Akkor folytassuk itt. Tényleg nem oda való a beszélgetésünk.
Tehát, ott tartottunk, hogy a 2. harmonikus. Az van, hogy a PP végfokozatokban, ahol a 2. harmonikus nagyrészt kioltásra kerül, ugyanúgy megvan a hangzás. Nekem - speciel - jobban is tetszik a PP, bár valóban nem annyira meleg, mint egy SE. Itt készült 100W környéki teljesítményű kapcsolás, 10W alatt hallgatva (néha 1-2W-al), és minden rendben volt. Nem igazán hiszem, hogy itt a trafó bármennyire is telítésbe menne. Ilyen körülmények között is teljesen más (nekem jobb). (800W-osat még nem hallottam)
A másik tényező a kimenő ellenállás. Az Ágoston könyvben az az álláspont, hogy az NFB kifejezetten árt a hangzásnak. Az én fülem erről kicsit sincs meggyőződve, egy kis SE NFB nélkül csak egy kis veréb, semmi feszesség, semmi mély (pedig ilyenkor nagyobb a kimenő ellenállás). A nagyobb erősítők már jobban megvannak nélküle, de nekem azok sem tetszettek így (sőt, nemcsak nekem, hanem mással is meghallgattattam). Egy hatásos (a kimenőt is magába foglaló) NFB viszont lecsökkenti a kimenő ellenállást, linearizálja a frekimenetet (a félvezetős sem tud nagyon mit kezdeni a hangdoboz impedanciaváltozásaival, hisz legtöbb feszültség generátoros jellegű, ott - ahol megnő az impedancia - nem képes a teljesítményt "beletolni"), és drasztikusan csökkenti a torzítást nagyobb teljesítmények felé.
Sajnos több gyári készüléket volt szerencsém hallani, eddig egyik sem tetszett. Legutóbb éppen itt, ez egy EL34-esekkel megépített PP volt. De ugyanúgy nem tetszett a 6db ECC82-essel felépített kisipari 4W-os triódás PP sem. Vagy a Pioneer 7W-os PP-je.
Az ördög tudja mi a valóság, sajnos tényleg nagyon sok a szubjektív dolog az ilyenekben. Nekem bevált, én a félvezetőst kicsit sem sajnálom, bár borzasztóan praktikus, hogy évtizedekig nem igazán változnak a paraméterei, brutális teljesítmény, jó hatásfok, csak nem tetszik. Ezért fogok a továbbiakban csak csövekkel zenélni.
Csöves testvérek, mondjátok meg Ti is a "frankót"!

Én akkor az érveimet leszűkítem egyetlen egy érvre. Én akkor tudok csak összehasonlítani, ha a hangszóróval terhelt frekvencia menetet egyformára hoztuk az összehasítandó erősítők között, legyen az csöves, vagy félvezetős.

Amig ez nem történik meg, addig a helyzet arra hasonlít, amikor a srácok ülnek a Metro kijárata előtt és nézegetik a kijövő csajokat. Nézd ennek pirosabb a szája, nézd annak nagyobb a szeme.

Hát igen, de eközben mindketten tudják, hogy piros szájú mielőtt kiért az állomásról picit harapdálta a száját, hogy pirosabb legyen. De ez lány pont az egyikőjük barátnője, és hát annyira szereti, hogy nem akarja tudni, hogy az bizony hamis pirosság...

De ettől a másik még tudja....

