A használat bonyolultságát is javaslom mérlegelni. A "sok" vezeték nem is lenne nagy baj, de ha -akármilyen okból- nem kötöd össze a 2-2 összekötendő pontot a fogyasztónál, akkor nehéz előre megjósolni mi is fog ott valóban történni. És akkor még nem is beszéltünk arról ha esetleg nem jól kötöd össze.
Tehát a kezelés viszonylag macerás, nincs arányban a stabilitás nyújtotta nyereség a minimális feszültségeséssel mint veszteséggel. Nekem van ilyen tápom, ahol ki van vezetve mind a 4 csatlakozó, de talán a kipróbálás kivételével mindig stabilan összekötöm már a tápegység előlapján a két-két csatlakozót.

Akkor ott ihattak valamit az elektronok... A ténylegesen 2mm² keresztmetszetű réz méterenkénti ellenállása saccra 0,009 ohm, a másfél méteré meg legyen 15 milliohm. Azon akár hogy is számolom, nem eshetett volna 0,3V-nál több ha 20A folyt.
A 20A-t nem fejhallgatókábelen kell vinni.

Talán nem is az a lényeg, hogy mekkora feszültség esik a tápvezetéken, hanem amiről a Hp41C is írt, változó terhelésnél változó feszültség esik. Ez bizony igencsak megzavarhatja az áramkör működését. Ez az eset gyakran előfordult kiterjedt nagyfogyasztású TTL áramköröknél. Sok áramkör billent egyszerre, bizony hamar többszörösére növekedett ugyan rövid időre az áramfelvétel.

Nem ittak azok semmit, csak nem vetted figyelembe a csatlakozások és kötések ellenállását ami magasabb mint a rézveszteség.

Ott van az UKT, az tud 50V-on is vagy 40A-t, de a 30V-20A analógban sem nagy csoda, csak értelmetlen a veszteségek miatt. A 30V valóban sok dologra elég, de elég ciki tud lenni amikor kettőt sorba kötök belőle, és még úgy sem tudok kipróbálni velük egy teljesítmény ledet.

Amit írsz valós probléma, elég ha csak a feszültségmérőkör kontakhibássá válik és a táp szabályozása megbolondul (nagy eséllyel megszalad). Én most tervezek egy jó tápot ami többek között ilyen 4 vezetékes darab lesz, de védelem lesz benne, ha a mérőkör nem mér feszültséget akkor letiltja a tápot és csak manuálisan lehet majd reszetelni.

Akkor azokat rosszul tervezték meg. Amire én emlékszem, ott az ilyenekre volt minden IC tövében a kondi, hogy ne rángassák agyon a tápsínt. Ha megnézel egy régi 286 vagy hasonló alaplapot, ott az összes IC mellett közvetlenül ott van egy 100nF.
De mondhatnám a mezei erősítőt (végfokot) is, ott sokszor (helytelenül) a feszültségerősítő fokozat fóliáján közvetlenül ott csücsül a végtranzisztor, és rángatja a nagyjelű fokozat tápágát is, mert sem elválasztva nincs, sem egy nyamvadt kondi nincs odatéve. Szóval ez csak tervezés kérdése.

Dehogynem. Ha ott a csatlakozókon ilyen áramnál mérhető feszültségesés van, akkor azt ki kell onnan dobni, és venni kell helyette olyat, ami oda való. A csatlakozón nem lehet akkora feszültségesés, sőt igazából semekkora.
Ezért nem szeretem a felcicomázott gyári paneleket sem, ahol minden kezelőszerv, be és kimenet még egy tüskés csatlakozóval van szerelve, mert azokon néha valóban sok feszültség esik, és plusz hibaforrás is. Ha ilyennel találkozom lekapkodom róla, és direktbe forrasztom az összes kábelt. Egy tápnál szerintem ez a minimum, és akkor nincs feszültségesés, meg nincs olyan meglepetés, hogy azt hiszem hogy kontakthibás a poti, aztán nem, csak a csatlakozó tüske kontaktos.

Nem gondolnám, hogy rosszul tervezték meg, minden TTL áramkör mellett volt kondi, mégis. Telefonközpont tápja volt egyébként. A táp is rettenet nagy trafóval, sok pufferrel.

Az a 100 nF szinte minden IC adatlapján ott szerepel, hogy tedd a tápágba közel a lábakhoz, de ha nem is szerepel rutinból akkor is odatervezed
1 F = 1 A*s/V, szóval az a 100 nF baromi kevés ideig elég, ha az IC elkezd rendesen fogyasztani...

