A hasonló, kijelzéshez csöveket használó órákban a csövek meghajtása leggyakrabban multiplexált módon történik. Ennek a meghajtási módnak abban rejlik az előnye, hogy a kijelzőcsövek szegmensei párhuzamosan vannak kötve, így 6db hétszegmenses cső esetén is csak 1db hétszegmenses dekóder szükséges, valamint a 6 cső vezérelhetősége, hogy mutasson számot vagy legyen sötét éppen.

Fejlesztési ötletként elsősorban a jelen áramkör multiplexált kijelzőmeghajtásúvá alakításának lehetőségeit célzom meg. Az alapkoncepció: a számlálólánc BCD kódjait AND (ÉS) kapukkal szakítjuk meg, amelyeknek a megfelelő bitekhez tartozó kimenete diódákon keresztül (OR kapcsolat) közösítve van, majd egy BCD-ből hétszegmenses meghajtó dekóder IC és egy tranzisztoros illesztőfokozattal 50-70V-os feszültséggel hajtjuk meg a szegmenseket. Egy kijelzőhöz az eredetileg tartózó 4 bitet belevezetjük az egy tokban található 4 AND kapu mindegyikébe, majd a másik 4 bemenetüket összekötve egy vezérlőjel magas állapotánál megjelenik a kimeneten az adott BCD kód.

Nagyobb fényerőt érhetünk el, ha a kijelzők nem egyesével gyulladnak ki, hanem 3-3 AND IC vezérlése egyszerre történne, vagyis 1 kijelző cső a teljes idő egyharmadában világítana. Az AND kapuk engedélyező jeleit egy 4017-es számláló IC adhatná, amely az óra oszcillátorától, a 4060-as IC-től vehetné az órajelet, ugyanezek az engedélyező jelek kimenetei vezérelnék a csövek rácsainak a meghajtását.

Az anódok és a rácsok vezérléséhez építhetünk egyenként 1-2 tranzisztort tartalmazó szintillesztő áramkört, vagy felhasználhatunk hasonló célra kifejlesztett integrált áramkört, mint amilyen az UDN2981 típusú.

A másik lényeges módosítás az óra pontosságát célozná meg. A jelenleg használt kvarcnak viszonylag kicsi a pontossága és a kompenzáló kondenzátorok pontos beállítása csak precíz műszerekkel volna lehetséges. A megoldást nagyobb frekvenciájú és pontosságú kvarccal felépített oszcillátor alkalmazása jelentené.