A CMRR frekimenete nem olyan kritikus, mint gondolod. Sípos is írta az ökörségeket. Ha nagyon alacsony a CMRR, akkor legfeljebb a differősítő invertáló bemenet felöli tranzisztorán nagyobb lesz az áramváltozás és a transzfer karakterisztikán keletkeznek felharmónikusok (magyarán sima harmónikus torzítás) ami egy kis pozitív színezést adhat a hanghoz.

Ha az erősítő invertáló kapcsolásban üzemel, akkor szinte semmit sem számít a CMRR. Én sokat kísérleteztem vele, sokat számoltam, szimuláltam, de egy átlagos visszacsatolt erősítő kapcsolásba bizony nem sokat számít a dolog. Ha nyugtalan vagy, akkor persze lehet kaszkód, vagy hibaáram visszacsatolt áramgenerátort használni akár 100Mohm feletti dinamikus ellenállással. Ami a legtöbbet számít egy visszacsatolt erősítő mérhető és hallható tulajdonságaiba az a belső feszültségfüggő kapacitások miatt létrejövő bonyolult jelenségektől, valamint a visszacsatoló hurok működésétől függ.

Most írhatnék jó pár oldalt ezzel kapcsolatban, de gondold csak el, hogy a visszacsatolt erősítők mérhető torzítását döntő mértékben ezek a kapacitások határozzák meg és a közhiedelemmel ellentétben nem a tranzisztorok B-E transzfer karakterisztikája. Valamint a feszültségfüggő kapacitások létrehoznak egyfajta durva aplitudo vezérelt fázismodulációt is (analóg jitter), ami egy szinuszjeles torzításméréssel nem kimérhető. Csomó kis nyalánkság van még amik sokkal jelentősebbek még ennél is, de azt már nem írom le, mert a "szentségtörés kategóriába" tartoznak.

Na figyelj, én nem csak szimuláltam, de ki is mértem többször is. A mérés igazolta a számításokat, semmifle parajelenség nem történik a visszacsatolt jel kivónódásakor invertáló kapcsolásba, differősítős bemenetnél. Nem jön létre tüske a kivonási pontban a differősítő kapacitása miatt. Ezt a sima hálózatra felírt egyenletekből is kijön. Túl kicsi az a kapacitás a bemeneten és túl nagy a hálózat időállandója ehhez.
A Piret szerintem totál hülyeségeket írt.

Te nem tudod, hogy miről van szó. (A szimulátort meg tudni kell használni.) Ha valaki kellő ismeret birtokában van, akkor nagyon összetett dolgokat is megállapíthat szimulátoron. A mostani szimulátorok nagyon jól korreálnak a valósággal. A terminálra fel is tettem a mérések és szimulációk eredményét, de ez sem kell, mert papíron ceruzával is utána lehet számolni a Piret-féle hülyeségnek.

Piret hivatkozott a TIM-re, meg Ottala cikkére, de nem igazán volt képbe azzal a cikkel kapcsolatba. Amit leírt megoldásnak annál sokkal jobb megoldások léteznek. Az erősítő, amit meg tervezett, enyhén szólva sem üti meg azt a szintet, amire lehetne hivatkozni, hogy lám ez így lett méretezve, azért ilyen jó. A gond csak ott van, hogy Piret erősítője sem jól van méretezve TIM szempontból, egyéb szempontból sem. Mérve gyenge, rossz a tranziens viselkedése, négyszögátvitele, (az egész tervezés lehetne sokkal lineárisabb átvitelre törekvő). Ja és a hangja is elég grízes, gyenge hang. Akkor mire föl?

A jelkivonás neminvertáló kapcsolásban is egy darab virtuális földponton történik csak ekkor a virtuális földpont a bemenő jelre van ültetve. Piret hülyesége az, hogy ez a bemeneti jel több ezerszerese a különbségi jelnek, így az erősítő bemeneti kapacitásával óriási tüske keletkezik ugrásjelre a virtuális földpontban, tehát nem tud kivónódni olyan jól a két jel, ugrásjelnél, emiatt TIM keletkezik. Nos, ez nem igaz! Elég becsapós a dolog, Piretet is jól átverte a saját elképzelése. Ez mégsem jön létre. Ugyanis invertáló kapcsolásban is ugyanekkora, ugyan olyan tüskét kapunk a virtuális földpontban. Aminek az amplitudója legfeljebb 2 x Ube max.

