Fórum témák
» Több friss téma |
Tisztelt felhasználók!
Kéretik a politikai és egyéb felekezeti ill, obszcén viccek bemásolását mellőzni szíveskedjetek.
Adott egy cicás képet a pamlagon, na azzal nem tudtam mit kezdeni.....
Én most kénytelen vagyok játszani, mert most épp adatbázis szerverre várok. Fórum kulcsszó táblában kell változtatni egy következő fejlesztéshez, és kicsit igénybe veszi a gépet 5 és félmillió elemet tartalmazó tábla teljes újjáépítése…
Huhú! Most veszem észre milyen kétértelműen fogalmaztam.
Hűűű! Az szép meló lehet! Mindenesetre HASZNOS munkát!
Egyszerű: Japán melletti mélytenger, KB: 9000méter körül. (mariana árok)
Ilyet feldobott 2-3 szor nekem is.
Átlag 10.000km pontossággal el is találtam ezek helyét.
Mostmár én sem, de amikor felkerült még érthető volt csak közben valószínűleg moderálva lett.
Én még olvashattam a pirotechnikai kísérletről.
Ez szép!
"Nincs mit tenni." Már unatkozik ha nem csinálsz semmit? Szerk.: Köbzoli, ilyet már én is kaptam, mikor frissítette magát a Mozilla, azóta is kiírja néha.
Windows mottó: gondolkodom,tehát FAGYOK!
 
Náluk nem hallottak arról a bizonyos válságról, amit nekünk próbálnak bemesélni a nagyobb hatás végett.
Ők Hollandia. Bővebben: Link Valami lakótelep... na jó, talán üdülő övezet.
Így jár az ostoba rally sofőr...
A cikk így szól: "Mohammed bin Sulayem rali pilóta, 3 másodperc alatt amortizált le egy tavalyi Renault forma-1-es versenyautót."Bővebben: Link Egy másik történet, ez inkább érdekes. A szerkezet kapja a kiképzést rendesen. És a tulaj tornázik vele úgyszitén:Bővebben: Link Ez talán valami jobb fajta lehet.
Ez vicc? Van akiknek. Én azért a végére majdnem megkönnyeztem az emlékek miatt. Ezt is olvastam valahol.
...lehet, hogy az a vicc ahogy most élünk... Akik 82'előtt születtek.... Akik 1982 előtt születtek, azok valódi hősök, olyasféle igazi hollywoodi mindent túlélő fenegyerekek. De tényleg! Gondolj csak bele, 1982 előtt születettek, azaz MI, kész csoda, hogy életben maradtunk. Nekünk még nem volt gyerekülésünk az autóban, sőt még biztonsági öv se nagyon, viszont bizton tudhattuk, hogy a gyerekágyak festékében akadt bőven ólom. A gyógyszeres és vegyszeres üvegek könnyedén nyithatóak voltak, nem volt semmi furfangos védelemmel ellátva, de még a fiókok és ajtók sem voltak felszerelve biztonsági nyitóval, és mikor bicajozni mentünk, nemhogy könyökvédőnk és sisakunk nem volt, de még rendes biciklink sem. Azért az nem volt semmi. Mi még csapból ittuk a vizet, és azt se tudtuk, mit jelent pontosan az ásványvíz. Én speciel sokáig kevertem a szódavízzel. Azt hittem az ugyanaz. Szúr-szúr. Semmi különbség a kettő között, miért pazaroljak hát rá külön szót. Mi nem nagyon unatkoztunk, ha tehettük kimentünk játszani. Igen, ki. Egész nap kint voltunk, a szüleink, pedig csak sejtették, hogy élünk és megvagyunk, hiszen még Matáv telefon se nagyon volt, nemhogy mobil. Pláne nekünk! Nyáron a derékig érő fűben és közeli kiserdőkben játszottunk, mégsem lettünk kiütésesek és nem tört ránk allergiás roham. Nem tudtuk mi az a pollen, és a parlagfűről azt hittük, hogy a sárkányfű egyenes ági rokona. Ha elestünk, megsérültünk, eltört valamelyik végtagunk, vagy csak szimplán betört a fejünk, senkit nem pereltek be ezért. Egyszerűen mi voltunk a hibásak. Sőt! Ha az erősebb elgyepálta unalmában a kisebbet és gyengébbet, az is rendben volt. Ez így működött, és a szüleink nem nagyon szóltak bele ebbe sem. (- Kisfiam, bemegyek az iskolába, az nem lehet, hogy téged mindenki Rambónak csúfol / - Hagyd csak