Tényleg nem mértem a csöves frekvenciamenetét valós terheléssel (a franc se akar megsüketülni a füttyögéstől), de műterhelésen teljesen lineáris, ahogy a félvezetősé is (nem, mert a Canbridge Audió kb. 150Hz-től emelt bele kb 1,5dB-t, nem tudom, miért), de az Onkyo tökéletesen egyenes volt. A Ti módszeretek a frekimenet vonatkozásában kb. olyan, mintha két autó esetében -mert az egyik nem összkerékhajtású - ezért azt húzni kell terepen.
Összegezve: A Te véleményed az, hogy az összes csöves "hamiskártyázik", a sáv alját-tetejét kissé emeli, kevéssé fogja meg a hangszóró membránt, nagy másodfokú torzítást visz bele, és ezért tetszik nekünk, bár úgy gondolod, be vagyunk ezáltal csapva.
Az enyém meg az, hogy az általam említett (hallott) dolgokat ez nem magyarázza. Ha elfed hibákat, miért nem fedi el a MiniDisc-ét? A félvezetős ezt megteszi kérés nélkül is. Továbbra is talány, miért jönnek elő olyan - odaillő - részletek, amik a félvezetőssel egyáltalán nem hallatszanak? Miért a középtartományba esik a többsége ezeknek az elrejtett hangoknak? Ott még - elvileg - nem történik semmi a frekvenciamenettel.
Abban valóban nagy tapasztalatod lehet, hogy próbálgattál sok manipulációt a hanggal. Ilyen irányú tapasztalatom nekem semmi sincs. De - ha belegondolsz - ez is csalás.

Akkor én is hozzászólok, bár én annyira nem vagyok tapasztalt a csöves "világban", egy valamit én is elmondanék. Inkább történet féle, én ezt tapasztaltam.
Ugye deszkában kész az EL84SE-m, a PCL86SE-nek meg csak a fa oldalak kellenek, meg fel kéne ragasztanom végre az előlapra a papírt. Na mindegy, nem ez a lényeg.
Az EL84-et meghallgatva nagyon tetszett a hangja, mélyeivel sem volt gondom, a 4, és 5cm2-s kimenőkkel is volt rendesen (jövőre jönnek a 12cm2-sek). A PCL86 is elragadott az első bekapcsoláskor, amikor a dobozban volt már, a kis TV kimenőkkel hihetetlen mélye volt, a hangszórók egyelőre a padlón vannak, de éreztem, hogy rezeg a padló, amikor mély van a zenében, a részletezőképességét már leírni sem tudom.. (Hozzátenném, NFB egyikben sincs, nem is lesz, csak a GU-ban, de kapcsolhatóan.) Az EL84 árama a katódbiasnak köszönhetően felment 53mA-re, fix biasosra fogom megcsinálni, az egyik PCL anódja felizzott, (ezt később egy csőcserével sikerült orvosolni) kénytelen voltam bekapcsolni az 5.1-es (5x5+18W) erősítőt. Erőtlennek tűnt az egész, a hangképet elmosta, mélye nem volt, pedig már a gépen is feltoltam a hangszínben, a saját hangszínszabályzóján is az erősítőnek, még így is alig volt. A zene közepén megállítottam a zenét, mondom én ezt így nem hallgatom, semmit se ér. Ki azért nem kapcsoltam, mert Köbzolival beszéltünk Skype-n, arra még jó, de zenét hallgatni nem. Meg ha játszok a gépen, talán a játékra jó, arra nem kell a csőnek fogynia.
Az én tapasztalatom ennyi a csövesekkel, most építek egy VF2-t, de csak mert olyan egyszerű, ezek után félvezetőset szerintem csak kérésre építek, vagy nagy teljesítményűt, ahol már nem számít a hangzás, max bulikba "tuc-tuc"-ra.

Erről az jut eszembe, mikor - vagy 6-7 éve - egy deszkamodellt hurcoltam magammal az ismerősökhöz. Hangosan nevettek - úgy mint Te - mikor meglátták. Bekötöttük a láncba (náluk), és a nevetés egyszeriben lehervadt az arcukról.
Ilyeneket mondtak:
Hát, gondoltam azért, hogy az erősítőm nem nagy szám, de hogy ennyire vacak legyen!?
Basszus, ez a dróthalmaz így szól? Nekem is kell ilyen.
A francba, vidd innen, nem akarom az összes lemezemet újra hallgatni.