Az hogy az így tervezett erősítő jobb lenne, mint a differenciálerősítős, nem invertáló, ez a jelenség nem magyarázat, ugyanis ez a jelenség csak Piret fejében létezik!

Nagyon sokat foglalkoztam ezzel és az a tapasztalatom, hogy a nem invertáló erősítő is lehet ugyanolyan jó, mint az invertáló. A hátrányokat nem a Piret féle magyarázatban kell keresni. Vannak ugyan de kiküszöbölhetőek.


(Aki esetleg azt hinné, hogy ez off: nem off mert most két topológia összehasonlításáról van szó).

Ami még fontos. Fel lehet írni egy ilyen modellre a hálózat egyenleteket. Azokat megoldva, ugrásválaszt a virtuális földpontra kiszámolva kiderül, hogy mind az invertáló, mind a neminvertálóra hót ugyanaz. Ki is lehet mérni, de a legegyszerűbb a sima szimuláció. Ez is bizonyítja Piret tévedését.

Az egyszerű cáfolat az, hogy ez a tüske az ugrásválasz, és ennek a függvényét a teljes hálózat állapotváltozói határozzák meg. A virtuális földpont és a bemeneti fokozat kapacitása/visszacsatóló hálózat impedanciája egy elhanyagolhatóan magas időállandóval rendelkezik ehhez képest. Tehát a végfok késleltetése sokkal nagyobb, a keletkezett tüske ugyanakkora és ugyan olyan hosszú ideig tart, mint invertáló kapcsolásban.

Ezért is egyenértékű TIM szempontból a nem invertáló és az inertáló erősítő!

Szia !

Szerintem nem kell hozzá előfok a Quad eleget erősít, az a 1036-ot felejtsd el, inkább TL0xx, NE55xx, stb

2009 márciusa már elég rég volt. Meg 18 hónapja volt itt utoljára a srác.

Bocsi nem figyeltem , lecsorgott :hide:

Üdv!

Kérdésem lenne. Mintha ennek a topicnak az elején lett volna említve a B5:

Bővebben: Link

- egy valami szemet szúrt: a keresztezésiáram-beállító tranzisztoron 220 µF van. Eddig más kapcsolásokban ott max. 10 vagy 100 nF-ot szoktam látni. Gondolom, itt a tervező számolt azzal, hogy a beállított előfeszítő fesz a hőkompenzáció során, ha változik is, ne változzék túl gyorsan. De nem túlzás oda a 200 uF? Vagy lenne valami más oka is?

Köszi.

Nem túlzás. Odafér. Problémát nem okoz. Ott nem cél, hogy hangfrekvenciás feszültség keletkezzen (hanem pont a fordítottja a cél). A 220µF meg a tranzisztor dióda kapcsolásban mutatott dinamikus ellenállásának az időállandója így is elég kis értékű, a termikus visszacsatolásé meg ennél nagyságrendekkel nagyobb.

Egyébként valóban nem kritikus az értéke, pl: 100µF is jó.

Ja és azt nyugalmi áramnak nevezik (elterjedten).

Amit lehagytam: Szóval azon a diódaként bekötött tranzisztoron folyhat hangfrekvenciás áram, amin ugye értelemszerűen egy torzított feszültség jelenik meg. Átfogó visszacsatolás ugye nincs, viszont a kollektorkörben van két ellenállás, így ez a torz feszültség képes a jelhez hozzáadódni. Mivel ennek a diódát szimuláló kétpólusnak alacsony a dinamikus ellenállása ezért nagy kondenzátor kell vele párhuzamosan.

Hi ethosz2!
Érdekes dolgokról írsz. Számomra legalább is újdonság. Pl. Piretről még nem is halottam. Majd utána nézek. Azért van amit értek, persze van amit nem.
A szituációt, a problémát, magamban úgy modelleztem, hogy adott egy szimpla DC csatolt invertáló erősítő, az egyszerűség kedvéért nyílt hurokba 80 dB-t, zárt hurokba 20 dB.-t erősít. A bemenetre adunk 1 V-os egységugrást, és így a kimeneten 10 V-os jelet várunk. Időrendi sorrendben: az összegzési ponton, első pillanatban, 900 mV-os meghajtó jel jelenik meg. A kimeneten még 0 V a fesz., mivel a visszacsatolás még nem él, (feszültség osztás). Vagyis 900 mV-al meghajtunk egy erősítőt, amelyik 80 dB-t erősít, és 300 MHz-s tranzisztorokból van felépítve.
A jel végigmegy, száguld a fokozatokon, gondolom azokat kissé túlvezérli. A végtranzisztoroknál lassít, mivel azok csak 3 MHz-esek.
Előbb utóbb az is kinyit, áram a terhelésen, a keletkezett feszültség, a fesz. osztó képlet szerint, levonódik a 900 mV-ból, leszabályzás 1 mV-ig. Aztán impulzus esetén, ugyan ez visszafelé.
Hát ez elég nagy dinamika. Közben azt várjuk hogy a kimeneten ne legyen se túlvezérlés, se lengés, se TIM, a tranzisztorok ne játszanak varikapot, stb. A jelenség kissé hasonlít a jojózáshoz. Mindenféle matek apparátus nélkül jól látom a problémát?

