Pedig vannak elérhető árúak is:

Ha poénnak szántad, akkor oké, ha nem, akkor nem értem az összehasonlítást.
OPA-ból szeretnél hangdobozt építeni? Az drága lesz!

Ez nagyon jó!

A varázsa, hogy ennyibe kerül.

Ezek szerit stúdió technikával rögzítették ennek a videónak a hanganyagát, neked pedig legalább ilyen profi cuccod van, hogy meg tudod ítélni a videó alapján, hogy hogy szól.
Sajna a telefonom hangszóróján ez nem jött át.

Semmi ilyen profi cucc. Ott a "smile" , viccnek szántam. Persze, hogy nem jön át. De gondolom , nem véletlen ennyi az ára.

Annak a gyatra videónak a belinkelése pont arról szólhatott, hogy százhetvenmilliót pont ennyire ér.
Nem kell ahhoz profi cucc, hogy meg tudjuk különböztetni a hobby és a hóbort szavakat.
Ez nekem hangszóró nélkül is átjön

Szerintem: hacsak nincs benne gyémánt, arany, ródium, palládium meg ilyenek, akkor ennek igen jelentős része ablakon kidobott pénz.

Nem tudom mi van benne. Aki ennyit add érte az meg is érdemli, hogy kidobja a pénzét.
Ha esetleg egyszer megnyerem az ötöst, akkor veszek egyet és megosztom veletek!

Minden esetre egy klónja.

Ennek is bársonyos és részletező hangja van. A színpadkép is tökéletes.
Különösen a Hammond orgona hangja precíz, pontos

Szerintem nagyon jól sikerült.

Aki ennyit ad érte, az nemhogy azt nem érdemli meg, hogy kidobta a pénzét, az egyáltalán a pénzét nem érdemli meg.
Vagy örökölte, vagy "szerezte", vagy (tényleg) lottón nyerte a pénzt. Aki megdolgozott érte, az (még ha bőrfotelben, nyakkendőben is), tudja, mennyi az a pénz. És ha ilyenekre fecsérelné, nem is keresné meg.

Ennek egészen jó az ár-érték aránya.

Igaz!
De biztos létezik aki megveszi. Valakinek ,valakiknek csak készült. De ez már egy másik téma.

Egy igazán részletes és érdekes cikk a High-End hitekről és tévhitekről.

Én akkor sem. Nem táplálnám ezt, ahol az ár 99.99% -a rablás. Nem vitatom azt, hogy jó lehet, de ennyiért repülőgépet adnak.

Én itt föladtam. Vajon tudja, hogy hogyan működik egy DAC?

Hitekkel (tévhitekkel) nem lehet és nem érdemes vitatkozni.

Parasztvakításról szól a cikk, vakítva a parasztot!

Értelmezzük a leírtakat!
Ezek szerint téveszme csupán, hogy a zenei CD digitalizált formában tárolja az információt!!!
Hiszen, ha így lenne, akkor a legkisebb zörej és a legdurvább basszus is ugyanolyan nagyságú és formájú jelekből állna. Ergo, ha az egyiket beolvassa, a másikat is be kell. Ha pedig nem olvas be valamit, akkor az egész adat elvész, mert egymásba csúsznak az információk.
De a cikk írója szerint ez nem így van.
Tehát csak analóg módon lehet rögzítve!
Akkor pedig azt nem értem, hogyan lehet egy zenei CD tartalmát bemásolni a számítógépre, ami csökönyösen ragaszkodik az egyesekhez és a nullákhoz?


Persze, hogy van különbség! Egy filléres, hajszál vékony erű USB átviteli távolsága és átviteli sebessége, valamint fizikai ellenállása nem vetekedhet egy jó minőségű erős és szűrt kábelével.
Na de ehhez nem kell milliós kábel!

Az audio CD formátum messze nem olyan érzékeny a hibákra mint a fájlátvitel.

