Van egy nagy szatyor vászon félretéve erre az esetre, kerestem is hasonlót az eredetihez.

Műszálas és ez viszont nagy előny, nem érik el, és a széleit pillanat pákával jól lehet olvasztani. Sőt a lyukakat is simán csak így kimelegítettem.

A hangszórót felcsavaroztam.

A lakkozás több lépcsőben készült. Nem a reklám helye de én a Prisma Color fújós festékeket kedvelem. Valóban negyed óra múlva tapintás száraz, így a porszemek nem tudnak beleragadni. Egyes fújós festékek (Maestro) a sokszori kézzel való megfogásra bizony ragacsossá tudnak válni, hiába szárad hetekig is akár. Mivel a csiszolással nem tudtam minden mélyedést eltávolítani, ezért először vastagon festettem vagy kétszer. Hagytam jól megszáradni és átcsiszoltam az egészet. Lehetőleg addig még mindenhol egységes matt felületet nem kapunk. Ilyenkor már el kell felejteni a durva csiszolást. Mint a radír úgy jön lefelé a lakk amit lecsiszolunk. ha megvagyunk akkor portalanítás után, pormentes helyen fújjuk le kétszer vagy háromszor, ahogy megkívánja. De a megfolyással itt már vigyázni kell. Fújások között azért várjunk 10 percet legalább. Ha nem is a legszebb azért elfogadható a végeredmény.

A lábakat is festettem és a helyükre kerültek, a csavarokat ahol tudtam újra cseréltem. Eredetileg gumi lába volt a rádiónak de műanyagot kapott, a gumi idővel tönkremegy. Ha egy helyen van a készülék sokáig akkor letapad és még színezhet is. Az alsó részeken cseppet hanyagabbul csiszoltam, úgy se látszik alapon.

A megmaradó alkatrészek, a hátlap tartó és a skálavilágítást bekapcsoló nyomógomb.