Erdekes - bar sztem ertelmetlen - kerdes a csoves vs. tranyos erosito kerdese. Mindkettonek megvannak az elonyei hatranyai de szvsz mindenki olyat valaszt ami neki szebben szol es jobban megeri.

Mar irtam ezt a sztorit de leirom megegyszer: a legutobbi Hifi Shown bizony megtevesztett jo nehany embert a csoves erosito latvanya mert jottek gartulalni h. milyen szepen szol a csoves erosito. Nekik akkor fagyott le az arcukrol a mosoly amikor megtudtak, hogy az asztal alatt levo - egyebkent nem lathato - felvezetos erosito szolt. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy a felvezetosek jobbak a csoveseknel, felreertes ne essek!!! Szerintem ez a kerdes messze nem ilyen egyszeru. Mindket aktiv elemmel lehet jo es pocsek erositot epiteni. Mellesleg nagyon nem mindegy, hogy milyen hangsugarzot kotunk az adott erositore!

En nem tennem le a voksom egyik erosito fajta mellett sem. Mindket erositobol hallottam mar szamomra nagyon jo hangot, mindkettovel egyutt tudnek/tudok elni. En azert hasznalok felvezetoseket mert hosszabb elettartamuak a felvezetok, az oregedesukkel a tulajdonsagaik nem valtoznak annyira mint a csoveknek, nem kell futes nekik es nem szukseges kimeno trafo sem (az OTL erositoket most nem vettem figyelembe).

Ja es meg annyit, hogy a szelsoseget soha nem szerettem es nem is igazan tudom megerteni. Szamomra furcsa, hogy valaki egyszeruen hallgathatatlannak veli egyik v. masik technologiaval keszult erosito hangjat. Altalanositani pedig sztem nem erdemes 1-2 erosito meghallgatasa utan mert igen sok tenyezotol fugg a hallott hangminoseg.

Peace :worship:

KD mester - aki azért itt elég tekintélyes szakembernek számított - azt állította, hogy a tökéletes erősítők nem szólnak jól. A mérnökök hosszú évtizedekig keresték (keresik) a lehető legjobb megoldásokat, miközben nem kéne ezzel fáradozniuk, hisz minél jobb erősítőket készítenek, annál rosszabb hallgatni. Ezzel nem tudom, mennyire értettél egyet, Te- ha jól emlékszem - inkább a hibajavítós erősítőket favorizáltad, vagyis - érzésem szerint - inkább azon az állásponton vagy, hogy az az erősítő legyen inkább közel a tökéleteshez. A "hivatalos" szaktekintélyek (Sipos, Piret) is ebbe az irányba haladtak évtizedekig. Érdekes, hogy kutatómunkájuk eredménye az a megállapítás, hogy félvezetővel nehezebb jó (hallgatható) erősítőt építeni, mint csővel. Piret épített 0,1%-os torzítású csövest. Sipos inkább újra a Quad 405-öst kezdte méltatni. Ebből nekem az jön le, hogy mindenkinek (nekem is) vannak fixa ideái, amit következetesen védenek. Más kérdés, hogy nem kell ebben olyan messzire elmenni, mint KD mester tette. Sajnos azóta nélkülöznünk kell a társaságát.

Hozzászólásod akár a topik zárószava is lehetne! Teljesen egyetértek minden gondolatával. Bár nem én nyitottam, azt hiszem, amit tudok erről a kérdésről (jól-rosszul), azt leírtam.

Igazad van, az a legjobb, ha mindenki eldönti, hogy melyik tetszik neki. Nekünk a csöves tatszik jobban, van akinek a tranzisztoros, azért azt elmondhatom, hogy nem lehet rossz a tranyós se, egy JLH-t, vagy egy DoZ-t építeni fogok, ha lesz (tudok venni) hűtőbordát rá, meg tápegységnek trafót. Nem lehet rossz hangjuk azoknak se.

Márk, kicsit nekünk ilyen a tranzisztoros hang, nem? Szép, de......

