+-36V az 72V a két tápfesz között, és gondolom ezek a kodnik ott voltak. Szóval ne csodálkozz, ha nem bírták a gyűrődést.

Ez egy önrzegő dolog, és gyakori probléma,hogy először a felső FETet szeretné a doog bekapcsolni, de azt csak az alsó FET után tudná (mert akkor töltődik fel a gate meghajtását adó bootstrap kondi). Erre több megodlás van: elhúzod a kimenetet, hogy az alsót kapcsolja be előbb, beraksz egy áramgenerátort ami tölti (Karesz 50 nyomán), vagy sok egyéb.

Nem a két tápfesz között vannak ezek az SMD kerámia kondik hanem + és GND valamint - és GND között. Az elindulás annyira nem zavar, ha már utána megszüntetem a bemenő jelet akor nem áll le.

A cikkben a 6. oldalon ucd szimpla jav lay és a 7. oldalon ucd fast lay-eken az alsó 470u 63v kondi fordítva van. Nem úgy ültettem be csak nehogy valaki elnézze és meglepődjön.

Előfordulhat olyan nagy feszültségtüske, amit lassú szkópon nem fogsz látni, viszont a kondenzátor hamar észreveszi. Átüt, zárlatos lesz, és amíg a tápáram kitart, szétég.

Igen, erre gondoltam és is. Meg lehet az a kondi is gyengébb mint a többi.

Az indulásra írtam egy nagyon jó megoldást (amit a diszkrétből lestem el) csak ezek szerint nem olvasol. Az IR bootstrap kondiját feltöltöd a felső tápfesz felől egy nagy értékű ellenálláson és egy soros diódán keresztül, illetve teszel a kondival párhuzamosan egy zénert, ami megfogja ezt a feszt. Tehát összesen 3db plusz alkatrész.
Működik.

Kipróbálom, köszi. Egyébként CD lejátszóról van egy pici sistergés ami nem zavaró. Laptopról viszont elég gáz a helyzet (mondjuk a sima Videoton erősítővel is van alatta valami) de ezel a kapcsolóüzeművel hatványozottabban jelentkezik a zaj gépről. Jobban felerősíti a hagkártya zaját.

A zénerről jut eszembe.

Írtátok korábban az IR2110 olyan hibajelenségét, hogy kiakad a felső állásban. Először azt hittük (legalábbis én arra gyanakodtam), hogy az oka az, hogy a bootstrap kondi kiürül. Erre elvielg van az IR2110-nek védelme, ekkor mindkét kimenteét kikapcsolja.

A diyaudio fórumon írták azonban, hogy a kiakadás oka az, hogy valamelyik parazita tagon keresztül ez a bootstrap kondi 20V fölé megy. Ha a lebegő bootstrap kondira raktak egy zénert, akkor ez szerintük megoldotta a problémát.

Bár kapcsolóüzem, de kicsit off. Laci barátom röntgengépeket tervez, és egy konkurens márkánál azt csinálták, hogy beraktak több kis trafót, és ez táplálta a lebegő gate meghajtókat. Mondtam, hgoy ez őrültség, ugyanis akkor ezeknek a szekunder sok kHz-el lebeg, és mivel ezek a kistrafók jó 30 centivel arébb vannak, egy baromi nagy nyákpálya is lebeg. Persze ha a kapcsolás keménykapcsoló akkor még jó kis dU/dt-je van,í gy ez egy eszméletlen zavarforrás.
Ő kis flyback tápot használt több jól elszigetelt szekunderrel, amit így 5 centire tudott kb rakni.
A szimpla bootstrap kondival neki baja volt nagy kitöltéseknél (a gate meghajtói ettek folyamatosan 1-2mA. Javasoltam neki a Karesz 50 féle kicsi áramgenerátort pluszba, ami 12-mA-rel tölti ezt (plusz ott a didóda, amikor az alsó kapcsolóelem bekapcsol), ezt oda lehetett rakni 1-2 centire. Nem mindegy a dolog, hogy egy 30 centis valami lebeg, vagy egy 1-2 centis.

