Néhány gyakorlati megvalósítás a szórási induktivítások változtatására:

A piros pontok a primer meneteket, a kékek a szekunder meneteket jelképezik. Egy próbamérés során a következőket mértem: primer 35 menet, szekunder 5 menet.

 L_szórási  induktivitás: 

- laza csatolásnál 78uH,

- szoros csatolásnál: 8uH,

- a még annál is szorosabbnál pedig 4,5uH.

Ezeket az értékeket úgy tudjátok lemérni, hogy az induktivitásmérőt a primer tekercsekre kötitek, a szekunder tekercset pedig rövidre zárjátok. Amint látjuk, lényegesen függ az érték attól, hogy a tekercsek mennyire fedik egymást.
Jelen esetben nekem 50uH érékre volt szükségem, így azt csináltam, hogy a primer és a szekunder tekercsek kétoldalt voltak, de félig fedték egymást.

Aki nagyon tanácstalan, azok számára itt egy kép, hogy a trafót én miként tekercseltem:

(Nem állítom, hogy ez a megoldás a legjobb, de nekem bevált.)  
Szokásos módon PIROS: primer (nálam 50 menet), SÖTÉT/VILÁGOSKÉK: szekunder, a 2 sodrony egyszerre tekerve (10-10 menet) PINK: segédtáp (6menet).

Ha összekötjük a szekunder oldal 2 középső lábát, akkor az lesz majd a közös GND pont.

Tehát összefoglalva: transzformátort úgy méretezünk, hogy a meglevő A_e, B, primer feszültség és a tervezett f_min értékkel kiszámoljuk a minimális primer menetszámot, majd ebből a szükséges szekunder menetszámot. Ezeket kellő huzalátmérővel feltekerjük a csévetestre úgy, hogy kellően nagy szórási induktivitása legyen; minél nagyobb a szórási induktivitás, annál kisebb rezonáns kondenzátor kell.

A huzalokról csak annyit, hogy sodorjunk össze minél több vékony huzalt, és abból alakítsunk ki egy sodronyt. Én ezt úgy szoktam megoldani, hogy a szerelőasztalom szélébe behajtok 2 facsavart 1m-távolságba, és arra feltekerek 20, oda-vissza menetnyi 0,3-as huzalt. Ezután a végeit kézzel megsodrom, hogy ne tudjanak majd szétbomlani. Következő lépésként az egyik csavart befogom az akkumulátoros fúró tokmányába. Innentől szerintem már mindenkinek világos...

Hogy miért van erre szükség? A szkinhatás miatt a nagyfrekvenciás áramoknál az elektronok szeretnek a vezető anyagok „peremén rohangálni”, így sok vékony huzal használata esetén több lesz a „hasznos” keresztmetszet. Ráadásul rugalmasabb lesz a huzalunk, és könnyebb vele tekercselni.