anya, ez az én háborúm!) Étkezési szokásaink Schobert Norbi mércéjével mérve nap mint nap tartalmazták a halálos dózis többszörösét, de még egy McDonalds-on edződött átlagos amerikai elhízott kisgyerek is helyből nyomna egy hátraszaltót attól, amit mi leküldtünk kaja címszóval. Gondoljunk a zsíros kenyérre, a kolbászra, a disznósajtra (ki tudja mit tettek bele), az iskolai menzára (ki tudja mit NEM tettek bele) és mégis itt vagyunk. A kakaóban nem volt A, B, C, D és E vitamin, viszont "bedeko"-nak hívták és már ez is elég volt a boldogságunkhoz. Szobi szörpöt ittunk, ami hírből sem ismerte az édesítőszert, viszont tömény cukorból készült. A limonádét még magunknak kevertük és mosatlanul ettük a fáról a gyakran éretlen gyümölcsöt, a WC pereme alatt, pedig a baktériumok ezreinek a kolóniái telepedtek meg a még háborítatlan nyugalomban, a preDomestos korban. Volt néhány barát, aki már ismert olyat, akinek videója volt, vagy esetleg spectruma (az egyfajta számítógép volt), de szó sem volt Playstationról, Nintendóról, X-Boxról, Videójátékról, 64 tévécstornáról, műholdról és kábeltévéről, filmekről, DVD-röl, Surround Soundról, Internetről, Fitness-Club kártyáról vagy mobiltelefonról. Viszont voltak barátaink! Olyanok, akikkel találkoztunk kint az utcán, a focipályán vagy a pinpong asztaloknál, vagy ha mégse, akkor egyszerűen becsengettünk hozzájuk és beengedtek. Nem kellet megkérdezni a szülőket. Sem a miénket, sem az övéket! Nem vittek és nem hoztak a szülök autóval... Mégis itt vagyunk. Nyakunkban lógott a lakáskulcs, mikor játszani mentünk, és nem ritkán fadarabokkal, botokkal harcoltunk, labdával dobáltuk egymást, mégis itt vagyunk. Nem ütöttük ki egymás szemét, a többi seb pedig begyógyult. Focizni is csak az állhatott be, aki tudott. Akkor még volt egy íratlan szabály, amit ma nehezen értünk már meg mi is: azt csináld, amihez értesz. Aki pedig nem értett a focihoz, pláne nem tudta rendesen kirúgni az ellenfél bokáját, az csak csalódottan nézhette a játékot a rácson túlról, vagy odébb állhatott, és más játékot, más játszótársakat kereshetett magának. A szerelmet nem brazil sorozatokból tanultuk, csak egyszerűen megéltük. Boldogan szaladtunk végig az utcán az első csók után, úgy, mintha már sohasem akarnánk megállni. Ha egy tanár nyakon vágott, nem szúrtuk le egy késsel és nem pereltük be, és nem sírtunk otthon a szülőknek. Sőt! Ha lehetett, el se mondtuk. Ismertük a törvényt, és ha vétkeztünk, szüleink nem álltak mellénk. Megtanítottak úgy élni, hogy tudjuk, mit jelent a kötelesség, a bűntudat, a jóérzés, a felelősség. Ismertük ezeknek a szavaknak a mélységét. Ezek voltunk mi. Hősei egy letűnt kornak, amelyen a mostani fiatalok értetlenül mosolyognak.
Köszönöm! Jó volt nosztalgiázni!
Azzal, hogy e sorokat írom, én is alátámaszthatom a fentieket, hogy "túléltem". :smoke: Hogy hogyan? Annak, aki egy több mint 1000 éves városban nőtt fel, a Szent István korabeli várromok-kazamaták lábainál, s a "baráti" Szovjet csapatok laktanyájának a szomszédságában, s a "kisebbség"-gel szomszédos házban, lenne mit oldalakon át írni.
Azért meglepő, hogy tényleg milyen szinten változott a világ, és az emberek nézete néhány dologban. Én a 22 évemmel pont ennek a határán érzem magam, és nem érzem azt, hogy jobb lenne ez ami mostanság van. Sőőt...siralmas. A gyerek aki mindenféle védőfelszereléssel megy ki az utcára az életbe nem fogja megtapasztalni mi a fájdalom ha elesik biciklivel a murvás parkolóban és elkopik a keze mire megáll a súrlódástól.
 pedig kell aaaz, élmény.