Na igen ... erre szoktam mondani h. izles kerdese. Nekem inkabb az altalad linkelt csaj jon be mint EZ

En is hozza szolok a temahoz.Kinek mi a jo azt nem lehet eltalalni mivel ahany ember anyi velemeny.Csinaltam tranzisztoros,Ic-s,A-osztalyu erositot.A lenyeg hogy az A-osztalyt ajanlom film nezesre (ha nagyon A-t akarnank) de mivel az AB osztaly is eloszor A osztalyban mukodik utana valt B-ben(nem mindre ertem).Csovest meg nem hallotam szolni.Nagyon kivancsi lennek hogy szol.Egypar napja vettem a hangfalamba 2 gagyi hangszoro(semmi adatot nem tudok rola csak hogy 8ohm.A lenyeg hogy kint mikor halottak a haverok azt hittek valami kemeny markas cuc van benne.Mondtak milyen mely van bene meg hogy bisztos jo draga volt.Mikor mondtam hogy mi van benne akkor mar nem is volt olyan jo .De megis nagyott neznek mikor megy.Edig ez volt a legjobb hangszoro ami benne volt szerintem(csak szerintem) jo utolag mondtak hogy jobban szol mint egy MNC.A legvegen kinek mi tetcik azt halgasson ami neki tokeletes de van egy kozmondas ami igaz A szomszed fuje mindig zoldebb

Üdv! Én még zöldfülű vagyok ebben a témakörben, csak a tapasztalatom szeretném leirni. Évekig hallgattam Nad 3020-at és most sok segitséggel összeállt egy 6c33c-se. Szeretem a rockzenét,de a Nad-al egy albumot sosem tudtam végighallgatni, mert bántó volt, főleg a középtartomány,a csövessel viszont kifejezetten élvezhető,annak ellenére hogy ugy érzem nagyobb hangsulyt kap a zenében.Nem akarom azt mondani,hogy a félvezetősek rosszak,ebben az esetben nagyságrendekkel jobb a csövi. Lehet, hogy egy jóval drágább tranzisztoros partiban lenne, de erre nekem nem lesz lehetőségem.

Pedig a NAD3020 sem egy rossz gép, nagyon sokan, sok helyen dícsérték a hangját.
A csöves erősítőknél nekem is az a véleményem, hogy a középtartomány tisztább,barátságosabb, az énekhangok,beszéd természetesebb,és az egész hangképre jellemző a részletgazdagság.Ugyanazt a zeneszámot meghallgatva az EL84SE-n és a Sony STR-DB780-ason egyértelmű a csöves előnye.Pedig ez egy kommersz alkatrészekből összerakott erősítő, mármint a csöves.Semmi extra benne.

Szerelés közben mindig a csöves szól, vagy az EL84SE vagy a PCL86SE, és hát van úgy hogy 8 órán keresztül hallgatom, és mégsem fárasztó a hangja, sőt!

üdv

Valaha én is hallgattam zenét NAD-on akkor még apró Mission 760i dobozokkal, engem nem fárasztott a hangja...
Használtam Rotel, de Project félvezetős erősítőket is több féle JPW és Bowers hangdobozzal. (Építettem is diszkrét félvezetőkből, mostanában már csövekből is erőlködőt.)
Ma már (ha kivárom, hogy "felizzon") nálam is 6C33C-k muzsikálnak (ha nem várom ki, akkor EL84 v. G807 SE-k).
Valóban szeretnivaló hangjuk van a csöveseknek...
A zenehallgatás nálam mindig is érzelmi kérdés volt, talán ezért is maradtam meg a hanglemezeknél, szerintem azoknak lelkük van...
Úgy gondolom, kitudom választani a számomra kellemes hangot több rendszer közül is, de képes vagyok akár egy zsebrádión is élvezni a zenét borotválkozás közben

Szerelem ellen nincsen orvosság kérem.

