1. Egyutas
egyenirányítás
A kapcsolás mindössze egyetlen félvezetőt, egyetlen diódát
igényel. Egy dióda egy PN-átmenetből épül fel, aminek működéséről már Topi
cikkeiben is olvashattunk.
Ha a dióda anódjára pozitív tápfeszültséget adunk, a katódjára
negatívat, vezető állapotba kerül.
Így a színuszos váltóáram pozitív félhulláma "átjut" a diódán.
Ha a negatív félhullám jön, a dióda zár.
Ezen a diagrammon (x-tengelyen az idő [ t ],
y-on a feszültség [ U ]) pirossal a színuszos váltóáramot láthatjuk,
kékes-zölddel pedig az egyenirányított lüktető egyenáramot. A színusz negatív
hullámai nem jutnak át a diódán.
Látható a diódán eső feszültség, 0,5-0,7V (Schottky-diódákon
kevesebb feszültség esik)
Ahhoz, hogy egy ilyen lüktető egyenáramot fel tudjunk
használni, simítani, pufferelni kell. Ez kondenzátorok párhuzamos
csatlakoztatásával történik.
Így néz ki egy egyutas egyenirányító kapcsolás, kondenzátorral:
Minél nagyobb a kondenzátor kapacitása, ill. minél kisebb a terhelés
(felhasználó ellenállása nagyobb) annál kisebb a brumm-feszülstég. Ez az
egyenirányított, és simított egyenáram megmaradt hullámosságárát írja le.
Természetesen ez nem kívánt jelenség.
Egyutas egyenirányítókat nem használnak sok helyen, ugyanis így
ideális esetben is csak a bejövő teljesítmény max. 50%-át lehet hasznosítani.
A cikk még nem ért véget, lapozz!
Értékeléshez bejelentkezés szükséges!