A beméréshez készítsünk egy LM35 "helyettesítőt", egy  trimmerpotenciométerből és egy előtét ellenállásból álló áramkört, amivel 0.. +0.8V közötti feszültséget lehet beállítani.

Ellenőrizzük le a VNEG pont feszültségét a GND ponthoz képest, állítsuk be a -3.50V -ot.

Csatlakoztassuk a helyettesítőt a belső érzékelő kivezetéseire, S1 -et állítsuk a belső állásba.

- Mérjük a feszültséget az ULM35  és a UTEMP ponton, az R18, R1, TR3 elemekkel állítsuk be a tízszeres erősítést.

- Az R5, R4, TR1 elemekkel állítsuk be a UREF ponton a 3.00V referencia feszültséget a GND ponthoz képest.

Csatlakoztassuk a helyettesítőt a külső érzékelő kivezetéseire, S1 -et állítsuk a külső állásba.

- Mérjük a feszültséget az ULM35  és a UTEMP ponton, az R40, R25, TR4 elemekkel állítsuk be az ötszörös erősítést.

- Az R13, R14, TR2 elemekkel állítsuk be a UREF ponton a 4.00V referencia feszültséget a GND ponthoz képest.

Forrasszuk be az IN-13 csövet.

Ellenőrizzük a tápfeszültségeket és a referencia feszültésgeket még egyszer. Ha mindent jól végeztünk, a helyettesítővel mindkét érzékelő esetében tudjuk a fénycsík hosszát "állítani".

Tegyük helyére a belső érzékelőt. Ha melegítjük, hűtjük az érzékelőt, a fénycsík hossza változni fog. A beállás elég lassú, C20 (100uF) miatt. A készülék bemelegedése is megváltoztatja a kijelzett értéket. Bemelegedés után, más hőmérővel való összevetés kiértékelésével a trimmerekkel lehet pontosítani a kijelzést. Mindig a belső érzékelőt állítsuk be előbb, ez az állítas elhúzza a külső érzékelő beállítását. A külső érzékelő állítása már nem húzza el a belső beállítását.

A külső érzékelő egy 3.5 mm -es, stereo Jack dugóval csatlakoztatható az áramkörhöz. Mindenképen árnyékolt vezetéket alkalmazzunk, az érzékelőnél 100nF tápszűrő kondenzátort is használjunk. Hosszú, nagy kapacitással rendeljező kábel esetére két megoldást ajánl az adatlap: az LM35 kimenete és a kábel közé 2k ellenállást vagy egy 75 ohm - 1µF soros tagot a kimenet és a föld közé.