Köszönöm ezt a tökéletes összefoglalást,az biztos,hogy ezek alapján elkezdem a sajátom modolását.

Csak annyit reagálnék erre a hozzászólásra: Az én rádiómban sem egyforma tranzisztorok voltak a végfokokban. Nyilván elfogyott nekik a BFR, és tettek bele valami mást. Az a végfok el is füstölt. A 7 ponthoz csak annyit tennék hozzá, hogy én a kikapcsolható hüvelyekhez csatlakoztattam a hangsugárzóimat, ezért: Amikor fejhallgatót használok, akkor ki tudom kapcsolni, mert a hüvelyem nem leválasztós. Azt a dominó ötös fejhallgató hüvelyt én kicseréltem 6,5 mm -es jackre. A fiam még a hangszóró DIN aljzatokat is másmilyen aljzatra cserélte. A többivel eyetértek. Gratulálok. Egyébként azt az 1 mA nyugalmi áramot nem hiszem el. Én tíz mA -re vettem le, de az untig elég, ott már nem torzít. De aki bízik benne, hgy a 20 mA -nél sem fog megszaladni, nyugodtan lehet annyi. Fontosabb inkább az, hogy azóta a 220 Volt hálózati feszültség helyett 230 lett az új szabvány. A hálózati trafót nyugodtan át lehet kapcsolni 240V -ra.

Köszönöm a kiegészítést. Ezeket én is beterveztem, de még nem fogtam neki. Egy kérdés: én azt látom, hogy a fejhallgató csatlakozójának háza mélynyomott, vagyis az alú előlapból van kialakítva, és abba préselték bele a csatlakozót. Ezt hogyan távolítottátok el? Ennek helyébe szeretném én is beépíteni a megszokott 6.3-as csatlakozót.
Az én késuülékemben az erősítő panelen csak a TO92-es tokozású tranzisztorok mások, egyik oldalon helyettük BC303-ak vannak.
Még egy kiegészítés, amit már sok helyen írtam, de most itt is: a mai világban a 230Vac hálózat tele van zajjal, amit a mobilok meg laptopok tápjai, a led lámpák, de egyszerűbb hifi készülékek tápja is kapcsolóüzemű (CD/DVD lejátszók, DAC-ok tápjai, de erősítőknél is előfordul ilyen táp), melyek szinte végtelen spektrumban szórják a zajt (persze nagyfrekik felé ez hamar csillapodik, de mérhető, és nem csak spéci műszerrel, hanem AM (közép és rövidhullámú) rádióval. Erre egy hálózati szűrőt szoktam használni, lehetőleg a hálózati kapcsoló és a trafó közé bekötve: 2x5-15mH-is hálózati zajszűrő tekercs (ellentétesen van tekerve ferrit EI vagy gyűrűre), és 1nF+100nF+1µF párhuzamosan kötött kondik mindkét oldalra. Az 1nF-os legyen kerámia, mert pont a nagyfreki szűrése az ő feladata, a többi lehet fóliakondi. Kisütőellenállás nem kell, mert ott a trafó - azt akkor kell csak beépíteni, ha a készülékben nincs hely csak a kapcsoló elé tenni a szűrőt. Ezen ellenállás értéke 220k-1Mohm, de nagyfeszültségű legyen!!! Ez annyira leszedi a zajt, hogy a rádióban szinte nem hallami ebből semmit - de lehet tesztelni a LED-lámpa, töltők vagy tápok be-kikapcsolásával. Én sok készülékembe építettem már be, és sikeresen használom. Ez a megoldás szerintem sokszor többet ér, mint a soktízeszres über hálózati kábelek.

