Fórum témák
» Több friss téma |
Tisztelt felhasználók!
Kéretik a politikai és egyéb felekezeti ill, obszcén viccek bemásolását mellőzni szíveskedjetek.
Már régen raktam fel firkálmányaimból, ezt a 60+osoknak ajánlom.
Szerintem megértéssel viszonyul némelyik...  Esti testbeszéd a Szerveknek Jóestét, napot, reggelt, ki mikor van műszakban, legyenek üdvözölve! Úgy látom mindenki itt van, illetve egy csokorra való hiányzik, apránként elpártoltak tőlünk, a hűtlenek, később szót ejtek róluk. Nem tudom, hol is kezdjem, alul, felül? Rendben, akkor alul és menjünk sorba. Nem túl komoly, de vannak problémák a talppal, úgy ám. Elkezdtek néhány éve - azt hitték, nem veszem észre? - vastagodni kezdett a sarkoknál a bőr. Ráadásul a jobb lábon sokkal haladósabb, aztán, ha elfelejtkezek róla, még be is repedezik és fájdalom üzenetet küld az Agynak. Az is igaz, ha időnként manikűrözöm ott egy sarokcsiszolóval, meg kenyem azzal a sárgával, szódával elmegy, ahogy mondani szokják. Azt meg az angol tudósok se fejtették meg, hogy kiszámíthatatlan időnként olyan lúdtalpra jellemző viselkedést produkál, még eddig épp csak nem gágogott. Aztán, ahogy jött, el is megy, rejtelmes egy dolog, abbiza. Aztán az egyszerű nép azt mondja a tövekre, hogy jaj a forgóm. Ezeknek semmise jó. Szóval ez tévedés, ha forogna, akkor a kényelem miatt az egyik lábfej állhatna hátrafelé és milyen ügyesen lehetne elindulni akár előre, vagy hátra, mint egy kis mozdony. Majd talán az evolúció meghallgatja az ötleteimet, ki tudja? Addig lesz időnk széket tervezni hozzá. Aztán ott vannak azok a térdek! Kérem szépen, a bőr úgy lóg ott elöl rajtuk, mint tehénen a gatya! Meg néha recsegnek, mint a rőzse, mások is meghallják, de kellemetlen... Gondoltam a haszontalanok, ha misszionáriusként a bennszülők kocsonyát is főzhetnének belőle, tíz ujjukat megnyalogatva, bele kerülhetnének a forradalmi receptkönyvbe: Misszionárius térgykalács betyárasszony módra kondérba, ízlés szerint paprintva... Aztán itt vannak a combok, meg rajtuk ez a ráncos bőr, hát fényes nappal ezekkel utcára ne menjünk, ha kérhetem. Újabban azok a satnyásult izmok azt a szokást vették fel, hogy minden előzetes jel nélkül csak úgy fájdogálnak. Szerintem a semmittevéstől, aztán meg rinyálnak, hogy miért megyünk gyalog messzire. Pofájuk istenit. Ott feljebb nem sok hibát látok, egy részük amúgy is hátul van, kukkerolja a rossebb, majd megtükrözöm a nagy fali tükörnél, ha muszáj, de igazából a hátam közepére se vagyok kíváncsi, oda szoktam kívánni, amik zsenéroznak az életben... Amivel a haszontalansága miatt neheztelek, ott ez a köldök. Vagy ne lenne, vagy lenne nagyobb, hogy vagy virágot ültethetnék bele, vagy otthont adna valami kisebb költöző madárnak. Amikor épp elutazik, kitakarítanám, hogy rendbe legyen, mire visszajön. Egy darabig gyerekkoromban azt hittem, begyógyul, de azóta se teszi, csak úgy van. Aztán a Has, mint tudjuk, sosem volt kocka, na jó, kicsit laposabb és simán lehetett látni a dolgot lefele nézve, amint végzi a dolgát. De a jó emlékezőképesség és a rutin még megoldja a problémákat, gyakorlat-gyakorlat, talán már gyakrabban? Fene se figyeli. Bizony, itt van Mellkas úr és a Főmotor dohog ott belül. Itt aztán le a kalappal! Percenként 70-80 szivattyúzás, úgyszólván megállás nélkül! Egy nap 1440 perc, szorozva az előzővel és az évek napjai száma és szor 70-80-90 év alatt mennyi is az? Úgy tudtam, hogy nem figyeltetek, majd megnézi a Szem a gugliba mi? Lusta banda. Majd, ha azt mondja egyszer, hogy dobogjon nektek, akinek nincs más dolga, majd sírhattok, de már késő lesz! Pedig vannak intő jelek, néha megkívánja a kólót és a délszláv 7/8-ados ütemre járja, rezgeti magát. Hagyom, neki is kell valami változatosság, ahogy a nóta is mondja: A szívnek nem lehet parancsolni... A Tüdő rendben van a sok évtizedes masszív láncdohányzás híján kénytelen volt egészséges maradnia, ezúton is kérünk elnézést a mulasztásért, majd talán legközelebb, egy másik életbe...? Még csak nem is sípol, ha dolgozik, ezt kicsit fájlalom, mert a vonat is sípol és hány vagont elhúz közben, példát vehetne