Én nem szeretem az olyan alkatrészek "halmozását" melynek átvitele frekvenciafüggő!!
Ezért én lapozok is, ha meglátok (ki)csatoló kondit, trafót, egy erősítőben!
Egy kondi lehet a bemenetén, több nem...

Ez az én ízlésem!

Alkatrésztemetők ezek a többszáz wattos erősítők, már sok sok évtized telt el ezzel a helyben topogással.
"The simpler is the better."
TJ.

Az ajánlott blogbejegyzés egyáltalán nem a wattokról szól, nem is értem honnan veszed ezt.
Felületesen ismerem az erősítőépítéseidet, és mélységesen nem értek egyet az anglomán idézeteddel (sem azzal hogy angolul írod, sem a tartalmával).
Mérnökként és tervezőként azt vallom, akkor jó egy konstrukció, ha biztonságosan tudja amit elvárnak tőle. Szó sincs arról hogy jobb lenne az ami egyszerűbb. Igenis legyen benne az, ami műszakilag indokolt, és biztonságtecnikailag elvarható (én nem elektronikákat tervezek). Sőt, esetenként azt is érdemes megfontolni, hogy mennyire érdemes egy drágább műszaki megoldást kiváltani egy olyan olcsóbb de összetettebb lehetőséggel, ami végül is egyenértékű eredményt ígér (ezt azért érzem itt különösen találónak, mert látok olyat amikor egy nagyon drága kondenzátor bekerül egy készülékbe, és attól az hirtelen megtáltosodik"?!" ).

Európában ezt a helyet ajánlom: https://www.hificollective.co.uk/

Azt ismerem, csak a brexit óta már nem európában van.

A költségvetés az egyetlen amit nem lehet tervezni, így nem is tervezem. Ezt terveztem utolsó építésnek, de van még egy elgondolás ami szintén megér egy misét, így lehet hogy ez után még arra is szánok némi időt. A hang karakterének alapját a végcső és a kimenő határozza meg, ennél fogva ezek nem elhagyhatók egy csöves erősítőből, a többi viszont esetleg igen. Épp ezért soha eszembe nem jutott volna hibridet építeni, és nem csak azért mert hallottam olyat is. Viszont ha hibrid, akkor a fordított hibridnek lehet némi létjogosultsága. Kipróbáltam azt, hogy meghajtottam a végtriódát egy félvezetős végfokkal. Műszakilag teljesen rendben volt, és a hangjából sem hallottam ki hogy félvezető van a végén, mivel ugye nem az volt benne. Szóval életem utolsó projektje majd az lesz.
A jelenlegi meg itt tart. Az ellenállások zöme nem olyan mint kellene, meg nyák is van (fúj) de ez most egyelőre ilyen lesz, aztán majd ha beválik akkor kap jobb ellenállásokat meg légszerelést. A csövek megvannak, a kimenők vasai is, cséve is van de azzal nem akarom összerakni, kell vennem nagyobb csévét (az se olyan egyszerű ma már). Meg valami hálózati trafónak valót is kell kerítenem, mert csak toroidom van, de azt se megtekerni nem szeretném magam, meg hát nem is való toroid egy erősítőbe.
Szóval a költségvetés szerintem nem több, vagy legalábbis nem sokkal mintha félvezetőset építenék, akkor meg minek építsek azt. A százezrek csak akkor repkednének ha valami igazán frankó vasat használnék kimenőnek, de azt beszerezni sem egyszerű, meg ehhez a német vashoz képest lenne még 2db nulla az árában.
Visszatérve arra az irományra, az a tény, hogy 2021-ben még van az elavult csőnek létjogosultsága (sőt!) a félvezetők mellett, az nem a cső erénye, hanem a félvezetők és/vagy a mérnökök szégyene. Mondjuk ők eleve egy hibátlan átviteli láncban gondolkodnak, egy jó erősítő meg szerintem inkább egy tökéletes hangszer, mint egy tökéletes? átviteli rendszer része.

A NYÁK gyártó kérése alapján a sorozatszám eltávolítva a melléklet képről.

Mérnökök szégyene? Kicsit nagyképű kijelentésnek hangzik.
Szerintem nem a te hallásod az abszolút referencia a hétmilliárd ember számára.

Egyetlen szó nem esett a hallásomról. Nézz körbe az audiofil világban, mekkora részt foglalnak el benne a csövesek. Azok, amik a cikkíró szerint minden szempontból már rég elavultak.
Magam számára pedig kizárólag a saját fülem lehet az abszolút referencia. Bár vannak akik ezt a nézetet nem osztják, és szerintük az ő hallásuk kéne legyen az én referenciám is.