Én leírtam, amit akartam és most szívesen olvaslak titeket. Más témákban is vannak vízválasztó dolgok, mint például a Suzuki, mint autó minősége. De ezzel gyorsan átmegyek az OFF-ba.

Ezt a bántó középtartományt rockzenén hallottam, elsősorban gitárhangokon,más műfajnál nem mondhatok róla rosszat (árához mérten).Különben nem lett volna évekig használva.Csővel ugyanezek a lemezek jóval barátságosabbak.

Szerintem ennek sosem lesz vége, én úgy látom a dolgokat, hogy sokféle hangú erősítő létezik, és millió egy féle fül, és ezen belül mégtöbb ízlés, ami ráadásul az évek során változik. Szóval tényleg az a helyzet, hogy kinek mi tetszik, meg kell találni azt a hangot, ami személyre szabva tetszik. Persze van egy séma, amit az ember inkább a magáénak érez, ez nálam annó a tranyós volt, mára egy pár csövest meghallgatva, elcsavarta a fejem, és a csövest favorizálom, és nem éppen az egyszerű megépíthetősége miatt.
Persze attól hogy csöves valami, még koránt sem garancia a hangminőségre, és ez a tranzisztoros erősítőkre éppúgy igaz. Mindkettőből vannak szép és kevésbé szép hangúak. Például, elfogult voltam az én csövesemmel amikor elkészült, és azt gondoltam hogy high end, persze, amig nem halgattam Jani barátom legújabb PP-jét. A lényeg, hogy szerintem, nem lehet vonalat húzni, hogy ez jó, ez meg nem jó, mert mindenkinek más az ízlése. Kinek ez kinek az.
Nekem ez.

Vicces, de börze után 3 HE-s kolléga eljött a kis csöves ketyerét hallgatni. Mikor 4.-ként bekapcsolódott virtuálisan is a beszélgetésbe Köbzoli, akkor szóvá tették neki, hogy mégiscsak luxus, hogy egy csövesen csak a billentyűzet püfölését hallgatjuk 100km-rel arrébb (Skype-kapcsolat volt közöttünk, mikrofonnal).

Egy lendülettel végigolvastam a topikot.
Meg kell mondjam, érdekes
Szerintem a hangrendszer legfőbb eleme az emberi agy. Egyénenként lehet azonos, de akár homlokegyenest különböző is hogy mit hall jónak. A műszaki paraméterek sokszor eltörpülnek, de képesek pszichikai befolyásként is viselkedni. Általában azért mindenki a sajátját hozza ki jobbnak, mivel sok-sok emlék érzelem és hangulat társul hozzá, például egy erősítő vagy hangdoboz építése miatt.
A második szempont, amiről a topikba nem túl sok szó esett, az a hely. Egy szoba akusztikája képes a legjobb rendszert is gyalázatossá tenni, illetve egy Unitra ZK magnóból is bődületes mélyeket kihozni. Idestova 12 éve gitározom (kezdetben akusztikuson komolyzene, majd basszgitár) és sokszor okozott már ugyanaz a felszerelés csalódást az egyik helyen, holott a másik helyen gyönyörűen helyén volt minden hang és hangszer.
Otthon jelenleg egy QUAD405-HS280 párosítás muzsikál már régóta, nagy megelégedésemre. Volt a Quad előtt egy Sony TA-F120-as erősítőm. Egyszerűen nem tetszett. Aztán építettem sokféle erősítőt. Mindvégig ugyanaz a HS280 volt a hangfal, ugyanazon a helyen. Kezdve a TBA810-től a TDA20xx sorozattal a 7294-ig, STK-val, majd tranyósok 20-30-50-100W, 3055-tel, BD-vel, TIP tranyókkal, darlingtonnal. Sorra bontottam szét, vagy adtam el a haveroknak őket. Aztán egyszer -bár alkatrésztemetőnek tituláltam, de megépítettem a Quadot. Először TL071-es műverősítővel, majd 5534-el, jóöreg MEV 2N3442-vel a végén. Szerintem nyugodt, tiszta hangja van, nem fárasztó az eddigiekkel ellentétben, mind CDről, mind LPről, mind gépről (EMU-0404-es hangkarival) egész nap élvezhető a zene. Sokáig hallgattam és mai napig is örömmel kapcsolom be.
Aztán összedobtam próbaképp egy PCL86 SE-t... Innentől kezdve megváltozott kissé a kép. A Quad továbbra is nyugodt, kellemes, de a csöveshez képest jellegtelen, élettelen, unalmas. Hihetetlen számomra, hogy a PCL 1wattjába mennyi zeneiség tud összesűrűsödni. Ugyanúgy hallom a Tubular Bellsbe, ahogy megüti a harangot, és ugyanúgy hallom, amikor Adrian Smith effektet vált szóló előtt koncert közben, meg még van valami amit nem tudok megmagyarázni... de jó. És szerintem ez a legfontosabb
A következő erősítőm egy GU50-PP lesz. Meg talán egy VF2, vagy valami más fetes.