Dansk 3F T3535 URH

Kedves fórumtársak, talán szolgálhatok némi információval és friss tapasztalattal eme remek készülék URH sávjának visszaállitásával kapcsolatban.
Már régóta ismertem ezt a rádiót és a kvalitásait egyik ismerősömék által. Az övék egy eredeti gyári állapotú, idegen beavatkozástól mentes készülék, amin volt szerencsém anno gyakran hallgatni mindenfélét, még igazi zenét, nem a mai agyonmanipulált, dinamikakomprimált, tömörített csörömpölést. Az egy igazi élmény volt...
Aztán sok év után a közelmúltban nekem is sikerült hozzájutnom egy ilyen készülékhez. A nagy örömömből hamar nagy csalódás lett, a "kétnormásított" URH-sávja egy igazi katasztrófa volt. Nem tudtam megbékélni vele, vissza akartam állítani a gyári CCIR állapotot és ehhez minden elérhetőt elolvastam erről és sok mindent megpróbáltam.
A vélemények, a módszerek erről megoszlanak, ahogy az elért eredmények is. A tapasztalatok és a gyári állapottal való összehasonlítások eredményeként megállapítható, hogy az eredeti hangolási minőséget csak úgy lehet elérni, ha a helyreállítással a hangolófeszültségnek a konstrukció által biztosított egész beállítási tartományát ismét teljesen ki tudjuk használni úgy, hogy emellett a sávon belüli együttfutási problémák is kezelhetőek maradjanak. Ez a gyártó által betervezett és felhasznált, általuk BB110b-vel jelölt varicapokkal nyilvánvalóan teljesült.
Ezt a kiváló készüléket profik tervezték és gyártották. A Ramovill-féle "zseniális" megberhelését én egyáltalán nem akarom minősíteni, nem az én dolgom, a szakmabelieknek pedig amúgy is megvolt erről a maguk véleménye.
A visszahangolásnál a beépíett BB139-ek megtartásával lehet ugyan próbálkozni, soros kondenzátorokkal, tekercsbütykölésekkel, potméter variálással operálni és valamilyen kompromisszumos eredményre jutni, de az eredeti minőséget elérni nem lehet, mert a tunert és az egész állomásbeállítási szisztémát nem ezekre a diódákra tervezték. Az igazi megoldás sajnos csak az eredetiekhez lehető legközelebb álló paraméterekkel rendelkező diódák beépítése volt, de ez szinte megoldhatatlan feladatnak tűnt.
Hogy a ramovillosok anno milyen varicapokat építettek ki, az már nem derül ki soha. Már a BB110 varicapról sem találni túl sok igazán hiteles infót, a BB110b-ről pedig semmit. A b feltehetően a 110-esekből valamilyen paraméter szerinti válogatás eredményét jelöli és esélytelen megtudni róla a lényeget. Varicapokat bemérni pedig megfelelő eszközpark hiányában eleve lehetetlen. Nekem elszánt kereséssel nagy nehezen sikerült hozzájutnom elfekvő, állítólag eredeti Siemens BB110-ekhez. Ezekkel láttam hozzá a tuner visszaalakításához. A BB139-ek ki, BB110-ek be, az eltávolított 6,8 pF és 8,2 pF- ek pótlása....
Az eredmény a teljes csőd volt. Az oszcillátor csak lent, valahol 40 és 50 MHz környékén volt hajlandó rezegni, tehát ezeket a varicapokat alapból el lehetett felejteni, használhatatlanoknak bizonyultak, mert csak távolabb vittek a céltól.
Eleve gyanús volt, hogy bár a megberheléssel a vételi sávot lefelé tolták ki, mégis kivettek párhuzamos kondenzátorokat az oszcillátor és modulátor körökből, holott az eredetiek kissebb átfogású varicapok voltak. Ebből arra lehetett következtetni, hogy az eredetiek csak eleve jóval kissebb kapacitású diódák lehettek.
Tehát a keresés és a próbák türelmes sora kövekezett. Végül a BB221 hozta el a várva várt eredményt. A készülékben a hangolófeszültségnek az alsó és felső értékek közötti maximális átfogásra való beállítása után a tuner komolyabb együttfutási problémák nélkül a teljes CCIR sávban optimálisra hangolható lett.
Mindezek után a ledes skála frekvenciahelyes beállítgatása már élvezet volt, amit csak az az élmény tudott felülmúlni, amikor az állomáskeresés végre újból úgy működött, ahogy azt a tervező elképzelte. Az pedig, hogy ettől kezdve a programozott vagy éppen beállított adók úgy jönnek, mintha odaszögelték volna őket, újra visszahozza az ember már-már elveszített kedvét a rádióhallgatáshoz.

Idézet:
„URH-sávja egy igazi katasztrófa”

Igazad van, sajnos ez a mondat az egész készülékre is igaz.
Hangminőségére (loudnes primitívsége, végfok kivitelezése, stb), rádió érzékenységére, jel/zaj, egyéb paramétereire is vonatkoztatva, az eredeti változat is siralmas. Esztétikai kivitelezését már meg sem említem.