Célom volt tehát egy vízálló, olcsó, egyszerű eszköz építése. Ennek viszont vannak korlátai. Lássuk tehát az egyes részek működését sorban!

A TLC555 ic-vel létrehoztam egy oszcillátort. A pontos típusra az alacsony áramfelvétel miatt esett a választás, mivel a fantomtápra csak meglehetősen korlátozott teljesítményű eszköz kapcsolható. A rezgés frekvenciáját az érzékelő kimenete szabályozza, mégpedig úgy, hogy a frekvencia-változás a hőmérséklet-változással fordítottan arányos.

Érzékelőként LM335 ic-t alkalmaztam, a 4 db sorba kötésére a megfelelő nagyságú kimenő jel elérése érdekében volt szükség. Jelen esetben ~120mV/°C mérhető a kimeneten, amelyet a TL071 műveleti erősítő bemenetére kötöttem. A TL071 erősítése a 47k-s P1 trimmer-ellenállással szabályozható. A rezgőkör frekvenciáját végül a TL071 kimenete szabályozza. Az érzékelő ±1°C pontosságot biztosít, ennél precízebb méréshez az LM135 típust kell választanunk, ez azonban lényegesen drágább. Az LM135/235/335 érzékelőknél sokkal olcsóbb megoldás, de emellett jó pontosságot is biztosít az 1N4148-as diódák használata is (az ötletért köszönet bgsf-nek!).

Az áramkör építésekor a szenzort fő paneltól külön építettem, szilikon burkolatba, így vízálló kivitelt kaptam. Itt vigyázni kell arra, hogy ne legyen túl nagy a bekötésre használt vezeték ellenállása, mivel ez jelentős jelveszteséget idéz elő. Számunkra  a könnyebb jelfeldolgozás érdekében fontos, hogy minél nagyobb legyen a hőmérséklet-változás hatására jelentkező szintkülönbség a szenzor kimenetén. 0,14mm²-es árnyékolt kábel alkalmazása mellett a 30-40 cm kábelhosszúság még nagyon jól használható.

Mivel az egyes eszközök fantomtápjánál a feszültség lényegesen eltérő lehet, az univerzális alkalmazhatóság érdekében a tápot stabilizálni kellett. Ezt végzi el az UA7815 ic. Jelen esetben a készülék +30...50V mellett jelentős változás nélkül üzemeltethető, azaz elég csak egyszer kalibrálnunk. Az általam használt egyik példány kalibrációs görbéje az alábbiakban látható: