Meghaltok mind!

A baj mindössze az ezzel a teóriával, hogy csak egy bizonyos illető van hatással ily negatív módon a hangzásra, az elmondás alapján, (Füleleket gondolom nem kell neked bemutatnom. ) és nincs összefüggés hol, mekkora helyiségben, min hallgatóznak. Ha megjelenik, a hangnak annyi. Lehet hogy az őáltala kiszorított térfogat mennyiségével van összefüggésben, vagy a sűrűségével. Vagy a fazon egy antibiohangzó. Valamilyen elméletet, erre is ki lehet találni biztosan.

Úgyis tudom, hogy a hátam mögött...
Irónia, én nem vagyok sértődős...
Aki meg az, azt kipofoztatom a bakterral...Orbán Bendeguz

szamóca!
Azt a gyűjteményt sajnálom, hogy eddig nem láttam, köszi...

Jó ez a teszt! Akár lehetne reális is. Amúgy, már a 2 évvel ezelőtti AAET-re akartam ilyesmi tesztet csinálni, a tesztkérdések már meg is vannak, csak a tesztelő alany nem készült el. A tavalyira elkészült, de olyan silány lett, hogy inkább nem vittem el. Az ideire (ha lesz) remélem sikerül "tökéletesre" alkotnom, s akkor lehet majd szórakozni vele. Igen, szórakozni, mert itt az emberek lesznek tesztelve (aki vállalja),s nem a cucc.

Az csak egy rövid kis része a láncnak (persze fontos szerepe van), a hallás kialakulásának lényegi része az agyban játszódik le. Meghallgatod a kedvenc zenédet kipihenten, jókedvűen és libabőrös leszel tőle. Aztán meghallgatod egy másik napon is amikor borzasztóan nyűgös vagy és fáradt, és inkább kikapcsolod mert nem tetszik. Pedig ugyanazon a rendszeren szólt, ugyanakkora hangerővel, és még a villásdugó sem lett fordítva bedugva. És ebben még semmi szubjektivitás nem volt, az agy elég sokat képes annak fényében is elvenni vagy hozzátenni az élményhez (pl. elmentek ugyanarra a nyaralásra, neked nagyon bejön, a másiknak meg nem vagy fordítva). A mechanizmus egyébként nagyon jól tetten érhető a szagláson is, amikor napközben már gyenge koncentrációt is észrevesz az ember valamiből, ébredés után egy jó ideig meg az erőset sem.

Látom, nem ismersz. Nem csak személyesen, de a fórumon folytatott tevékenységemet, hozzáállásomat sem. Ha nem olvastad volna az ide illő cikkemet, akkor ajánlom Neked: Vakteszt, avagy, amikor elszakadunk a realitás talajától
Az eszmekifejtési stílusom sokaknak fura. Van hogy olyanba is "belekötök", amit én is úgy találok. Miért? Hogy megbizonyosodjak, aki ezt mondja, az úgy is gondolja, s nem csak ismétli valaki szájából. Alá tudja támasztani állítását, megtudja magyarázni a saját szavaival.
Az AAET-en eddig két alkalommal végeztem műszeres (számítógépes) teszteket különböző végfokokon. Sőt, még különböző emberek által épített azonos konstrukciókon is. Keresve az azonosságokat, illetve az eltéréseket. Ezen eredményekből is érlelődik már egy cikk a fejemben. Lehet, hogy a kábelek tesztjét is beleveszem, de lehet, hogy azok megérdemelnek egy külön cikket.
Szóval, lenézés, gúnyolás nincs bennem.

Nincs semmi gondom a mondandóddal, és azt se bánom, ha valaki megmosolyogja az enyémet. Mint ahogy te jómagadat, én is magamat ismerve, hibáktól, ha van, erénytől sújtva, nem igazán befolyásol a mások hozzáállása, de azt se szeretném, ha bárkit ok nélkül megbántanék.
Az említett kábeli (telefontos) zűrzavarról csak hallomásból tudok hírt adni, másodkézből.
Ahogy Ge Lee az imént írta is, az érzékelésünk nagyban függ a pillanatnyi elmeállapotunktól, mintha magam írtam volna... Van amikor a borsó futkál a hátamon ugyanazt a zenét hallva, máskor meg várom, hogy vége legyen és mehessek a dolgomra, vagy véget vetek a zenének.
Aztán, hogy ebben milyen szerepet és kinek mennyiért játszanak a kábelek, már tőlünk függ.
Én nem költök rá sokezres plusszokat, akárhogyan is van.