Erről beszélek, tervezés. A 100nF csak példa volt, nem az a lényeg. Elég sok TTL áramkör működött gond nélkül az elmúlt évtizedekben, amelyik pedig nem jól működött az azért nem, mert nem jól tervezték meg. Nézd meg a képet, magáért beszél. Minden IC mellett ott van a 100nF, plusz a sínek végén egy 10µF tantál csak az már nincs a képen. És a fóliaoldalon szépen látszik a szinte csillagpontos föld és tápág odavezetés.
Az úgy nyilván nem fog működni, hogy kanyarog egy A4-es méretű nyáklapon végig egy 0,2mm széles fóliasáv, aminek a végét rángatja egy áramkör, és a fóliába valahol becsatlakozik egy másik áramkör ami érzékeny erre, mert az meg fog bolondulni. Nem is kell hogy nagy legyen az áramfelvétel, éppen elég ha gyors átkapcsolásokkal működik. A 100nF vagy akármennyi éppen elég ilyenkor arra, hogy az ebből a gyors átkapcsolásból eredő tranziens áramot biztosítsa.
Szóval minden ilyen dolog csak tervezés és méretezés kérdése. Egy hegesztőinverter brutális áramtüskéket vesz fel a hálózatból, mégsem bolondul meg a vezérlése.

Feszültséget mindig fog mérni, hiszen a szóban forgó áramkörben is össze vannak kötve a nyákon a pontok egy egy 47 ohmmal. Tehát ha kívül nem kötöd össze a 4 eret, akkor azokon a 47 ohmokon keresztül lesz visszacsatolva a szabályozás.

Nos ezen a szinten rég túl vagyunk... Mekkora volt a legnagyobb TTL - MOS rendszer, amivel foglalkoztál? Amiről írtam, 25A -t vett fel 5V-on, ez 50mA/tokkal számolva is megvan vagy 500 tok. Ez itt off, mert nem labortápról járt.

Kedves Ge Lee!
Ami az előszabályzót illeti teljesen meggyőztél, így előválasztós lesz. A mellékletekben az S1+S2 12 állású fokozatkapcsoló, aminek a "másik" (a rajzon nem látható) tárcsája kapcsolja a megfelelő relék(k)-et a kívánt feszültségnek megfelelően. A fokozatok 5 voltonként követik egymást, így 20 A-nél 100 W körüli disszipációt lehetne tartani kellő odafigyeléssel.

Legújabb problémám az "1" és "2" jelű melléklet, mely nagyjából megegyezik, csak az utóbbi átláthatóbb. Az "1"-el semmi probléma. Eleinte a "2"-vel sem volt. Most úgymond megveszett, és a REF01 nem hajlandó kimenőfeszültséget produkálni. Kicseréltem (háromszor), átalakítottam AC-re, direkt hajtottam elemről, 7815-ről hajtottam... ráment a vasárnap délutánom, de a "2"-t nem tudom újra működésbe lendíteni.

Mi lehet a hiba?

Köszönettel; tambi.

Jó reggelt!
A csuda fokozódik! Ha a "2" jelűt (ami nekem nem működik) egy ez egyben átmásolom egy üres Design1-be, és ezt elnevezem "3"-nak, akkor nagyszerűen működik. Még 1 MOhm terheléssel is ("3 RT 1 MOhm")...

Némi váltóáramú kiegészítéssel kapjuk a "4"-t, és még mindég működik. Érdekel a dolgok mikéntje a "2"-vel kapcsolatban, de ezek után túl sok energiát ne pazarolj rá...

A "3" egyszerűségében túl szép ahhoz, hogy a gyakorlatban is jól működjön. Azt látom én is, hogyha a 0,01 Ohm megszakad, akkor rögtön agyonvágja az U5B IC-részt. Ezen viszonylag könnyű segíteni 1-2 néhány kOhm és két ellenpárhuzamos 4148-al (de egyenlőre nem merem, mert "elromlik"). Nálam sokkal képzettebb szakemberek nem csak az IC-t védik, hanem van visszacsatoló kondi és kimeneti dióda is. Mi a szerepük?