Jó, hogy írod, köszi. Viszont, akkor egyben megkérdezném, hogy az Orion SE 260 erősítőben:

Bővebben: Link

is rátehetem-e a 220 µF-ot. Itt van átfogó neg. vcs.

Köszi.

A gondolat menet majdnem jó. Annyi pici az eltérés, hogy illik a bemeneten korlátozni a felső határfrekvenciát. Mi következik ebből? Az, hogy az egységugrás felfutó éle nem végtelen meredekségű, hanem meghatározott értékű lesz. A nulladik időpillanatban tehát az erősítő bár valóban nyílthurokban működik, de a késedelmi idő elteltével a kimeneten is elkezd emelkedni a jel, aminek következtében drasztikusan lecsökken a bemeneten a vezérlő jel és így annak a meredeksége is.

Tehát csak egyetlen feltételt kell betartani, azt, hogy a késedelmi idő alatt ne tudjon annyit emelkedni a bemeneti jel, hogy az a nyílthurokban torzítást okozzon.

Ez ethosz már remekül leírta, kicsit más szavakkal.

Ott is ráteheted, de ott akkora haszna valószínűleg nincs.

Ártani persze nem árt.

Köszi. Akkor ez az "ártani nem használ" kategória....

Más. Ismeritek ezt ? - Egy amerikai prof. tervezte, Marsall Leach, állítólag pont a TIM leghatásosabb kiküszöbölésére. Bevallom, én eléggé nem látom át a kapcsolást, különösen a visszacsatolásokat... Valakinek van róla tapasztalata?

Egy két apróságtól eltekintve jól látod. (kivéve azt nem, hogy a végtranzisztorok 3Mhz-e végezné a legnagyobb késleltetést/átvitel csökkenést)

Ez a késleltetés szemlélet, de van egy másik.

Úgy is lehet nézni, hogy a visszacsatolt jel azonnal megjelenik, csak 0 amplitudóval, mert az ugrásjel legmagasabb frekvenciájú komponenseire éppen 0 körüli a nyílt hurkú erősítés. A tüske lefutási függvénye meg szépen korreál a nyílt hurkú átvitellel, gyakorlatilag kirajzolja azt (ugye to idő után csökkennek a mags frekis harmónikusok és nőnek az alacsony frekisek az ugrásjelnél).

Tehát úgy is lehet ézni, hogy alacsonyabb nyílt hurkú erősítéshez nagyobb amplitudoju vezérlőjel tartozik a virtuális földpontban. Négyszögnél a legnagyobb tüske 2Ubemax értékű. Ezt kell kibírni túlvezérlés nélkül az összes fokozatnak.

Nem szeretem a "leg" szót ebben a szakmában. Ez is egy koncepció.

Lényegében a kimeneti tranzisztorok keresztezési torzításának magas frekvenciás összetevőit kihagyja a visszacsatolásból, nem akarja mindenáron kijavítani, mondván az többet árt, mint használ. Ehelyett a feszerősítőt követő első emitterkövetőkről veszi le ezt a frekitartományt, ami ott még tiszta.

Más csodát nem találtam benne.

Ja szerintem is pont ez van. A visszacsatolás trükkös módon a frekvencia növelésével "átmászik" a végfok kimenetéről a feszültségerősítő kimenetére. Ezen kívül semmi érdekes nincs a rajzban. (Hangra nem nagy szám szerintem.)

Látni kéne a tápját, meg a kábelezést, mert attól is sok függ.

A Mark Levinson-okban például a táp az extra jó.

Egy haverom korrektül megépítette. Persze, mindentől függ, hogy milyen lesz. 2 táp elkóval is lehet csodát tenni, (vagy pont a fordítottját is).

