Christian Oersted 1820-ban fedezte fel elsőként, hogy a villamos áram hatására az iránytű kitér. Amper rájött, hogy ha vezető anyagból készült hurokba áramot vezetnek, akkor mágneses hatása van. Sturgeon vasmagos elektromágnest készített 1824-ben.

Ezek után több embernek is eszébe jutott, hogy elektromágneses húzó és taszító erejével motort lehetne alkotni. Az első ilyen motorok még éppen ezt használták ki, azaz két elektromágnessel egy tengelyt ide-oda mozgattak, majd különféle áttételekkel forgómozgássá alakították (9. ábra).

9. ábra

Elektromechanikus motor

(forrás: könyv, cím: Jedlik Ányos, az első magyar elektrotechnikus,

Szerző: Jeszenszky Sándor, 5. oldal)

Jedlik 1827-ben kezdett el foglalkozni az elektromos motor ötletével és megvalósításával, majd 1928-ra meg is alkotta. Ez a motor volt a Földön az első, tisztán elektromágneses elven működő motor, azaz nem található az eszközben mágnes. Jedlik a gépet "villamdelejes forgony"-nak nevezte el (10 .ábra). A "villam" az áramra utal, a "delej" a mágnesre, a kettő együtt az elektromágnes, és a "forgony" a forgás szinonimája.

Jedlik nagy újítása a kommutátor használata, és az, hogy a forgórész is elektromágnes. A kommutátor egy higanykapcsolós kommutátor.

10. ábra

Jedlik egyenáramú motorja

(forrás: a Magyar Elektrotechnikai Múzeumban található

Jedlik-féle egyenáramú motorról  készült fénykép)

A képen látható, hogy két tekercs van: az állórész és a forgórész is egy tekercs. A középső tekercsre az áramot egy higany-kommutátor kapcsolja, méghozzá úgy, hogy félfordulatonként megváltoztatja az áram irányát és így megváltozik az elektromágnes északi és déli pólusa is, azaz képes a forgómozgásra.

A motor legérdekesebb része a kommutátor (11. ábra).

11. ábra

Higanyos áramváltó

(forrás: a Magyar Elektrotechnikai Múzeumban található Jedlik-féle

 egyenáramú motorról  készült fénykép)

Amikor először olvastam a kommutátorról, azon gondolkodtam, hogy hogyan lehet, hogy a forgó tekercs két kis lenyúló kivezetése nem ütközik neki a két higanyrészt elválasztó falnak, hiszen a higanyba bele kell, hogy érjen a tekercs kivezetése. Amikor élőben láttam rögtön megvilágosodtam, hogy mennyire egyszerű és ötletes.

Ki is tudjuk otthon próbálni: ha egy poharat teljesen megtöltünk vízzel, egészen a pereméig, akkor látható, hogy a víz kidudorodik, azaz magasabb, mint a pohár felszíne. Ennek oka a vízmolekulákat összetartó erő miatt létrejövő felületi feszültség. A víz nem fog kifolyni a pohár peremén. Ugyanezt lehet megfigyelni a higany esetén is, ez is látható a 11. ábrán. Így a higany magasabb, mint az őt tartalmazó tároló pereme, így az érintkező nem fog nekiütközni a peremnek.

Jedlik Ányos a következőképp magyarázza a motor működését:

„… mivel a villamdelej a multiplikátor delejes hatása alatt azon helyzetből, amelyben a hossza a multiplikátor huzalainak irányával egyenközű, ott megint nyugvó állapotba jönne, ahol a delej hossza a multiplikátor huzalainak irányával épszöget képez: tehát avégett, hogy azon helyeken meg ne állhasson, hanem forgó mozgásba jöjjön s azt megszakadás nélkül folytassa, a multiplikátor szerkezete úgy módosítandó, hogy a villamdelejen létező huzaltekercsben a villamfolyam ellenkező irányúvá változzék ott, ahol a villamdelej hossza a multiplikátor huzalainak irányával épszöget képez.” (forrás: Levél Heller Ágostonhoz (1886. február 18.))

Jedlik Ányos a motort nem szabadalmaztatta. Hogy miért is nem, arra a választ itt olvashatjuk:

"Midőn ez imént tárgyat villamdelejes forgásokra való készüléket 1827. és 1828. évek előtt jó eredménnyel létrehoztam, akkor még nem lehetett hasonlóknak leírását a kezemnél létezett folyóiratokban vagy munkákban találni és olvasni. Ezen körülménynél fogva részemről azon véleményben voltam, hogy a leírt villamdelejes készülékeknek és alkalmazási módjuknak én volnék a feltalálója, de csak a magam egyéniségére nézve, mert mint kezdő természettani tanárnak többször volt alkalmam azt tapasztalni, hogy némely természettani tünemények, melyekre csak saját belátásom és kutatásom útján jöttem, másoknál már jóval előbb ismeretesek voltak. E vélemény mellett még továbbra is megmaradtam. 1829-ben vagy 1830-ban valamely könyvben, valószínűleg Dingler Polytechni- sches Journal egy kötetében találtam egy ábrát, mely az általam itt leírt gépekre vonatkozó ábrával annyira megegyezett, hogy ha az énáltalam létrehozott villamdelejes készüléket előbb közzétettem volna, azt kellett volna gyanítanom, hogy az illető írónak az általam közzétett leírás szolgálhatott alkalmul. De mivel én a villamdelejes forgásokról akkor semmit sem tettem közzé, meg kell azon nyugodnom, hogy azokat Oersted, Ampere, Schweigger és mások fölfedezése nyomán saját iparkodásomnak köszönhetem. Jelenleg már bajos volna a prioritás miatt bárkivel vitatkozni."
(forrás: Levél Heller Ágostonhoz (1886. február 18.))

Habár Jedlik az őáltala feltalált motort nem szabadalmaztatta, ennek ellenére mégis őt tekintjük az első, kommutátoros, tisztán elektromágneses elven működő motor feltalálójának, és ezt világszerte elismerik.