A salakpályán "pofára" esni a "repülőrajt" közepén az sem semmi.
 Aki látott engem, azt mondta, olyan voltam mind a Boeing kényszerleszállás közben. Csak nekem nem a kerekeim, hanem a térdeim, meg a tenyereim szántották a "kifutópályát". No ez nem mókás történet (nekem). 2 hétig mindenem bekötözve. Ja és magam vezettem be a wartburgomat az ambulanciára. Hazafelé már nehezebb volt a kötések miatt.
Hasonló történet. Középiskolás tanuló voltam, a nagypapám volt nálunk meg én, elsős lehettem, tele ambíciókkal, és nemtudással... Marógép, szerencsére csak egy felsőmaró, aminek tákoltam egy asztalt amire alulról fel lehetett fogatni a gépet, így azt majdhogynem asztali maróként üzemeltetni. Vaddisznóagyar trófeaalátétet készítettem, talán eper fából, jó kemény volt, ennek mintáját kivágtam egy dekopírral, és valami kis profilt akartam adni neki, olyan gyűrű melletti marással. Igenám, csak se olyan, hogy zsebpénz, meg se profi gépek szerszámok, apámnak köze nincs a faiparhoz, így tizenévesen, nem futotta jó minőségű jófajta gépekre, szerszámokra, szóval ezzel csak azt akartam írni, hogy a csapágyas marószáram az nem volt csapágyas, csak volt egy kis szára, és az annak rendje módja szerint a 30.000-es fordulat mellett, ha egy kicsit elbénáztam, akkor beleégett a fába a súrlódás miatt, és elakadt az anyag egy kicsit, kellett jó kis kézügyesség, hogy így végig vezesse az ember a fadarabot a forgó szerszám mellett. Na ennyit bevezetőként, mert a szerszám elakadt, ahogy írtam is, és egy óvatlan és meggondolatlan pillanatban persze rosszul fogtam az anyagot, a kezem kapta el a szerszám, mikor megugrott. Az egyik ujjam végét elintézte, na mondom ennek búcsút mondhatok. Nem mentő meg akármi, hanem jött a biciklis történet, át a városon a kórházba, a biciklin szédültem már meg minden bajom volt, aztán túléltem. A poén része most jön: az ujjam kinőtt! A körmömön látszik egy kis hiba, hogy nem pont ugyanolyan alakú mint a többi, de az is csak ha szemből nézem az ujjamat. Ez hihetetlen, de igaz. Amikor lemartam az ujjamat, akkor eldöntöttem magamban, hogy "nehogymá ne legyen itt ujjam! Olyan nincs!" Aztán lett.
Hellósztok!
Na ez még kamu videó... C. Ronaldo lefutja a Bugatti Veyron-t... Apropóként csak annyit fűznék a dologhoz, hogy a Veyron 1001 Le-s motorjával 2.9 mp alatt gyorsul 100-ra és kb. 6 mp. alatt 200-ra... ( persze reklámnak jó...) Bővebben: Link Nem tudom hogy van-e valóság alapja. Szerintetek?
Mostmár nem is kell veyron maradok a 22 éves passatomnál. Azt nemtudná lefutni.
Idézet: Persze! Ennél még a feleségem is jobban tud gyorsulni (mármint a Bugatti sofőrjénél).„van-e valóság alapja.” Olyat viszont a saját szememmel láttam, hogy egy Off-Road pályát az ember (néhol négykézláb haladva ) rövidebb idő alatt teljesített, mint egy 2500ccm-es 200 lovas, 250Nm-es nyomatékkal rendelkező 4*4-es bármelyik terepjáró.
azt olvastam valahol hogy egy Bugatti veyron végsebessége lehetne 406 km/h csak nem birják a gumik
Persze!
Nos,íme a valóság: honnan tudod hogy 2009-ben élsz?
Ha el olvassátok ezt a kis szösszenetet,akkor megtudjátok mi a valóság! 
Könnyezek a röhögéstől! :kalap: Ez nagyon ott van! Ennyire jót még nem olvastam!
|
Bejelentkezés
Hirdetés |