Van igazság mindegyikőtök részéről. A gyakorlatban egy alacsony vagy egy magas jel, soha nem ideális négyszög és tökéletes 0 vagy 5V. Sok esetben tüskeimpulzusok, amik a feldolgozó egység részéről hol ide, hol oda interpolálódnak. Emiatt lehet több vagy kevesebb hiba az átvitelben. Ha a kábel torzít - márpedig analógban miért nem torzítana, hiszen van az erek közötti kapacitív csatolás, van induktivitása, ami a másik induktív összetevőre is hat. Erre gondolt szerintem a cikkíró. A kábel egyfajta fekete doboz. A fekete dobozba beadagoljuk a már eleve nem tökéletes négyszögjelet, ami tovább torzul. A fekete doboz végén kijön valami, amit fel kell dolgozni. Ha az átvitel a lehető legjobb, kisebb a torzulás, kevesebb hibajavításra és korrekcióra van szükség. Ergo jobb a végeredmény. Nyilván ugyanígy nem mindegy az adatfolyam sebessége sem. Ezek összessége mind befolyásoló tényező. Én is néha rácsodálkozom mérések közben, hogy amit én szép, digitális jelfolyamnak hittem, milyen rusnya - éppenhogy csak értelmezhető impulzusok tudnak lenni. Egy RS-485-nél is ami jelentősen kisebb sebességen dolgozik, de sodrott érpáron. USB kábelből is az "egyszerűbb" kivitelek nyilván nem tudnak olyan átvitelt, mint mondjuk egy USB3-as kábel. Ez is megjelenik valahol az adatfolyam feldolgozásánál. Ez nem hit kérdése. Kőkemény impulzustechnika és jelanalízis. Azaz mérhető, egzakt és összehasonlítható.

Ez így van, ahogyan leírtad. Ez érthető és mérhető. Az ilyesmi miatt van az, hogy egy CD játékos nyákját nem olyanok tervezik, mint én és az ominózus cikk írója. Mert ugye csinálhatnák a nyákot ezüstből, vagy akár gyémánt bevonatú szénszálas monokristályos aranyból is, ha rosszul van tervezve, akkor az rossz is lesz.
Az USB szabvány is gondolom föl van készítve arra, hogy ha a hosszú és gyenge kábel miatt 4 voltos, kissé szinusz formájú (félhivatalos digitális?) jelet kap, akkor azt is fel tudja dolgozni adatvesztés nélkül. Persze itt is megvan a határ.
De ez a cikk elég nevetséges és ő gőzölög másokat. Ha valaki cikket akar írni, akkor értsen is hozzá. Ha nem ért hozzá, amit csinál, akkor menjen el celebnek. Ott ez a trendi.

Amit leírtál, mint jelenséget, ami mérhető és összehasonlítható, az úgy van. Csakhogy a következtetés, amit levontál belőle és amit a ciki-író ( ) is magyaráz, már nem annyira helyes, szerintem.
Csak egy gondolatkísérlet: Adott egy gyenge minőségű USB kábel, ami a szép szögletes jelet tönkreszinuszosítja (hú... van ilyen szó?). Mit tesz erre a fogadóoldal? Korrigál. Ha jól teszi, akkor a felhasználó semmit sem vesz észre belőle, mert ugyanazt a digitális tartalmat kapja meg, amit a küldő elindított. Mit tesz a fogadóberendezés akkor, ha nem sikerül korrigálnia? Visszaszól a küldőnek, hogy hibát talált és ismétlést kér. Ez lassítja az adatátvitelt. Lehetséges, hogy a gyakori hiba miatt az egész átviteli sebességet lejjebb csökkentik (az elektronika, automatikusan) arra a szintre, amikor már nem lesznek benne hibák, és azon a sebességen folyik tovább a kommunikáció. Mit vesz észre ebből a felhasználó? Lassabb lesz adatátvitel (pl. a 4Gigás filmet kétszer annyi idő alatt másolja át a külső vincsiről a gépre).
Változni fog az átvitt információ tartalma? Kizárt! Ezt a szabvány garantálja...
Gondold el! Ha az átvitel során más bitek érkezhetnének meg, mint aminek kellene, akkor egy gyengébb kábellel másolt program hibásan működne! Ott egyetlen bit hibája is a program téves működését okozná!
Tehát egy rossz kábel nem okozhatja azt az audio-rendszer esetében sem, hogy "bizonyos tartalom" nem megy át, csupán azt, hogy lassabb lesz az adatátvitel. Mi lesz hallható? Akadozik a lejátszás. De ahhoz már durván le kell lassulni az átvitelnek. És azt bárki észreveszi.

Egyetlen esetben tudnám elképzelni, hogy maga a kábel befolyásolja a hangot: Ha az USB-s eszköz, ami a digitális jelfolyamot analóggá alakítja, a tápfeszültségét az USB-n keresztül kapja. Egy gyenge kábel itt okozhat meglepetéseket. DE ez hatalmas tervezési hiba lenne (értsd: a saját berendezésem működési minőségét rábíznám egy tőlem független eszközre, vagyis, hogy a forrásként szolgáló PC, milyen minőségű 5V-ot produkál)!!!