Örülök hogy felhoztad ezt a táp elkó dolgot, mert ez afféle misztérium. Kéne valami elfogadható elméletet faragni rá, mert az tény, hogy nagyon meghallatszik.

Nekem a kedvenc tesztem az un sápadtarcú teszt. Ülnek az "indiánok" ( hozzáértő gyakorlott audió építők) a lehallgató szobában és én a tápelkók után teszek még egy kis értékű ellenállást, meg újra két elkót, pl 4700mikrót. Mindezt a szemük láttára. Most hagyjuk, hogy a hang jobb lesz-e, vagy rosszabb, mindenesetre nagyon más...na így lesz az indiánokból sápadtarc.

A probléma a túlvezérléssel van! Az a probléma, hogy a tüske túlvezérli valamelyik fokozatot. A túlvezérlés ideje alatt nem függ a kimeneti jel a bemeneti jeltől. Egyszerűen úgy néz ki a dolog a szkópon, hogy ráadunk egy színuszjelet az erősítőre, növeljük a frekvenciát.

Először a színusz a 0 átmeneteknél elkezd egy egyenes vonalra hasonlítani, majd fokozatosan átmegy háromszögjelbe. Végül egy háromszögjelet kapunk a kimeneten (pl TDA7294, ST151 tökéletes mérési alany).

Ha az erősítőben nem lép fel a TIM, mert jól van méretezve, akkor a szinusz amplitudója csökken a frekvencia növelésre, de soha nem kezd el "háromszögesedni" , mindig szinuszjelünk marad a kimeneten. (Csak az amplitudója csökken ugye).

Az ilyen ST151 féle erősítőkben már sokszor hangfrekin! sima szinuszjellel ki lehet mutatni a TIM-et, néhányszor 10KHz-es szinuszból már ideális háromszögjelet csinálnak.

Persze nem mindig jut ki a háromszögjel a kimenetre, van amikor egy ocsmány dinamikus torzítássá fajul, mert aszimmetrikus a jelemelkedési sebesség is, vagy a túlvezérlés nem áll meg egy egyszerű jelemelkedési sebesség limitben.

Nekem nagyon egyszerű elméletem van rá!

AB osztályban egy egyenirányított torz jel ejt feszültséget a kondi ESR-jén, ami nem csak ohm-os. Ez V-os nagyságú, igen nagy jel is lehet. A legtöbb erősítőnek nem valami túl jó a tápzaj elnyomása. Az 100Hz-es brumm csak azért nem hallatszik, mert "üresben" mindkét tápvezetéken ugyanakkora ellenfázisú és nagyon kicsi az amplitudó is. Ez, ha moduláltan bejut, még tetszetősebb mélyeket is csinál. Márpedig zenén csak az egyik félperiódus idejére az egyik tápvezetéken a 100Hz-es fűrészjel jelentősen megnő, ami felharmónikusokkal dúsítja a mélyeket.

Nagyobb frekvencián sokkal roszabb a tápzaj elnyomás. Itt már a vezetékek induktivitásán is komoly feszültségek esnek, a táphidegítő kondikkal fasza rezgőkörök is szépen kiemelhetnek a magas tartományban. Szóval egy szépen hangolható komplex impedancián keletkező csomó harmónikus bejut az erősítőbe, amik nem feltétlenül negatívan hatnak a szubjektív hangképre. Én pl néhány erősítőnél észrevettem, hogy 30cm-es tápvezetékkel 1µF-os hidegítő kondival sokkal szebb, csengőbb a magas tartomány. Ha az 1µF mellé kötök egy snubbert, vagy 10-100µF-os elkót (ami csillapít is), akkor egy unalmasabb, tompább hangot kapok (tehát egyértelműen rosszabbat). Nem mindig az ideális tápkondinak van a legjobb hangja, sokszor a kis kapacitású, silány kondi szól szebben.

Írtam egy 50 soros választ, de elszállt. Talán valamelyik modi megleli a cash-ben.

Érdekeseket írtok! Irigylésre méltó, hogy ilyen jól átlátjátok a dolgokat. Ha nem gond, nekem további kérdéseim lennének... Ismételten az Orion SE 260
erősítővel kapcsolatban. A fejembe vettem, hogy megpróbálom a legegyszerűbb módon TIM-mentesíteni ezt az erősítőt, mint már korábban írtam róla, csak a véleményetekre lennék kíváncsi, hogy amiket kitaláltam, jók-e vagy hülyeség vagy mást kellene csinálni, stb...