Dávid, ez igaz. Én ugyanazt a rendszert hallottam különböző időpontokban erősen különböző kvalitásúnak, miközben rajtam kívül semmi sem változott.

Más kérdés, hogy nem kell ebben olyan messzire elmenni, mint KD mester tette. Sajnos azóta nélkülöznünk kell a társaságát.

Szerintem nem kell nélkülöznünk a társaságát, átolvasva a megfelelő topicokat, becslésen szerint több nick-el is jelen van itt.

Sípost nem akarom bántani ( nem láttam még az új cikkét), de attól félek, hogy 30 év alatt egy jottányival sem került közelebb a Quad működésének megértéséhez. Hasonlóan Urbán, akinek a 200W-os verziója egyszerűen nem tudhatja 10kHz felett a szükséges áramot.

Sípos érdemét még mindig abban látom, hogy internet nélkül is hatalmas gyűjtőmunkát végzett és amit talált azt a legjobb tudása szerint továbbadta.

Hi highand és Imi65!
Az eddigieket megfontolva, meg az „erősítő mindig és mindig” topik (kb. 700-tól kezdődő) hozzászólásait figyelembe véve, bizonyos helybejárást, öncélú paramétercsiszolgatást, misztikumot látok a területen. A szubjektív bírálat, a szubjektív kiértékelés mintha gátja lenne, blokkolná a fejlődést. Nem látom a célt ami felé -műszakilag- törekedni kellene. Természetesen, a végső cél a jó hangzás. Ez vitathatatlan, akár mennyire is cseppfolyós ez a paraméter.
Hogy a tökéletes erősítőnek, pl. KDmester szerint, nincs jó hangja, ezt látatlanba is elhiszem neki. Az ítéletéhez biztos meg van a megfelelő tapasztalata, rutinja. De ebből a helybejárásból mégis csak ki kellene lépni valahogy. Egy használható irány, ha az ez irányú fejlesztéseket két önálló, és önállóan is értékelhető részre bontjuk, az az:.

- (a „Háj Endesek” sajnálkozó pillantásaitól kísérve) törekvés a tökéletes erősítő megépítésére. (De ez esetben maximális precizitással, és körültekintéssel szükséges megadni a realizált elektromos paramétereket. Hogy mi is az a bizonyos tökéletes.)

- valamiféle hangzás korrigáló egység fejlesztése, amit hozzákapcsolva a tökéletes erősítőhöz, biztosítja az a bizonyos, akár személyre szabott jó hangzást.

A módszer nem új, burkoltan használják is, legfeljebb még nem találkoztam ennyire nyílt realizálással.
Tudtommal highand te javasoltál késleltető művonal beiktatást, ami a már meglévő erősítő hangzását nagyságrendileg javítja. KDmester is valamiféle hangzás beállításról beszélt, amit a mai digit technikával nem is olyan nehéz megvalósítani. De már egy sima mini HI-FI -be is különféle hangzások állíthatók be.