Pont erről van szó, te az alapján alkotsz véleményt valamelyik megvalósított áramkörödről, hogy amikor meghallgatod neked mennyire tetszenek a hallottak. Ez pedig a te hallásod, nem az enyém.
Más alapján nem is nagyon van értelme eldöntened, hogy melyik tetszik, és melyik nem.

( Talán még a színe számíthat. )

Ezzel nem értek egyet, (ami nem baj) egy toroid nagyon stabil tápot tud adni. Persze ezért az áramtüskéi is nagyok...
Azt nem tudom megítélni, hogy egy csövesben hogy szuperál, nincs tapasztalatom. De tranyósnak jót tehet, ha soványak a mélyei..

Valaki a kis pufferre esküszik, én inkább a nagyra, kőkemény toroiddal.. Szeretem ha a mély nem vérszegény, erőtlen, fulladozó. Bár ez a trafó, Graetz, puffer eleve vérző dolog, mert a hálózati feszültség nagy részén nincs áram, amikor meg van az hatalmas, és problémás..

Ilyenkor jön a képbe a stabilizátor meg a kapacitássokszorozó. Az anódtápomon nincs még 1mV-os sem a búgófeszültség értéke pedig A osztályú az erősítő. Mondjuk tranyósnál macerásabb a nagy áramok miatt, de ha megnézed mondjuk a NAD3020-at ami egy nagyon híres erősítő volt a maga korában, abban is csak a végtranyók és a meghajtóik mennek a pufferről, az áramkör többi része stabil tápról megy.
A toroidnak az előnye egyben a hátránya is, minden vacak átmászik rajta a hálózat felől, és akkor jönnek elé a hálózati stabilizátorok és egyebek. Meg a hálózati DC-t sem szereti, amiatt meg a DC blocker kell elé.

Egyfolytában azon töröm az agyamat, hogy miként kerülhet DC a hálózati feszültségre.
Jön a 10kV, az utca sarkán van egy böhöm trafó, ami letranszformálja 230V-ra, amit szétosztanak a környező házak számára. Melyik az a sunyi szomszéd, aki nem átall egy DC tápláslást rákötni a fázisokra?

Olvass utána és akkor megérted. Nem rákerül, hanem a két félhullám szimmetriája billen el, az aszimmetrikus fogyasztók (pl. hajszárító diódával) meg egyebek miatt. A megfogalmazás sem igazán helyes, mert nem DC az, hanem nem lesz egyforma a két félperiódus görbe alatti területének az effektív értéke. Az meg már bőven elég a toroidnak ahhoz hogy a gerjesztése elbillenjen és elkezdjen morogni.
Ha van időd (unalmas téli hétvégék) akkor a reggeli vagy az esti órákban ülj le egy fél órára egy toroid mellé amit leteszel a csupasz asztalra, nem baj ha csend van körülötted. Én egy 20 percen keresztül hallgattam, olyan zenebonát csinált hogy ihaj. Na nem folyamatosan, hanem van pár perc csend, utána egyszer csak elkezd morogni, utána szünet, utána megint morog egy kicsit, megint szünet és így tovább.
Van ennek elég bő irodalma, mérésekkel, szkópábrákkal, had ne keresgéljem most, a gugli a barátod.

Még gyártanak is ilyet.

Némi irodalom, van bővebb is de azt most nem találom.

Ez így érthető. Ezek a hálózati zavar kategóriák.
És mi a véleményed az akkumulátoros táplálásról? 4b zselés indító akkuval +/-24V tápfesz.
Azoknál nincs olyan hogy kifut a puffer a szuflából. És az összes hálózathoz köthető probléma eliminálódik.

Az akku nagyon jó, én is szoktam élesztésekhez lion cellákat használni ha többféle feszültség kell egyszerre. De valamiért csak nem terjedt el. Nem igazán életszerű az, hogy töltögetni kell meg néhány év után ha megadja magát akkor cserélni. Na meg merül, a feszültsége sem stabil. Csövekhez meg nagyfesz kell, ahhoz meg konverter kéne, akkor meg ugyanott vagyunk ahol a part szakad. Van olyan csöves amelyik 200W-ot elfűt, a katódja nem is vörösen hanem szinte fehéren izzik.