Néhány mért adat, 4 ohmos műterheléssel, a a végfok nyílthurkú erősítésére vonatkozóan, de a BC 640-en kiszedtem a kompenzáló tagokat (kapacokat és az ellenállást). A mérést úgy végeztem, hogy a visszacsatoló kapacot kiszedtem (C1409: 100 pF) és visszacsatoló ellenállás diff.erősítő felőli végét lekötöttem a földre egy nagy kondival. A diff.erősítő kapacait bennehagytam (különben meg sem bírtam mérni semmit, mert folyton begerjedt...).
10 Hz: 60 dB, majd emelkedik egészen eddig:
500 Hz: 84 dB - és ez eltart kb. 10 kHz-ig (a kompenzálást visszatéve csak 5 kHz-ig), majd onnan kezdve növekvő meredekséggel csökken és kb. 1 Mhz-en megy át a 0 dB-en.
Ha jól gondolom, akkor a TIM-nek minden ideális feltétele megvan: nagy a hurokerősítés (mivel visszacsatoltan 26 dB-t erősít) és lassító tagok a BC640-en...

Azt találtam ki megoldásként, hogy egyrészt nem kérek ekkora nyílthurkú erősítést, ilyen erős frekvenciafüggéssel, ami, ha jól sejtem, a végtranyók fT-je miatt van, ugyanis a BC640 ilyen formán (akár kompenzálva van, akár nem), de úgy viselkedik, mint a BC639-nek egy nagyértékű kollektorellenállása. Ezért ezt a "kollektorellenállást" csökkenteni szeretném. Így tehát, a BC640 bázisa és kollektora között lévő tagokat kihajigálva, próbálgatással betettem egy 33 kohm-os ellenállást, amellyel egy húzásra a nyílthurkú erősítés is csökkent, egészen 60 dB-ig és ezzel összefüggésben a hurokerősítés is csökkent (Matti Otala szerint a 20-30 dB-es hurokerősítés az ideális, igaz, most nekem még több van, mint 30 dB, de ez egy jó kompromisszumos érték), így 10 Hz-től egészen 100 kHz-ig lineáris lett az átvitel, illetve 100 kHz-en lett a -3 dB-es töréspont. Ja, majd elfelejtettem.... Nemcsak, hogy csökkent a nyílthurkú erősítés, hanem a szinusz is sokkal szebb lett ebben a 10 Hz - 100 kHz-es tartományban, míg az eredeti, 84 dB-es nyílthurkúnál szemmel láthatóan, még a hangfrekis sávban is, csúnya volt. Valamint, a visszacsatolással ez a módosítás semmilyen egyéb zavart nem okozott, amitől féltem, hogy esetleg a meghajtók egyenszintjét elviszi, nem következett be, illetve, az újkeletű 33 kohm-on csak néhány 100 mV-os eltérés keletkezett, amely a kimeneti egyenszintet egyáltalán nem zavarta meg és nagy kivezérlésnél sem okozott semmilyen irányú határolást sem. Gerjedés nincs és azt is tapasztaltam, hogy a visszacsatoló kapacot is csökkenthettem, egészen 47 pF-ig és még nagy bemenőjelnél akkor sem lendült meg nagyon az 1kHz-es négyszögjel, ha a 4 ohmos műterhelésre ráaggattam 3,3 µF kondit. (Ezt úgy mértem, hogy az erősítő másik csatornáját eredetiben hagytam és így összehasonlítottam a módosítottal. a 47 pF-os kapaccal kb. ugyanazt vagy jobb eredményt kaptam, mint az eredeti csatornában, a 100 pF-dal.) Apropó és itt egy kérdés: mit is csinál pontosan az a visszacsatoló kapac? Jól sejtem, hogy a végtranyókról visszaküldi a magas frekiket és így azok kivonódnak a bemenőjelből? - Gondolom, addig ésszerű növelni az értékét, ameddig azért a kb. 20 kHz-es négyszög is emlékeztet a négyszögre és a magasfrekis átvitel sem megy pl. 30-40 kHz / -3 dB alá....
Még egy apróság: a BD139-140 pároson lévő 150 pF-os kapacok nem szólnak bele a nyílthurkú karakterisztikába, ha jól sejtem, csak biztonsági gerjedésgátló szerepük van. (Kiszedtem, ellenőriztem.)
Tehát, most ott tartok, hogy lett egy 100 kHz / -3 dB-es, felső határfrekvenciájú nyílthurkú erősítésem és... hátra van még az előfok.... Nosza, azt is megmértem. Valahogy, véletlenül az is olyan, hogy pár Hz-től egészen 100 kHz / -3 dB-ig megy. Arra gondoltam, hogy meglassítom, egészen kb. 40 vagy 50 kHz / -3 dB-ig, mégpedig a C1203, ill. C2203 kapacok növelésével, ugyanis nem szeretnék túl magas frekiket sem végigkergetni a további fokozatokban sem és nem szeretnék ilyen-olyan szűrőket beletenni, ha nem muszáj...
Végezetül a kérdésem az, hogy szerintetek jó úton járok, jól gondolom, hogy ezekkel a módszerekkel a TIM csökkenthető vagy kiküszöbölhető? - Bocsánat, ha túl hosszú voltam, de szeretnék már mielőbb a végére járni ennek az egésznek és nagyon köszi a segítségeket!

