Hangsúlyozod a biztosíték esetleges érintkezési hibáját (ami természetesen lehetséges), mint káros körülményt a végeredmény szempontjából. Ennek kapcsán kérdezem, ha kizárjuk az érintkezési anomáliákat (beforrasztjuk az érintkezőbe a biztosítékot), akkor nincs kártékony hatása? A biztosíték sajátságos paraméterei nem károsak? Persze a kérdés csak elméleti, de szívesen olvasnám a véleményedet.

Szerintem akkor is van, de jelentéktelen mértékű. Hívőket meg is sarcolják Bővebben: Link

Amennyire követni tudom az ezzel kapcsolatos hitvitákat, két fő érvük van a biztosítékot ellenzőknek (most az érintkezési hibát ne vizsgáljuk, azt tekintsük kivitelezési hiányosságnak).
- A biztosítéknak jelentős ellenállása van, ez még változik is az áramtól függően, így feszültség esik rajta. A jelentős az valami olyasmit jelent, hogy a vezeték ellenállásával jól összemérhető.
- Például végerősítők tápágában elhelyezve nem képes megvédeni a erősítőt, mert a kiolvadási ideje az nagyobb mint ami a félvezetők tönkremeneteléhez kell.
Ebben én nem tudok állást foglalni (mert azért a másik oldalon is vannak érvek), de ha ezek a koncepciók helytállóak, akkor valóban megkérdőjelezhető a végerősítők DC vonalán való felhasználás.
Valahol a végletek között lehet az igazság, és akkor tudunk jó döntést hozni ha igyekszünk pontosan megfogalmazni egy adott helyre milyen célból tennénk biztosítékot.
Szerintem Cirokl áll közel az igazsághoz, elegendő/célszerű a váltó oldalon "védekezni", mert így a puffer képes helyrehozni az esetleges problémákat.

Volt már erről szó. A másik oldalon szerintem egyetlen érv van: az adott végtranzisztor SOA-ja.
Például egy 70 fokos lapkahőmérsékletű 2SC5200-ast jó eséllyel megvédi az F2A-es biztosíték.
De nem egyszerű jól méretezni egy végfokot ha a tápsínbe betett biztosítékra bízzuk a végtranzisztorok és a hangszóró életét.
Egyszeres tápnál működik a dolog. Nálam 5A-es "biztit" olvaszt ki két pár IRFP240/9140
(kb. 120A csúcsárammal) és nincs is más túláramvédelem (az elektronikus védelmeket végül nem kötöttem be, nincs szükség rájuk).

Mély fájdalommal tudatom a fórumtársakkal, hogy családunk hű társa, hétköznapjaink szórakozása, tévénk hangja, nem érte meg a 8 évet. Ugyanis rövid szenvedést követve kimúlt VF4-es erősítőm.
A jobb oldalával már vagy egy éve végzett egy szikrázással egy beleesett csavar. Most éjjel meg a másik oldala távozott egy nyögéssel, és a védelem borított rá szemfedőt. Utolsó szava valami ilyesmi volt: cudarul bántál velem gazdám, le vagy …
Tisztelegtem előtte a gipszes kezemmel.
Béke poraira!
Illetve mégsem lesz sokáig a porainak béke, mivel vár rá a reinkarnáció!

Az előzmények után…
Történt ez a legrosszabb időben, amikor a hibridem még kész sincs. Így csak belenéztem, és konstatáltam, hogy egész jól építettem meg úgy nyolc évvel ezelőtt. Az idő nagy úr, és így azóta sok új információhoz jutottam e tekintetben. Vagyis akárhogy sajnálom az előző verziót, át fogom öltöztetni. Az eddigi igények alapján felesleges lett a három analóg bemenet, kapcsolóval. Mivel én nem használok árnyékolt vezetéket a bemenetnél, az emiatti rövid vezetékezés a kapcsoló és a potméter között, annak minden mechanika nyűgével érintett. A jelenlegi elképzelésem szerint a bemenetek módosulása egy analóg és egy USB portra egy átkapcsolóval lesz a hátlapon. Ezáltal feleslegessé válik hátul 3 RCA kábel. A potit alpsra cserélem egy szál kezelőtengellyel.
Az RCA csak tartalék nem várt körülményekre, mivel az USB-re bíznám a bemenetek kezelését a monitor HDMI csatlakozóján át. Ehhez azonban még kellene egy HDMI-USB digitális hangadapter…
Egyéb módosítás lenne, a hidak Schottkyra cseréje, a paneltől elszigetelt kivitelezés, és mechanikailag a védelem visszajelzésének a hangerőszabályzó gombhoz való szerelése.