Az első feladat tekintetében, előbb utóbb elérhető egy ésszerű plafon. Technológia kérdése. A második terület tudtommal még eléggé homályos, úgy hogy itt a lehetőségek korlátlanok.

Az az igazság, hogy egy ilyen hangzás módosító állitgathatós okossággal, szerintem már a bőség zavarába (beállitások százai) fulladnánk , onnan nem lenne kiút, és tényleg nem tudnánk mi a jó. Így is nehéz mert minden zene más, minden fül és izlés más, nemhogy még össze vissza equalizáljuk a zenét. Egy idő után azt se tudnánk éppen milyen hangzásba vagyunk.

Én már a hangszínszabályzót sem használtam soha, inkább belenyugodtam, hogy ez a felvétel ilyen (de, némely régi - és új - beszédfelvételnél letekertem a mélyet, és a magast addig, amíg az érezhető veszteséget még nem okozott), a kezdeti próbálkozásaim meggyőztek arról, hogy a szabályzó szinte sohasem úgy, és ott szabályoz, hogy az inkább hasznos legyen.
A házilagos manipulációkat (ami jelenleg van, Pl. Rock, Pop, Classic, Jazz, stb) rettentően dühítőnek tartom, bár mindegyik másképpen szól, de egymás után kapcsolgatva az ember teljesen megkukul, és fogalma sincs, melyik lenne a jó (igazából egyik sem tetszik). Ha van rajta lineáris, az - ezek után - fakó, sávhatárolt, dinamikátlan lesz.
Szerintem ez lehet a fejlődés iránya -mint látjuk, nagyjából ez is - csak ez - szerintem - nem nekem szól.

Az a baj ezzel, ha már van tökéletes erősítő (amit azért én személy szerint kétlek), akkor nincs (nem lenne) miről beszélni. Valaha volt a harmonikus torzításmérés, ami a csöves technika képességeit elég jól jellemezte. A félvezetősök ugyanilyen paramétere már korántsem jelent túl sokat, holott 1-2 nagyságrenddel "szebb", mint csöves társáé. Azt gondolták később, hogy az intermodulációs torzítás jobban jellemzi a kapott hangminőséget, ami igaz is legtöbb esetben. Ha ez elég alacsony, akkor azonban már megint nem jellemezhető jól vele a képesség. Aztán jöttek az egyéb "vallatási" módszerek, de végső soron még mindig a meghallgatás jelenleg is az egyetlen olyan módszer, amivel az erősítő hangzásbeli képességét meg lehet állapítani, de - mint láttuk - ebben meg rengeteg a szubjektivitás. Rettentően bosszantó, hogy nincs egy olyan - nemzetközi, vagy szakmai - szabvány a mérésre vonatkozóan, ami alapján el lehetne dönteni, hogy ez az áramkör hogy fog szólni.

Mindvégig elkötelezettje volt a legújabb félvezetős kapcsolásoknak. A csöveseket nem nagyon preferálta, amennyire kivettem a cikkeiből...
Nekem Sípos volt az alfa és az omega miután megkaptam apámtól a "Hifi erősítők építése" c. könyvét. De mostanra erősen megváltozott a véleményem róla.
Megsértődött, mert mások is azt teszik az irományaival, amit ő tett évtizedeken át:
Ellopta más munkáját !!!
De ezt mostanra valahogy elfelejtette... vagy csak ő az öregkori szenilitás mintapéldája... ?

Egyébként úgy hallottam, a RÁDIÓTECHIKA újság januártól új néven fog megjelenni:

SÍPOS GYULA SIRÁMAI lesz az új neve...

Ezt olvashatjátok oldalakon át, havi 1000 Ft-ért !

Hát már megint milyen igazakat írunk ide! Hát, nem? De! Nyolc!

Az utolsó mondatodban jó a párhuzam.