Szerintem tévedhetetlennek hiszed a javító és kiértékelő algoritmusokat. Nem véletlenül írtam az "interpolál" szót. Ha egy színusz hullámot digitalizálsz, mindig az adott felbontással teszed. Ha egy analóg érték két digitális kvantálás között van, az elektronika vagy az alacsonyabb bit helyére vagy a magasabb bit helyére interpolál. Ez bizony hibát jelenthet. Kicsi hibát? Igen. Csak sok kicsi sokra megy. Igen - egyre jobbak az algoritmusok, de nem hibátlanok! Csak kérdés, hogy a hibát digitálisan tekintjük annak, vagy analóg módon? De ez jócskán túlmutat az érdekességeken és nem ez volt a célom a cikk idézésével.

Hát annak kell lenni. Egy bit hiba is boríthat mindent.

Érdekes ez, eddig nem olvastam utána, de más protokoll van használatban, audio/video streamingnél "Isochronous Transfer", ami nem korrigál.

Adatátvitelnél pedig "Bulk Transfer", amiben van hibakorrekció.

Az már más kérdés, hogy milyen anyagú és csatlakozójú kábelen/hosszon/minőségben jelentkezik ez, és milyen formában.

1/(2^16) --> -96dB, 1/(2^14) --> -84dB, 1/(2^10) --> -60dB

Igen, de én úgy értelmeztem előző hsz.-t, hogy egyáltalán nem lehetséges a hibamentes átvitel. Audio video képeknél már eleve a rögzítés is veszteséges tömörítés, ott nincs jelentősége bizonyos mértékű veszteségnek.

A kvantálási hibát zajként fogod észlelni. Ahogy Hp41C írta, végső soron jel/zaj viszony romlásban érzékelhető. Ez egy érdekes zajtípus, az eredetéből kifolyólag csak a jellel együtt hallható.

Nem feltétlenül zajként érzékeled, ha kimarad analóg információ. Ezt "hiány"-ként is érezheted. Van aki szenzitívebb erre , van aki nem. Az ember a legpontosabb műszer. Néha félrekalibrálódik, néha el-el téved. Mégis minden mérés egy-egy érzésből, vagy érzetből indult ki. Nem mindenki lépett ugyanakkorát, nem mindenkinek volt egyforma az idő. Mérhetővé vált és reprodukálhatóvá, de korántsem minden. A High-End fülelői is emberek. Hibákkal, erényekkel. De lehet, hogy amire most csak legyintünk, egyszer egy új mérés alapjaiul fognak szolgálni - habár csak érzékelések. Én túl vagyok már azon, hogy mindent méricskéljek. Az idő úgyis választ ad a kételyekre.

Na ez az, ami nem igaz. Az érzékszerveinket igen könnyű becsapni, gondolj csak a mozira, TV -re, és egyáltalán az egész digitális világra.
Egyébként a kvantálási zajról beszéltem, és nem arról, hogy az adatfolyamból kimaradnak, vagy hibás részek kerülnek bele.
Egyébként a kvantálási zaj, számolható, és mérhető is. Minél nagyobb a felbontás annál kisebb. Hang átvitelnél sokat segít a nemlineáris kvantálás is, ahol a halk részeknél, ahol a fül érzékenyebb, ott nagyobb, ahol kevésbé, ott kisebb a felbontás. Ezt a módszert alkalmazzák a rádiótelefon átvitelnél is, és ugyanakkor az analóg információ töredékét viszik át.
A 60' évek vége felé, még pályám elején sokat kísérleteztünk a PCM átvitellel, ahol két süket szoba között volt PCM összeköttetés, ahol a vonalba mindenféle típusú zajokat kevertek, különböző szinteken, és szubjektív módon vizsgálták az érthetőségre gyakorolt hatását. Ez mint a titkos táviratoknál ötbetűs szavakkal történt, az adó oldal olvasta, a vevő oldal írta, aztán összehasonlították. A betűk között semmi rendszer, vagy értelmes összefüggés nem volt, hogy az agy kombináló, javító képességét (a szubjektumot) lehetőleg minél jobban kikapcsolják a vizsgálatból.