"zenéhez öltözött"-ből illetve a hangzásélmény semlegesítéséről ugrott be:
Kis Géza hangzásromboló akusztikus, aki minden hallgatásos szeánszra olyan előre megválasztott különleges anyagú ruhadarabbal érkezik, mely mint afféle fekete lyuk örökre elnyeli a hangokat, és megváltoztatja a körülötte lévő tér akusztikáját. Az akusztikus tér maradandó sérülést szenved, mely ugyan idővel helyreáll, de csak órák múlva. A hatás mértéke attól is függ, hogy az illető csak beugrott meghallgatta, vagy le is ült, esetleg fogyasztott is, és beszélgetett a többiekkel. Ezen utóbbi esetben több hét is lehet a behatás felezési ideje...

Tegyél smile-t a végére ha vicc, mert így hihető bizonyos embereknek amit írsz.
A racionalitás ebben a témában már teljesen elvész.

Szándékosan nem tettem, de pótlom:

Az biztos. Mind elvetemült hifisták vagyunk.

Hogy legyen mihez viszonyítani egy adott rendszert, tudni kéne, mit is kellene (ki) hallanunk!
Tehát, meg kell keresni azt a műsorforrást, azt a hangot-hangképet, ami mentes minden utólagos beavatkozástól, csakis a ’tiszta” hang jön át.

Hogy mit is jelent a HighEnd (és itt most nem a tényleges fordításra gondolok)?
Nagy vonalakban: Valósághű Hangvisszaadás!
És mi is lehet erre az etalon? Mondjuk egy akusztikus hangszeren játszó zenekar, elektronika nélkül, szabadtéren zenélve. Aki életében egyszer hallott ilyent, az tudja, hogy is kell (kellene) szólnia az otthoni összeállításának. (ezt a hangképet persze otthon soha nem tudjuk reprodukálni, elvégre a hangszóró, vagy hangfal minden, csak nem klarinét…)

Olyan nincs, hogy egy összeállítás ugyan olyan jól szól komoly, rock, vagy épp house zenén. Ezekre csak optimalizálni tudunk, akár jól megválasztott alkatrészekkel, vagy kábelekkel, vagy épp állvánnyal, esetleg a „jó öreg” villásdugó teszttel, de megközelíteni, vagy elérni…
Optimalizálás tehát, nem (biztos, hogy) minőségjavulás, de mindenképp van-lesz változó.

Egy kitűnő minőségű fejhallgató is, nagyon jó támpontot tud adni melyik az a hangsáv ami, hiányzik, és-vagy sok (főleg a mély tartomány), illetve miként lehet, melyik irányba kéne módosítani a már meglévő rendszert, a szobát is beleértve.
Mindenhol ugyanúgy szól adott rendszeren, viszont ugyanez nem mondható el a hangfalakról, ha pl. költözés után átkerülnek egy másik környezetbe.

Az ideális lehallgató helyiség (ezt ugye már mindenki tudja, kívülről…) minimális űrtartalma: 50 légköbméter (ez 5x4x2.5m szobát jelent), de inkább a fölött, jól, de nem túlcsillapított, és jó, ha a hangfalak a rövidebbik oldal mentén helyezkednek el. Sajnos, akik ennél kisebb szobában próbálják a hájend varázslatos világát fölfedezni, azok mindenképp hátrányban vannak-lesznek. (emiatt azonban nem is nagyon értékelhető az Ő tesztjük, állításuk)

Amennyire én tudom, két külön vonalon folyik a küzdelem. Az egyik csoport a minél valósághűbb hangvisszaadásra törekszik, ahogy azt írtad is. A másik viszont egy olyan hangra, ami a rendelkezésre álló (vagy fellelhető) eszközökből és hanganyagból a számára leginkább tetsző hangképet alakítja ki. Utóbbi esetben nem fontos hogy a kapott hanganyag minél valósághűbb legyen, sőt.