Vagy interferál vele....

Az az érdekes, hogy önmagában ezt nálam sosem produkálta, tehát nem tudtam azt elérni hogy kiakadjon. A végfokot is hajthatom akármeddig, a szinusz már négyszögig veri be a fejét, mégsem akad ki az IR. Viszont abban a pillanatban amikor kettő össze van kötve ellenütemben egy hídhoz, már kiakad. Nem hittem a szememnek amikor láttam hogy a kimenet kiül a pozitív tápra, és ott is marad.

Egyébként tényleg jó ez a dolog. Még a régi LM311-es kapcsolással is kipróbáltam azt, hogy a tápfeszt szép lassan tekertem fel a nulláról. Simán feltekertem +/-65V-ig, és nem indult el a végfok csak ha megpöccintettem a bemenetet. Így hogy kap a kondi egy gyenge töltést a felső tápból is, már +/-15V körül beindul.

Nem csak ez a baj. Attól, hogy lebeg a felső FET tápja ( ha egy kis, trafós táp van neki építve ), kialakul egy hurok a tápfeszen keresztül, mert a félhíd kimenete egy négyszöggenerátor. Az előbbi felső tápon keresztül, meg a többi rácsatlakozó alkatrészen keresztül megindul egy szép nagy áram, többnyire kapacitív. Pl: a hálózat felé, meg a főtápegységen keresztül vissza. Ez szép nagy tüskeáramokat jelent ( a kondik a trafók szekundere, meg a primere között van, ezeken a félhíd du/dt-je által generált áramok fognak folyni. ) Tehát, lesz egy külső, parazita áramkör, ami aztán mindent tud csinálni. Egyes kapcsitáp ic-k ezt nagyon nem szeretik, van amelyik egyszerűen kikapcsol... Az itt folyó áram akár fél A is lehet. Eltűntetni, nem lehet, de csökkenteni igen. A felső FET segédtápjába kell beépíteni egy kéttekercses fojtót. Nem baj ha nagy induktivitású, az szépen elkeféli a tüskéket. Tehát, egy szimmetrikus zavarszűrő fojtó kell bele. A vasmag gerjesztése a befolyó, kifolyó DC áramra nagyjából zérus lesz, de az aszimmetrikus zavarokat nagyon szépen megeszi. Le is lehet modellezni, nagyon tanulságos. És ugye, ha nem folynak meredek tüskék, akkor a zavar sem akkora, tehát, a kis tápokat nem kell annyira közel tenni.

Elvileg, nem szabadna ilyesmit csinálnia. Próbáld meg a paneled bemenetét, - a melegpontot és a GND-t egy 470 pF körüli kondival összekötni. Valami smd-vel. A cd játszó kimenetét pedig közvetlenül a kondira kösd rá. ( Nem igazán korrekt megoldás, de egy próbát megér. )

Vagy nézze meg ennek az alját!
Skorinak volt hasonló problémája, ott van a megoldás. A probléma a közös módusú zaj

A szinteltoló tranyóknak csak ki kellene találni valamit. Járattam pár percet üresben 160V-ról, még a TO92-es tok külseje is 68 fokos, az SMD behalna. Teszek oda egy nagy BD-t, az majd bírja.

Bonts valami 200-300V-os video-erősítő végtranyót, TO126-ost.
szerk: Mondjuk, neked pnp kellene, akkor inkább érdemes lenne kaszkádokat csinálni, zéneres bázisosztóval, smdben elfér kis helyen.

pimi9 jól mondja, kaszkáddal el tudod osztani a disszipációt két fele.
Most mekkora a szinteltolód árama?

Amúgy meg, növeld meg a TO92 tok padjait alul, amennyire tudod, és forraszd be őket viszonylag rövid lábbal, ez segít egy kicsit.
A To126 és egyéb tokú tranyók jóval lassabbak. Amúgymeg a 68 fok az nem vészes, pláne hogy ennek a disszipációja mindig ennyi, ha egyensúlyban van, akkor nincs baj.