Kereskedelmi forgalomba ilyen megoldás biztos nem terjed el.
De házilag kivitelezhető, csak kell egy kis lóvé, meg még 1, nem is kicsi doboz az akksiknak!
2x 30-40-50-60V nem kevés akku!

Pl kis fogyasztású erősítőt, pl RIAA korrektor, előfok, EQ, tápját én biztos akkusra csinálnám!
De nincs lemezem, meg lemezjátszóm se, így ez nem motivál...

"Mérnökök szégyene?"
Szerintem mindketten elmentek a lényeg mellett. Mivel a mérnököket is eltartja valaki. Vagyis, hogy mit tervezhetnek azt a munkáltatójuk költségoldalról behatárolja. Talán érthető, hogy a megtérülés oldalról nézve fontos, hogy milyen piaci szegmensbe akarnak értékesíteni. Hogy rondán mondjam, más játszani, és más dolgozni a önfenntartás hátterével.

Nem egészen. Egy trafót nem a feszültség effektív értéke, hanem a feszültség középértéke mágnesezi. Amire gondolsz, az valóban DC összetevőt, vagyis egyenáramú összetevőt eredményez a hálózati feszültségben.
Ha így nézzük, akkor az sem okoz egyenáramú mágnesezést, ha a hálózati feszültség egyik félperiódusa szinusz, a másik meg mondjuk négyszög. Ha a feszültség-idő területük azonos,- vagyis a középértékük,- akkor az még normálisan működik.
Ha az egyik félperiódus mondjuk szinusz, akkor a másik lehet akár négyszög is, csak egyforma legyen az effektív értékük. Ez az, ami nem igaz, ugyanis a négyszög lehet egy egészen keskeny impulzus is, attól az effektív értéke még ugyanaz lehet, mint az előző szinusz félperiódusnak. Viszont a középértéke jóval kisebb lehet, vagyis nem fogja tudni visszaállítani a vasmag fluxusát, vagyis a vas elmágneseződik.

Értsd rá, mindig keverem a kettőt. A lényeg, hogy zenél tőle a vasmag.

Egy ideje játszottam a DC blokkolóval, mert engem is idegesített a morgó toroid. Sajnos korántsem olyan egyszerű, mint amilyennek tűnik.
Adott a 2db kondenzátor, többnyire sorbakötve, de ellentétes polaritással, majd áthidalva 1-4 soros-párhuzamos diódával.
Két alapvető iskola létezik:
1, Minél nagyobb elkó, hogy a diódák csak a végső esetben nyissanak ki (pl. bekapcsolási áramlökés). A megoldás statikus DC offszetnél működik, de ingadozó DC esetén sajnos nem. Amikor ugyanis megjelenik az offszet, akkor -ha gyors a felfutása- a kondik bizonyos ideig átengedik. Hajszárítós tesztnél ez úgy fest, hogy a hajszárító bekapcsolásakor 2-3mp időre felmorrannak a toroidok, majd lassan elhallgatnak.
2, Kis elkók. A munka nagyját elvégzik a diódák felkiáltással. Ezek a diódák ki/be kapcsoláskor jól észlelhető zavart termelnek, ami bejutva az erősítőbe, észlelhetően rontja a magastartomány hangját. Érdes, karcos lesz. Igaz ekkor a trafó csendben van...
Most éppen a diódákkal párhuzamos snubbereken gondolkodom.

Na igen. A vágott magot szét lehet szedni, meg tudom itthon tekerni, légrés meg akkor is marad valamekkora benne ha tökéletesen párba van köszörülve és össze is van húzva. Nem is 80A-es áramcsúccsal indul mint a toroid.
Diódákkal kapcsolatban ugyanezt tapasztaltam, ezért is szoktam tágra nyílt szemekkel olvasni, hogy nem hogy lassabb, hanem inkább gyors diódákat ajánlgatnak a puffer elé, mert hogy azzal meghallgatva jobb. Nekik...
Ugyanezen a snubberes dolgon agyaltam nemrég, na meg a fojtón. Mert a snubber az ugyan megfog valamennyit ezekből a durva áramokból de az önmagában szerintem nem elég. Békebeli erősítőkben szinte kivétel nélkül volt kondi híd is a graetz hídon, mondjuk RC tagot ritkán láttam. Csövesnél meg azt mondják hogy kizárólag a csöves egyenirányítás a jó hozzá, de az nekem szemre se tetszik, meg más szekunder feszek kellenek hozzá.

