Tehát ez lenne az, de mit takar ez a kifejezés?

Ha az előbbi példánál maradunk, tehát egy négyszöget akarunk kirajzolni, akkor az elv az, hogy elég megadni a programban a négyszög négy csúcsát, de most nem fog egyből átlépni az oszcilloszkópsugár egyik pontból a másikba, hanem kisebb lépésenként, automatikusan fog eljutni a kezdőpontból a végpontba.

Ugye még nem világos? Inkább nézzünk meg egy ábrát, akkor majd minden érthetővé válik.

Az X-ek jelölik az oszcilloszkóp képernyőjén felvillanó pontokat. A programban csak a 4 nagy X-et kell megadni és a kis X-ek fognak automatikusan kirajzolódni. Így lényegében egy ábra pontok sorozatából fog állni, de mégis vektorosan adjuk meg.

Az elv szép és jó, de a megvalósítása, már egy kissé problémásabb.

A problémát az okozza, hogy hogyan döntsük el, hogy a két megadott pont között mennyi legyen az automatikusan megjelenített pontok száma.

Nézzünk meg egy példát. Az automatikusan megjelenített pontok 1 egységenként kövessék egymást, az Y bemenetre 2 egységet, az X bemenetre 4 egységet adunk. Ez azt jelenti, hogy a 0 ; 0 pontból el szeretnénk jutni a 4 ; 2 -es pontba egy egyenes mentén, úgy, hogy közöttük megfelelő távolságban is felvillanjanak a pontok. Ha így tennénk (X és Y is ugyanakora egységekkel növekednek), akkor a piros vonal mentén haladnánk és ezt látnánk a képernyőn is, ez nyílván nem jó. Ezért azt kell tenni, hogy 0-ból 2-be és 0-ból 4-be is ugyanannyi lépés alatt jussunk el és így egy egyenest fogunk kapni, ami jelen esetben a kék vonal

Tehát a lépésköz meghatározása nagyon kritikus. Kitaláltam rá egy logikát, de az osztást is tartalmaz, ami maradékot is eredményezhet, ami különböző problémákhoz vezethet, persze ez megoldható, de úgy találtam, hogy a várható eredmény és a befektetett munka nem lenne arányban, ezért inkább hanyagoltam a dolgot.

 Így jutottam el a következő megvalósítási elvhez, erről lehet olvasni a következő oldalon.