Ezen is gondolkodtam már, de az még 2 tranyó plusz a járulékos elemek. Most 5mA-al mennek ugyanúgy mint az előző verzióban. Nem próbáltam ki, de szimulátorban megnéztem hogy mi van ha lecsökkentem mondjuk 3mA-ra, hát sokkal rondább lett, meg lettek berezgések a teljesen kivezérelt jelben, de lehet hogy kipróbálom.
Eddig ez az elrendezés hozta a legjobb eredményt, de ennek az az ára hogy ekkora tápfesznél 135V DC van a tranyókon. Ennél fogva a BC640 se jó mert csak 80V-os. Végül is egy gyenge hűtéssel a TO92 bírná, és be tudom úgy rakni mintha SMD lenne, arccal ráfektetem a nyákra, a lábait meg lehajtom. Csak így ronda lesz.
Vagy próbálkozom még az eredeti tervvel, áramtükrös első fokozattal, abban csak közel féltápfeszen vannak a szinteltolók.

Ki kellene próbálom, mert így majdnem meg tudnám felezni a tranyókon a hőt. Mindenesetre a multisimnek sem tetszik az a plusz két tranyó. Érdekes.

Ha gondolod, tedd fel a fájlt.

A KD féle és az eredeti szinte majdnem teljesen ugyanaz, a működését tekintve.
Mind a kettőben két differenciál fokozat van. A különbség ott van, hogy más fázisban adják a kimenő jelet. Illetve, míg az eredetiben a második diff. fokozat áramhatárolt, addig a KD félében egy áramtükörrel állítja be az áramát (*)ugyanannyira, mint az első fokozat.

Talán még azt próbálhatnád meg, hogy a szinteltolók kollektorkörébe beteszel egy-egy zéner-kondi tagot, így kevesebb feszültség jut a tranzisztorokra. Úgy érdemes megválasztani, hogy működés során ne forduljon elő az, hogy megszűnik a zénerek záróirányú előfeszítése.
Ezt ki kéne próbálni, hogy a ki-be kapcsolási tranzienseknél mit szól hozzá.

Betettem egy 1nF-ot amit az eredeti kapcsolás is tartalmaz. (nekem 100pF volt itt előtte) A zaj megszűnt. A kimeneten 1V van a kapcsolófrekiből. Akkor nem jó a kimeneti szűrés? A tekercs 30uH és a kondi 1uF. 330 pF kondit kicseréltem 220pF-re, megnöveltem a kapcsolófrekvenciát. A kimeneten a kapcsolófreki csaknem eltűnt.

Akkora már a pókháló a nyákon hogy semmit nem tudok már rátenni. Megpróbálom kivenni a két ellenállást és a fóliaoldalról beteszem valahogy a két tranyót. A bázisukat nem zénerezem mert azzal nem nyernék sokat, hanem Karesz régebbi javaslata alapján a földre kötöm, így nagyjából pont megfeleződik a tranyókon a fesz.

A zaj és a kimeneti kapcsolófreki teljesen más.

Ami a fehér zajt okozza az a kapcsolási tranziensek visszajutása a bementre. Be kell hangolni a kapcsolást (gate meghajtás), ehhez bizony egy jó szkóp kell.

A kimeneten lehetne akár 10V a kapcsolófreki amradékából, nem számítana semmit, nem zavar igazából senkit, amíg nincs 30 méteres hangfalkábeled.

Igen, tudom hogy a kettő nem ugyan az. Most ebben az állapotban már jó. Nem melegszik semmi, kijön a várt teljesítmény és zaj sincs. Sajnos nincs jó szkópom. Ha lenne akkor a 27 ohmos ellenállásokkal kellene finomítani?