Köszönettel derűs napot kíván; tambi

Nekem a 2-es is azonnal elindult ha kicseréltem a referenciát egy sima DC feszültségforrásra. AC vagy DC feszültségforrásnak mindig ilyet használj először, és ha azzal már működik utána cseréld ki a konkrét alkatrészre, trafóra, egyenirányítóra, akármire. Nekem a műszerek sem tetszenek amiket használsz, szerintem a szimulátornak sem ha sok van belőle betéve. Tettem oda egy sárga nyilat a menüsorba hogy én melyiket használom. Ez nem csak azért praktikus mert egyetlen kattintással oda tudod tenni, hanem árammérésnél a vezetőt sem kell hozzá megszakítani, csak fölé teszed (PR2 árammérő), és tudja hogy azon a dróton áramot kell mérnie. A teljesítménymérő ugyanígy, bármelyik alkatrészre ráteszed, mutatja az adott alkatrészen lévő teljesítményt, félvezetőnél az aktuális disszipációt.
A visszacsatoló kondinál nem tudom mire gondolsz, ha az IC-n lévőre annak ugyanaz a szerepe mint egy audio erősítő visszacsatoló tagjában, nélküle a műveleti erősítő a tőle telhető maximális sebességgel próbálna működni, aminek gerjedés lenne a vége.

Nem labortáp, de tápegység ügyében kérnék segítséget.
Emlékszik valaki, hogy az eredeti Commodore számítógép "kocka" hálózati tápegységét hogyan rakták össze?
Ragasztott a doboz vagy a csavarok el vannak rejtve, esetleg "pattintós" ?

Ragasztott vagy inkább ráolvasztott az alja. Ha lefeszgeted jön a meglepetés, ki van öntve műgyantával. A műgyanta lepattintgatható a nyákról (forrasztási oldal), így "kicsit javítfatható.
Pl ha a graetz szállt el, akkor el kell vágni a hozzámenő fóliát ..., ha a pufferkondi, akkor ráforrasztani másikat, 7805 van még benne ha jól emlékszem, nagy alu hűtőbordával.

Köszi. Nekem pont a háza lenne a fontos. A műgyanta kiszedhető valahogy a házból ? Vagy csak kalapácssal ...

Köszönöm szépen!
Így egyszerűbb, és működik is, értem a C5-C6 szerepét is. A C9 hivatott az IRF3710 és a melléklet szerinti irdatlan IGBT egyik (még működő) felének bemeneti kapacitáskülönbségét szimulálni.

De "miért tettem bele a D4-D5-öt?"

Köszönettel, Tambi.

Szia . A 90 V ra megépített verzióra , ha , csak 48 V kerül próba képpen nem bolondul meg ? Tehát 48 V utáni beállítás esetén mi történhet ?

Most itt járok .

Szia. Mennyi hő fog maximum keletkezni? Ha már 3db félvezető fűt, érdemes lenne őket egymástól messzire elrakni, hogy a bordát több pontban melegítse. Így lesz egy nagyon forró pontod (a középső félvezető alatt)...

Szia . Jelenleg , maximum 180 W jut a három fetre , amit egy ventilátoros P4 hűtőnek kell elvezetnie . A gyakorlatban , legtöbbszoör , csak 60 W jut a háromra egyszerre . 40 - 50 C fok .

Egy félvezető disszipációjának maximuma függ attól is, hogy milyen meleg alatta a borda. Ha mindhárom FET egy rakáson van, a hőnek sokkal kissebb keresztmetszeten kell átjutnia, mintha távol lennének egymástól, és az nem jó. Mondjuk labortápban elég ritka az, amikor hosszú perceken keresztül folyamatos 180W kerül eldisszipálásra.

Azt nem tudom.

Annyi történik, hogy nem fogsz tudni nagyobb feszültséget beállítani.

Mire akarod használni? Roncsolás nélkül nem nagyon lehet szétszedni. Itt egy útmutató a bordázott verzióhoz.

Ne kavard már meg feleslegesen. A nyákot magam terveztem, szándékosan procihűtőhöz illeszkedő hűtéssel, fetenként 60W körüli disszipácóra méretezve, amit a hűtő mérete és a ventilátor függvényében tartósan is tud. Nyilván nincs kőbe vésve a dolog, mert ahány cooler létezik az annyiféle, más más méretű, magasságú és bordasűrűségű.
Ebből a labortápból (a sajátjaimat is beleértve) már vagy 20 példány készült, a 24V-ostól a 350V-osig mindenféle, de még egyikre sem volt panasz hogy megfőtt volna. Mellesleg analógban ettől kompaktabb kivitelt hűtéssel együtt nem nagyon láttam még itt a topikban.

Azokat a potikat szerintem szedd ki belőle mert csak bajod lesz vele, és ezt a fajtát használd inkább. Mondjuk az áramkorlát potin van védőellenállás, tehát ha annak a csúszkája megszakad vagy kontakthibás lesz, akkor a minimumra csökken a kimenőáram.