A történet amit most itt olvashattok azzal kezdődött, hogy egy ismerősöm ismerőse szert tett egy rádióra. Ebben semmi különös nem lenne, de ezt már jó régen tette. Betért egy akkori műszaki boltba valami hasonlóba mint a képen is látható (a kép nem saját).

Kifizette a nem épp olcsó árat 1580Ft körül, persze ez az ötvenes években történt. Nem tudom pontosan miért a Videoton B545 típusú telepes készüléket választotta, de valószínűleg a "mobilitása" mozgathatósága végett. Persze a telepes azt jelenti, hogy egyfajta elemre volt szükség a működéshez. A rádióhoz 90V egyenfeszültségre, az elektroncsövek fűtéséhez pedig 1,4V egyenfeszültségre. Bizony ezt teleppel megoldani bonyodalmas, de erre találták ki az "oxigén légző telepet" (a kép nem saját).

Működéséhez a rajta lévő lezárt műanyag csövecskék végét kellett levágni. Biztosan volt a rádióhoz ilyen telep is vásárolva. Tudni kell a rádióról, hogy évtizedeken át egy hétvégi kis kertes házikóban tette a dolgát. Ahol se fűtés se semmi olyan környezet ami a rádiónkat megvédte volna az időjárás szeszélyeitől, nem volt. De az idő múlásával rádiótulajdonosunk átadta készülékét az ismerősömnek. Aki miután megtudta, hogy gyűjtöm ezeket a készülékeket, szívesen elcserélte velem egyéb számára hasznos elektronikai holmikra. Ekkor még nem sejtettem mibe is keveredek, azzal a kevés elektronikai tudásommal ami éppen van. Ő lenne az:

Annyira talán nem is rossz, első ránézésre egyben van a belseje is:

A készülék beazonosítása sem ment elsőre, nem találtam a márkajelzést sehol. Végre persze meg lett kis segítséggel a skálaüvegen, a vastag piszok eltakarta. A segítséget a "muzeális készülékek-alkatrészek, restaurálás" című fórumtémában kaptam, kapcsolási rajzzal és egyebekkel. Köszönet értük a segítőknek!

Még bele se kezdtem a rádióba de már egy tápegységet összeraktam neki.

Gondoltam majd jó lesz, de persze nem figyeltem az adott fogyasztási teljesítményre. A szétszedés az nálam alap, megy csuklóból ez lett az eredménye:

Először a fa házzal kezdtem a feladatot, ez nagy hiba később kiderül az oka. Viszont egyszerűbbnek tűnt. A belső részeken ahol a vöröses festékkel be van festve, nekiálltam kidrótkefézni. Ennek oka, hogy a kiecseteléses, vagy kifújásos portalanítás nem elég. Lehetőleg egy festékréteg eltávolításával megszabadulok a teljes évek alatt beivódott portól.

A még meglévő lakkréteg szinte mállott le magától is, hogy a fa ne sérüljön bakelitdarabkával végigsimítva lepattogtattam a lakk nagy részét. Csak kis helyeken maradt de azt a durvább csiszolás (80-as) megoldotta. Utána jött a köztes csiszolás (120-as) mindez kézzel, így lehet érezni a formát, gépi csiszolással könnyen belekaphatunk, amit nehéz utána kijavítani. Végül 280-as papírcsiszolóval mentem a dobozon át. Nem egyszer nem kétszer, hanem bizony sokszor.