Elkók a tápban. Most hogy már van mivel, szoktam őket mérni, és ezeknél szépen korrelál a mérés a hallottakkal. Tegnap este beforrasztás előtt mértem 3 azonos kaliberű elkót (Nichicon, Hitano, Stone). Az ESR-ben nem volt akkora különbség, de a veszteségi illetve a jósági tényezőjükben már igen (ötszörös), a Nichicon csúnyán elverte a másik kettőt. Philipsről, Siemensről, Panasonic-ról nem tudok nyilatkozni mert olyanjaim nincsenek.

Az még nem is lenne gond, hogy 80A-es a bekapcsolási áramlökés, mert azt intézi a lágyindító. Csak ne búgjon...
EI, vagy hipersil nem lenne rossz, de nem tudok olyan tekercselőt, aki úgy csinálná meg, ahogy azt én szeretném. Volt aki olyan oxidos sodrott rézhuzallal vezette ki a szekundereket, hogy nem tapadt hozzá az ón...
A gyors dióda önmagában nem az igazi. Soft recovery legyen. Az sokkal kevesebb zavart termel, mint bármilyen más. A snubbert (680nF+10ohm sorbna) minden egyenirányító híd bemenetére odateszem. Láthatóan csökkenti a nagyfrekvenciás összetevőket.

Miért ne tudnál? Veszel egy ablaktörlő motort, fakockából csinálsz csévetartót, veszel huzalt meg szigetelőanyagot és már mehet is. Olcsóbb is lesz mintha csináltatod, és pontosan úgy lesz megcsinálva ahogy szeretnéd.
Pár éve csináltam olyat, hogy lakótelepi lakás konyhájában leégett hegesztőtrafó primerjét újratekertem. Kézzel egy fa tekerentyűn. Az mondjuk nem volt egy leányálom. Ráadásul sehol nem használnak akkora huzalt ami ahhoz kellett volna, így két vékonyabbal tekertem párhuzamosan összefogva. Soronként szigeteltem és lakkoztam. Úgy, hogy a tekercselőtől meg kellett vennem a nagy kugli huzalt, mert nem volt hajlandó letekerni belőle, amikor végeztem visszamértük és visszavette. Jobb is ha nem tekerik le nagy csévéről, volt olyanban is részem, azóta inkább megveszem boltban a huzalt.

Ehhez már nem érzek magamban elég inspirációt...

A tekercselést, legyen akár csak néhány menetről szó, 100 emberből 99 utálja. Na de, csak el kell készülni annak a trafónak valahogy...

Ha csak néhány menet lenne...
2db 200VA-es trafó, trafónként 4 szekunderrel...

Elolvastam. Sok olyan van benne, amivel egyetértek, és sok, amiben kételkedem.
Érdekes, hogy nyilvánvaló dolognak kezeli, hogy a különböző gyártmányú csövek másképpen szólnak, de félvezetőknél ez fel sem merül. Pedig érdemes kipróbálni egy Onsemi, egy Fairchild, és CDIL gyártmányú BC550C-t, vagy BC547C-t. A fene enné meg, de máshogy szólnak...
A másik az, hogy azért a 90-es évekre a félvezetős kapcsolástechnika már régen nem másolta a csövest, ami mára pláne igaz. Kivéve persze a "régen minden jobb volt" hívőket...
Szerintem a félvezetős technika 3 legnagyobb rákfenéje a hőtorzítás, az Early-effekt és a feszültségfüggő kapacitások.
Az utolsó mondatra pedig csak annyit reagálnék:
Jól szól, félvezetős és mégis világít!

Meg ott van az alapvető alkatrész az ellenállás. Nem hinném hogy csak azért gyártanának kimondottan audió célra ellenállást, hogy a buta népet legyen mivel lehúzni. Amennyire tudom, nem csak az anyaguk és a méretük tér el egy általános célútól, hanem a gyártástechnológia sem ugyanaz.
Hajdanában magam sem értettem, hogy a szinte azonos alkatrészkészletből épült dolgok között miért nincsenek óriási hangzásbéli különbségek, miközben a kapcsolások meg jelentősen eltértek egymástól. Aztán olvastam valahol, hogy hát nem a kapcsolás zenél hanem az alkatrész. És lám, elkezdtem az addigiaktól merőben eltérő alkatrészekkel is dolgozni, és igazolta az olvasottakat.
Nem jó a hasonlat, de kicsit olyan is ez az egész, mint hogy sokáig senki nem értette, hogy a Stradivari hegedűknek mitől olyan egyedi a hangja, aztán rájöttek nagy nehezen hogy egy a fa kártevők elleni kezelésére használt vegyszertől.