Kapcsolódnék. Az említett Mr. Elvont megkérte egy hegedüművész barátját, a hallgatóterében történő élő előadásra, hogy megtudja - ott - hogyan kéne a "konzerv" zenének szólni, hogy közelítsen a valósághoz.
Ugyanezen okból sokszor eljárt Nyugat-Euróopába egy női énekes koncertjeire, aki gyakran énekelt templomokban, ugyanezen, összehasonlítási célból.
Személy szerint ez sajnos kevéssé érint, az ajánlott élő zenéhez nem tudom a körülményeim folytán edzeni a hallásom, a zenészeim nagy része külföldi, vagy már nem is él.
Így az utóbbi csoportba van a helyem, sajnos ez van.
Valaha, nagyon régen - talán tévedésből? - tévedtem egy élő jazz előadásra, és anélkül, hogy akkor egyáltalán kedveltem, ismertem volna ezt a műfajt, nagy élvezettel hallgattam végig.
Továbbá az a komoly zenész ismerősöm, aki "nyomdokába lépve" 1 évig vadásztam egy bizonyos hangdobozra, hogy modifikálva élvezhessem a dobozból kihozható nagyságrenddel élethűbb hangot, egészen más hangzást tart élethűbbnek, mint én.
Ugyanis elvittem az én dobozaimat hozzá, amit mégse modifikáltam, mert nekem ott olyan magashang vesztés volt, hogy nem tudtam elfogadni.
Azt még elmondom, ő gyakorló komolyzenész, sokat jár egyébként élő koncertekre is és tudatosan figyeli a hangszerek hangzását.
Így az előttem szólóval mélységesen egyet tudok érteni...

Szerintem, semmi küzdelem.

A valósághű hangvisszaadás nem zárja ki, hogy a már meglévő rendszert optimalizáljuk. Én is azt teszem mióta eszemet tudom. De mindenképp tisztában kell lenni, mi is az etalon, kell egy referencia amihez képest tudunk viszonyítani. (a mértékegységeknek is van referenciájuk, kell hogy legyen, különben nem lehetne reprodukálni)

A fő problémát én abban látom, hogy a változások, változtatások, hatások eredménye, sokak számára nem egyértelmű.

Teljesen jó a meglátásod. Ez így igaz.

Olyannyira, hogy én sem törekszem a valósághű hangvisszaadásra a saját rendszeremben.
Egyszerűen azért, mert nem azt a fajta zenét kedvelem, de nem is tudnám elérni soha, lévén egy bizonyos szinten túl, már nagyon kis különbségek eléréséhez mélyen a zsebbe kell (ene) nyúlni, csak azért, hogy megbizonyosodjunk az adott változó milyenségéről (és lehet hogy az nem is ideális nekünk).

Így hát, marad a "fából vaskarika", a már meglévő rendszer optimalizálása. Én így is tettem sok-sok éven keresztül.

A mai digitális világ, minden, csak nem HighEnd! Az mp3 arra nem alkalmas.
Elkényelmesedtünk. Már a "jó öreg" 1bites CD játszót se vesszük elő, mert hát drága, aztán meg ki kell írni, az meg idő, az idő meg pénz, és mindössze 700MB helyünk van a CD-n. (a napokban elővettem a kazettás magnómat, isten bizony jobban tetszett a hangja, a sok digitális prütty-prütty után)

Nemrég beszélgettem egy régi barátommal (hangmérnök), azt mondja,:...ott tartunk, hogy az elkészült felvett anyagot (amit csak digitális formában vesznek föl) átküldik egy stúdió szalagos magnón, (csodáltam, hogy van még nekik) amitől kicsit veszít az eredeti digitális hangképétől, úgymond, "analogizálják".

Tehát, eltekintve ettől a bűnös zenei világtól, bizony-bizony sokszor meghalljuk egy-egy apró változtatás után az apró különbségeket a hangképben. (1-es Tábor)

Az "analogizálás"-hoz. Életem első, Ny-Németországból hozatott CD-s rádiós lemezjátszóján 1 db CD-t nem tudtam végighallgatni. Egyrészt a hordozható zeneládákra megadott 10%-os torzítás (félvezetősnél ez iszonyatos) másrészt a digitálisból hallott grízes, csörömpölő hang.
Azon melegében eladtam.
Talán a Fórumon olvastam, hogy kazettás magnóra, szalagosra (?) átvitt, eredetileg digitális felvétel élvezhetővé vált.
Tapasztalat (egyelőre) híján ismét másokra támaszkodva mondom, hogy a csöves hangtechnika jótékony szűrő hatása szintén sokat segít a zenei anyag "kisimításán".
Már nagyon várom a személyes tapasztalatot...

Erről a magnós dologról én is hallottam, az Orsós magnó Múzeumot bemutató videóban. Az öreg szaki mesélt ilyesmit. Ha egyszer lesz időm elmegyek oda!!