Miért is nem frissítik, reformálják azt az ősi 70' évek DIN 45500-as minimális követelmény szintjét?
Valószínűleg ennek is gazdasági okai lehetnek, bár egy sor elfogadott magasabb követelményszintű kvázi szabvány is van, pl. a THX, SACD, stb. és társai. De ezek nem mindegyike a tradicionális sztereó hangzásról szól.
Inkább a technikai paraméterek minél szélesebbre való kitolásáról. Igaz ezeknek is vannak hangzásbeli előnyeik, az adott felhasználási területet nézve.
Ugye nincs olyan hogy High-End szabvány. Mégis egyre többet halljunk ezt az elnevezést, szinte már többet mint a Hi-Fi-t. Mert ekkor valami megfoghatatlan, misztikusan szuper jó cuccra asszociál a tömeg, és ezért nagyobb összeget képes kivenni a tálcájából az adott, Hi-End-nek kikiáltott, aránytalanul magasabb árú készülékért. Pedig csak arról van szó, hogy a Hi-Fi szabványt már lassan minden kecere eléri, így kellett valami "NEW", amivel még nagyobb árréssel (átveréssel) adhatóak el ezek a magasabb szintet megütő készülékek.
Nem azt akarom mondani hogy nincs ezek közt kiváló cajg, de túlzottan aránytalan ár/érték viszonyuk.
Találkoztam olyan termékkel, amit "felvégnek" titulálnak, a design, ár, és szolgáltatás alapján, megbontva pedig 4558-as opák találhatóak benne, és egy VF3 is padlóra küldi hangzásban.
Összességében szerintem, nem is akarja senki, hogy legyen egy magasabb követelményszint, szabvány, ami alapján megállapítható egyértelműen egy készülék kvalitása. A gyártóknak nem áll érdekében, a kereskedelemnek végképp nem. Ahogy az itt leírtakat elnézem, ráadásul nem is tudható be pontosan az hogy milyen paramétereket, miképpen kellene mérnünk, nem beszélve a szubjektív megítélésről.

Hi Imi65.
Nyugodtan veheted úgy, hogy a tökéletes jelzőt idézőjelbe tettem, és az csak az erősítő műszaki jellemzőire vonatkozik. Világos, hogy a tökéletes felé, csak törekedni lehet, és szükséges is, de azt elérni, csak a plátói Ideák Világába lehet.

Én is úgy látom, hogy a műszaki paraméterek színvonala, szükséges, de nem elégséges feltétele a jó hangzásnak. Ha ezt a tényt el is fogadjuk, ez nem jelentheti azt, hogy fölösleges törekedni kiváló műszaki paraméterekkel rendelkező erősítők építésére. Tekintve, hogy az még nem biztosíték a kiváló hangzásra. Ne vegyük el az erősítő építők kedvét.

Tudjuk, hogy egy torzított szinusz, egy torzítatlan ideális szinusz, és a felhermónikusainak, meg azok keverési termékeinek összessége. Ezt az analógiát használva, az a bizonyos jó hangzású erősítő, ami felé mindannyian törekszünk, úgy is felfogható, hogy az egy fenti tökéletes erősítő, - ami ugye még nem biztosítja a jó hangzást- plusz még valami összessége, amely valami azt a bizonyos jó hangzást is biztosítja. A feladat egyik része legalább korrekt.

Az elnevezés lényegtelen, lényeg az, hogy kissé el kéne emelkedni a talajtól. Lényegesen többről van itt szó, mint az amplitúdó karakterisztika módosításáról. Hogy a különféle szubjektív megítélések miatt káosz alakul ki? Emiatt nem aggódnék. Majd letisztul a
téma, amint kissé oszlik a misztikus köd.

Nem is olyan régen minden kínai egyenruhába járt. Most, hogy ez a korszak elmúlt, mennyivel rosszabb nekik. Biztos van aki ízléstelenül öltözik, van a ki szolidan, vagy elegánsan. A választás lehetősége, sokszínűsége még nem káosz. Nem érzek hátrányt.