Igen. A kapcsolásnak nincs állítható holtideje, de a FET bekapcsolási sebességével lényegében beállíthatóa félhíd átmenet ideje. Ha jól lellassítod, akkor csökken a zavar (cserébe nő a torzítás és a veszteség). (ha gyorsítod akkor meg azért nő a vezsteség, mert egymásra nyitnak)

Ezeket az előfokokat megcsinálhatod +/- 15 V-ról is, amiket a +/-40 V -ból állítasz elő ellenállással, zenerrel. Ekkor el is hagyhatod a földelt bázisú fokozatokat. ( Ha már annyira akarsz spórolni. ) Így a szinteltolókon kisebb lesz a veszteség, cserébe fűteni fognak az előbbi alkatrészek.

Nem akarok beleszólni, de ha egyszerű erősítőt szeretnék csinálni, ami aránylag jól szól, akkor fognék egy LM361-et, vagy TL3016-ot meg egy IR2110-et, egy egyszeres tápot segédleágazással és kész. Kell egy 5V, meg 15V. A 80V féltápfeszt leosztom 25-el kb, akkor 3.2V van a komparátor bemenetén. Meg van a DC szint és az erősítés. Esetleg tennék bele egy integrátort, ha a kimeneti DC nem elég stabil.

Vagy még négy tranzisztor, és már meg is van a hármas differenciál

Nem sokára tudunk torzítást mérni, alakul a szinuszjel generátor.

Az LM311-es verzióval is a segédtáp volt a bajom. Alacsony tápfesznél nincs gond, de ekkoránál már a 2W-os is fűt rendesen. Ebbe meg csak az IR-nek kell egy 12V.
Ráoperáltam a nyákra nagy nehezen a 2 tranyót. A disszipációs problémák megszűntek, a tranyók még langyosak se voltak a 160V tápfesznél. A THD mintha picit több lenne, most nem nagyon akart 0,05 alá menni, de inkább a 0,07 volt túlsúlyban de ez bőven belefér. A hangjában (illetve a csendben) is hallható modulációs, vagy interferencia szerű zaj még sima trafós tápról is, de ha lesz majd neki normális nyákja akkor talán megszűnik.
Viszont egész jól ki lehet modulálni. Ez így ránézésre 88% körül van, de nagyobb tápfesszel kellene megnézni.

Segédleágazást írtam.
Akkor közös marad a földpont.
Mintha nagyon lelassulna a kapcsolófrekvencia, és nehezen tér észhez klippelés után.
Utálok nyákot festeni, de inkább megteszem minden kísérletnél, mert sok kellemetlenségtől óv meg később.
Kiderül, hogy reagál a rövidebb áramutakra, ha nyákon lesz.
Minden kapcsolás tartogat meglepetéseket.
Nehéz ez a "szakma", de ettől szép.

Kicsit nagynak találom a szűrőt, vagyis túl kicsi a vivőmaradék a kimeneten. Ezért is lehet, hogy lassan tér magához. Persze látni kellene a négyszögátvitelt, az azért többet elárul.

Szép? Most olvastam a mail-edet, egyszerűen eufórikus hangulatban vagyok...

Nem szabad elfelejteni, hogy a kimeneti soros fojtón esik alapharmónikus feszültség. Ez ráadásul arányos a kimeneti árammal. Tehát, ha nagy a fojtó, akkor az valahol beleszól a kivezérelhetőségbe, vagyis emiatt is megy le a kapcsolási frekvencia, mert valahogy mégiscsak meg akarja csinálni a kimeneten a megfelelő amplitudót. Ehhez persze jó hosszú bekapcsolási időt kénytelen beállítani. A kikapcsolási meg rövid, hiszen ott meg jó nagy feszültség építi vissza az áramot. Ebből meg az jön ki, hogy lejjebb megy a vivőfrekvencia. ( Itt látható, amit egy fix frekvenciás táp nem tud: az önrezgő jellege miatt változik a frekvencia, azért, hogy egy adott jellemző, - vagyis a kimeneti feszültség pontról, pontra megfeleljen a bemenetinek. Szemben egy táp áramkorlátjával.)