róla, de ez van. Később még a sípolás meglehet, mondják, de akkor meg minek. Csak felületesen a Vegetatívakról, megteszik, amit lehet. Most nem tudom, pontosan hol kavarják és kik a tesztoszteront, de egyelőre férfiasan viselik a gondomat. Pedig micsoda remek szereket reklámoznak, amikhez hozzájuthatnék, de minek? A hüvelyes kenyőcsét is hova kenhetném, homlokomra? Látni lehet, hiába lenne sok pénze az embereknek, minden örömöt akkor se vehetnek meg, mert minek. Kegyetlen az élet. Ne mondjátok el senkinek, de a nyakcsigolyákkal se működnek olajozottan a fejforgatás, bólogatás, tekergetés. Ráfogja, hogy el lettek feküdve, meg a huzat, azért recsegnek, nem igaz! Régen is elfeküdtem, meg huzatba használtuk őket és sehol semmi. Mi az hogy eltelt sok évtized, ami gombócból is sok? Meg termeli a meszet? Legalább ennyi haszna lehet... Ahá, na most itt a bukás! A Fogak! Hol van ez a nagy csomó, he? Mondtam is legutóbb a fogdokinak, amikor 3 vackot is kipenderített a helyéről, mibe reménykedtem, hiába. Úgy voltam vele, amikorra ilyen csávába kerülnének, én már régen nem leszek, de nem úgy lett. Most aztán költhetem rájuk a drága pénztet, hálátlan dögök, itthagytak, mennyien?! Úgy kitoltak velem, egyelőre a maradékkal még annyi elégtételem sincs, hogy csikorgathatnám őket... No majd lesz müanyagbúl, mag vasbul, fogja a mágnes, pofástul, de jó is lesz. Az Orr rendben van, megszoktam, egész idő alatt néha belevesedik, meg néha tutma, oda se neki. Napozásnál meg Ő vedlik, újul először, most azt hiszi, fenn van hordva. A hülye... A Szájnak meg a bótba valaki odamondta a klasszikussat, amikor kicsinyelte a péksütit: Nem a zsemle kicsi, a pofátok nagy! Ennyibe maradtunk. Ó és azok a gyönyörű, kék Szemek! Nem az enyémek, de vannak, akik olyanokat örököltek. Én a romló típust örököltem, szavam se lehetett, ez van, fussál el vele. Aztán, hogy rendesen kémlelhessék, például az eget, Napot, lettek lézeresbe részesítve. Jobb lett, szerencsére. Mennyi szép emlék, mert régen volt ebben része. Megyek a szemeszterga utókezelésre és a Már Kicsit Fonnyadó, de még jó Bőr Dr. Nénéhez kerülök. Volt egy határozatlan érzetem, hogy nem miattam rakta ki a még alkalmas bögyöket, mert látom is az arcán, csak ne legeltessem a frissen műtöttet, az nem nekem van kitéve. Amikor berakom a fejem a szemen köpködő, kukkeroló apparátba, a nagyító másik végén a dr. Nő, mondja, merre forgassam a gülüket. Azok meg csak lefele görbültek az arasznyira levő alkalmatos kis dombokra. A Szemnek se lehet parancsolni. Sokszor, ha bele fröccsen valami például, mindenki becsukja, megfigyeltem. Az Agyról mit is mondhatnék? Van énnekem önkritikám, de valahol elkevertem, most nem találom, talán érdeklődjetek később, meg van az. A haj nem könnyen tapad, megdicsérem, kár, hogy már ezek is ölég kevesen vannak, becsüljük meg a maradékot, ez van. Zárom most már az értékelőmet, későn van, jó lenne pihentetni, testet, lelket. De mindenféle Gondolatok is vannak számosan, amikről beszámolni is tereh, ahogy Arany mondá egyszer. Én kizárom most őket, fagyoskodjanak kint, vagy legyenek, ahol akarnak. kezdjük azt a beváltat, hátha most is bejön, hipp-hopp, már éjjel fél kettő van. Fél kettő? Az egy, vág az Eszem, aludhatna már ez is! Kettő? Egy-kettő...egy-kettő...egy...
Korházban, fiatal orvostanulo a computer mögött.
Ö: Milyen gyogyszereket használ? ÉN: XTX 100 mikrogrammos Ö: Hány tablettát? ÉN: egyet meg egy felet Ö: Akkor 200 mikrogramm Van még matek az orvosi egyetemen? 
Addig volt értelme a mateknak az orvosi egyetemen, amíg a hálapénzt kellett számolgatni. Most már minek?
Lehet csak valami okból egész szemre kellett a programban kerekíteni a napi adagot. Azt azért nem hiszem hogy hivatalos álláspont, hogy a gyógyszert a beteg otthon felezgesse.
Akkor meg az "ügyfél" lett volna morcos, ha a gép a szokásos adag töredékét írja ki. Így meg a többletet max nem váltja ki. Az embernek a számítógépnek olyan inputot kell beadni, ami a kívánt outputot produkálja. Majd ha az AI ebből a zagyvaságból tovább számol immár következetesen akkor lesz baj.... |
Bejelentkezés
Hirdetés |