Videók

Sajnos a munkahelyemen nem tudom meghallgatni, melyik videón beszél erről, de vagy az első, vagy a másodikon lesz,de az is lehet mindkettőn

Egy lényeges dolgot illene szem elött tartani.
Ha valaki azért játsza fel a digitális felvételt a szalagra, hogy "kisimuljon", az aktivan beavatkozik a felvétel hangzási világába, azaz egy uj felvételt készit a saját fantáziája szerint. Ilyen alapon kikürtölhetné mondjuk egy zsaruato hangszoróján is, és azt küldhetné a lemezgyárba (ez is elöfordult már).
Ennek nem sok köze van a HiFi hangzáshoz, hasonloan a rossz csöves erösitöhöz, amelyiken "olyan szépen szól a zene", csak hát nem az, ami a felvételkor a koncertteremben volt.
A házi csövestechnikával is gyakorlatilag ugyanez a baj.
Ma már alig van studio, ahol csöves technikával veszik fel a zenét, azaz a mérvadó emberek: hangmérnök, zenei rendezö, zenészek, azt bent azon a technikán hallják ami ott van (az meg nem csöves).
A kész felvételt, még mielött átviszik lemezre vagy egyébb hordozora, sokan sok helyen meghallgatják (még csöves erölködön is, meg elektrosztatikus hangokádon) és ha valami nem tetszik, akkor mennek vissza a studioba és megprobálnak azon a hangzáson valamit javitani. Ha mindenki elégedett, megy a lemezgyárba stb.
Hogy onnan mi jön ki, megint egy nagy kérdés, és vannak profik, akik el tudnak, és hajlandók elszorakozni a végleges hangformán.
Egy ilyen optimális csillagállás hatására keletkeznek a jobb felvételek, amit aztán a megrögzött hifisták mindenféle kacaton hallgatva még jobbnak hallanak......

Igazad lehet. Én ez ellen úgy védekezek, hogy nincsenek új CD lemezeim, több, mint másfél száz LP-m van, amiből válogathatok, ha HI-FI hangzást szeretnék hallani. (az se mind az)
Van néhány egyező - LP - CD felvételem és a csak CD emlékeztető, nincs köze az igazán jó hangzáshoz. Jó, a csend rajta valóban csend, itt vége az előnynek.
Volt már nálam majdnem jó CD lemez is, de a másolat 5-6ezer, még mindig jobb, mint a kommersz CD-im...
A "mester" CD, amirő másolják, 50-60 ezer volt, így mondták nekem.
... és máris elértünk a saját konklúziómhoz.
A saját készítésű kábelek, erősítők, dobozok megadják az alkotás örömét, ami nem kicsi, aztán gyorsan elértünk a végére.
Ugyanis a jó felvételt, zenét nagyon sokan, magamat is beleértve, már nem fogjuk tudni produkálni és rögzíteni.
Aztán hallgatjuk, amink van, amire futja. Na, ez ám a fogós.
Emiatt aztán a technikában nem tartom a csillagos eget a határnak, hanem jóval lejjebb, mert minek a Lamborghini földutakra...

Ezt a "csöves" mizériát sosem értettem. Ha jól emlékszem valamikor a 70-es évek végén - 80-as évek elején terjedt el, hogy az bizony szebben szól mint a tranyós. Abban az időben lehet hogy szebben szólt mert már voltak egész jó csövesek, viszont nem voltak még jó tranyósok. Én speciel nem halottam csövesben még olyat sem, ami legalább olyan jól szólt volna, mint egy normálisan megcsinált félvezetős, általában inkább rosszabbul. Persze ettől még lehet hogy van, nem zárom ki, de aki ma, 2013-ban a 60-as - 70-es években gyártott csövekkel meg több kilós kimenőkkel, fojtókkal stb. küszködik nem kevés anyagi ráfordítással, az szerintem meg is érdemli amit végeredményként kap (volt szerencsém egy - kettőhöz).

Én még megéltem pontosan ezt az átmenetet (igaz, hogy a csöves cuccokat csak annyira, hogy egyenként kitettük a raktárba :flame.
Hogy utánna majdnem 20 évig a keveröpult másik oldalán élvezzem a jobbnál jobb hangokat......
Aktiv résztvevöje voltam a digitális rögzités meg a CD lemezek bevezetésének.
Söt drotkötél idegekkel és fiatal fejjel) beszálltam néhány Hifi magazin tesztcsapatába is (de csak vagy 3 évig birtam ).
Szóval mindig voltak, és lesznek, akik mindent jobban hallanak, a csomot a kábelen meg a hegedühuron is.
Van egy zenei rendezö barátom - immár Kanadában él - aki a vak studioból leszólt a nagyérdemü vagy 80 tagú zenekarnak, hogy jo lenne ha minden hegedüs a partiturát olvasná s nem az aktuális sport ujságot, mert ö még azt is kihallotta a mikrofonokból (lelátni nem lehetett).
Szoval ilyen emberek szürik a hangzást a studiokban, s kizárolag rajtuk mulik, hogy mi kerül a lemezre.
De ök is csak emberek.

