat ( olyat kell keresni aminek éles a külsö sarka) a két végén egy-egy csavarral meg szárnyasanyával összefogok, közöttük a NYÁK. Az also szögvasat befogom a satuba és egy határozott mozzanattal letöröm a karcolás mentén. Igy akár a két lyuksor között is biztos törési vonalat lehet elérni. Akkor is ha a letörendö szél kevesebb mint 10 mm ( ezt a keskeny csikot fogom a szögvasak közé).

Mert egy "macskának" van a panelba' satuja

Mostanában 8-10 cm-s nyákokat gyártok maximum. Nekem van itthon kis műszerész satum, kb 5x2cm-s befogó felülettel, ekkora mérethez gondolom annak az ereje is elég lehet.

Jobb az egész törési vonalon befogni ( a müszerés satuba is foghatsz 2 drb 10-15 cm hosszu vinklit).

Úgy gondoltam, csak nem írtam le külön, hogy a szögvasas befogó marad és azt úgy fogom be a satuba, mint te a nagyba.

Ami fontos, hogy a törési élek egy sikban legyenek ( ezért jobb a csavar vagy valamilyen más vezetö stift, amivel a két szögvasat pontosan össze tudod nyomni).

Értelek. Annak esetleg van értelme, hogy két pár szögvasat használok? Az egyik a törési él egyik oldalán és azt rögzítem a satuval, a másik pár a másik felén a törési élnek, pár mm-el távolabb és ebbe meg én kapaszkodok és ezzel fejtem ki a töréshez az erőt. Így talán kisebb a rossz irányba futó törés esélye.

Nem tudom, soha sem probáltam. Az egy pár eddig mkndig elég volt.

Nincs értelme. Közel nem tud a két pár szögvas elhajolni egymás mellett, ha meg távol teszed nem tudja melyik mellett törjön a NYÁK. Hiszen mindkettőnél ugyan az a feszültség keletkezik. Egy pár vas közé fogd és simán kézzel egy hirtelen mozdulattal törd le.

Reméltem a bekarcolás azért ad neki némi támpontot.

Maga az érzékelés a kolbásszal, hogyan működik?

Szerintem úgy ahogy a FI relé.

Beküldenek a fűrészlapba feszt, és hol kukkolják a visszamenő ágat?

Pont tegnap néztem ezt a videót . A vezetőképességről mondott valamit, de nem emlékszem már. Van egy másik videó is ugyanerről a szerkezetről. Az sokkal kisebb sebet ejtett (szinte semmit), azt utána ujjbeggyel élesben is kipróbálták.
Szerk.: szerintem amikor megérinted, elkezd rajtad keresztül folyni az áram a talaj felé és ezt érzékelheti.

Láttam azt is. Az amcsik nagyon elől járnak faipari géptechnológiákban.

Simán figyelik, ha megindul az áram. Jelen és jobb esetben a kolbász felé.
Valószínűleg ha az ember nem fogná a kolbászt, fel is szeletelné.

Mint ahogy az első esetben fel is vágta, az ember húzta vissza.

Akkor védőkesztyűben, a kesztyűt még átvágná, de a húsnál megállna?

Lehet, hogy ide is ESD képes kesztyű kell, nem csak forrasztáshoz.

A leirás a vezetöképességröl beszél (nedves tárgy), azaz ha ilyennel érintkezik azonnal lecsap.
Az viszont nem egészen világos miért blokkolják a fürészlap forgását, ha amugy is elmerül az asztalban, de lehet, hogy pontosan a forgási energiát használják ki a gyors lecsapásra.

Mert akkor az a fékező alu tömb roncsolódik és lehet belőle újat venni a gyártó nagy örömére. Gondolom én... (A láncfürészem érdekes módom le tud úgy vészfékeződni egy pillanat alatt, hogy nem kell utána cserélni semmit.)