Bocsánat, lehet, hogy épp miattam, mert amint látom, hogy épp egyszerre írtunk és nem bírta a gyűrődést a rendszer....
Én úgy szoktam az ilyen hosszú szövegeknél, hogy mielőtt kiküldöm, elmentem Open Office-ban (vagy Word-ben) és ha elszállna, onnan küldöm ki....
Még1x: bocs...

Hát igen, mentenem kellett volna legalább a vágólapra, most már mindegy az én hibám nem a tied.

Nekem tetszik amit csinálsz. Valami hurkot azért hagyjál, mert a végtranyók kb 1%-ot torzítanak visszacsatolás nélkül 60Vpp-nél. Azért a magas hangok miatt 0,3% fölé nem jó engedni a komplett kapcsolást.

A nyílt hurkú erősítés csökkentésére jó módszer az emitter ellenállások beépítése, de ekkor figyelni kell a fokozatok áramára is. Spéci módszer 10uF, pár kohm-os ellenállásokat sorba kötni és az erősítést adó tranyók bázisa és kollektora közé kötni. Ez nem viszi el a munkapontokat egyenáramúlag, mint az előző módszer, de nagyon függ az ellenállás helyes értéke attól, hogy mekkora az előző fokozat kimenő impedanciája. Mindenesetre jó játék kipróbálgatni, persze ki is lehet számolni, de akkor elvész a játék.

Köszi a megerősítést!

Gondoltam rá, hogy kondival leválasztom az egyenszintet, csak épp nem akartam már még több kondit beletenni. (De majd még azért próbálkozom a BC640 bázisa és a kollektora közé....) Eredetileg nem is ez volt az ötlet, hanem egy kissé orosz módszer: a BC640 kollektorát egy 1,5 kohm + 10 µF-dal lekötöttem a földre, csak akkor beleütköztem abba, hogy nagyobb kivezérlésnél alul elkezdett határolni és ehhez a BC639 emitterellenállását kb. a felére le kellett vennem, viszont akkor az a szerencsétlen nagyon melegedett, mert 0,8 A körüli áram folyt át rajta, úgyhogy az nem volt egy jó ötlet...

Még valami egy kicsit szúrja a szememet: a meghajtók (BD139 és BD140) bázisellenállása, szerintem, kicsi: 27 ohm, ezt növelném 100 ohm-ra, hogy még véletlenül se gerjedjen be, ugyanis az emitterkövető megfelelő bázisellenállás nélkül néha képes begerjedni, hiába van a kollektoron az a 150 pF. - Egyáltalán jól gondolom ezt? - Mert csak feltételezés. (Blöff, mivel csak azzal tudom indokolni, hogy másutt is így láttam és a BD139-140-nek van annyi bétája hogy ez ne zavarja... ) (Mérésben kipróbáltam, nem változik semmi, ha 27 helyett 100 ohm van a bázisokban, de jobb félni, mint megijedni...)

Viszont, szerintem, ez csak amolyan megérzés, hogy a hangban az átütő változást nem is ez az egész cirkusz fogja okozni, hanem, ha kicserélem mind a meghajtókat, mind a végtranyókat jobb minőségűre, pl. ezekre: 2SA1837-2SA1943, ill. MJL21193-MJL21194 - ezeknek a parái sokkal jobbak, mint az eredetiek, de az fT-vel nagyon magasabbra sem érdemes menni, az Orion szereléstechnikája miatt, ami amúgy, finoman szólva sem nagyfrekis, tehát attól tartok, hogy ha pl. belepakolnék 30 megás végtranyókat, akkor oszcillátor lenne az erősítőből....

Mégegyszer: köszi a segítséget!