Ne haragudj, de én ezt eléggé kétkedéssel fogadom. Vagy le lehet írni számokkal, a dolgot, tehát, hogy az a mester cd az jobb mintavételezéssel dolgozik (96khz 24bit esetleg még jobb), vagy ha nem, akkor magának a digitális fájlkezelésnek mondana ellent, hogy a mastercd jobban szól mint mondjuk a róla veszteségmentesen lemásolt, és háttértárolóról pl. pendrájvról lejátszott anyag. Természetesen ha vacak cd-re írod ki a dolgot, akkor ténylegesen a cd-játszód a hibajavítással foglalkozik, lehet, hogy romlik a hangkép, de azért a 21. században már sokkal jobb alternatívák vannak mint hagyományos cd-ről zenét hallgatni. -Természetesen tudjuk azt, hogy amikor stúdióban elkészül egy hanganyag, azt le kell butítani, a hagyományos mintavételezésre, illetve az átlagfelhasználó hangélményére, és hangmérnök kérdése, hogy ez hogyan sikerül. Sikerülhet jobban illetve kevésbé. De, hogy egy mastercd-t túlmisztifikáljunk, azt én tudománytalannak, illetve üzleti fogásnak tartom.

Ez az "analogizálás" két célt szolgál. Egyik az imént említett, veszítsen a "digitális hangképből", a másik, hogy egy természetes zajt szedjen fel, hogy ne legyen steril. Ez utóbbit az analóg áramkörök és a szalag alapzaja adja meg. E mellett még egy harmadik formázáson is átesik, amit nyávogásnak hívunk. Ez a szinte hallhatatlan, de mégis melegebbé tevő jelenség nem más, mint a szalag nagyon pici, egyenetlen sebességű futása. Ez az jelenség egy vibrató és tremolo együttes hatását eredményezi. Hisz a zenész sem tudja egyenletesen fújni pl. a trombitát.
Ezen a képen egy 10kHz-es digitális szinusz "analogizálása" látható, amit egy általam készített csöves erősítő hozott létre: Link

Bocsánat, rossz értelemben használtam a mester CD-t.
Az egy olyan eredeti CD, amit nagyjából azon az áron vett meg az illető, nem sokkal többet tudok róla.
Az tény, hogy az arról készült másolatból hallgattam meg magam is és kimagaslóan jobbnak találtam a saját "műsoros" CD-imnél.
Ez egyfajta szegénységi bizonyítvány is részemről, hogy nem rendelkezem kellő számú kiváló hanganyaggal, természetesen, csupán szem előtt tartom a boldogság képletét, vágyak/lehetőségek és máris szebb a világ.

Igen, de itt nem csak az anti aliasing filter-elés a fő cél, hanem az alapzaj, és a nyávogás felvitele. Mind három egycsapásra elérhető egy egyszerű analóg eszközzel, a magnetofonnal.

Az egészben az a vicc, hogy még egy mezei hifista is inkább lecseréli a magnoját, ha a nyávogás eléri a 0,01%-t , akkor milyen magnok lehetnek egy studioban, amik nyávogást visznek a jelsimitóba...?

Tascam (legalábbis mi ezt használtunk) és sehol nem írtam, hogy 0,01% felett van a nyávogás.

Ilyet mi is csinálunk. Mármint, hogy a "másolat" "jobb" lett mint az eredeti műsoros. Nos, ezt remasteringnek hívják. Ezt akkor csináltuk, ha a zenei anyagot agy adott produkcióra kellett optimalizálni. Ilyenkor változtattuk a dinamikát, dominanciát és még ami a rendező kérése volt.
A végeredmény? Ha kellett teltebb basszus, vagy harsogóbb ének, vagy éppen fordítva...
Persze, mindezeket nem három-négy potival, vagy EQ-val csináltuk.

Lehetséges, hogy itt is "kozmetikázott" is a másolat, nem tudom.
Olyan részletre emlékszem pl. ahol az énekesnő akapella énekelt egy templomban.
Élethűnek tűnt, vagyok néha templomban.