Köszönöm ezt a tökéletes összefoglalást,az biztos,hogy ezek alapján elkezdem a sajátom modolását.

Csak annyit reagálnék erre a hozzászólásra: Az én rádiómban sem egyforma tranzisztorok voltak a végfokokban. Nyilván elfogyott nekik a BFR, és tettek bele valami mást. Az a végfok el is füstölt. A 7 ponthoz csak annyit tennék hozzá, hogy én a kikapcsolható hüvelyekhez csatlakoztattam a hangsugárzóimat, ezért: Amikor fejhallgatót használok, akkor ki tudom kapcsolni, mert a hüvelyem nem leválasztós. Azt a dominó ötös fejhallgató hüvelyt én kicseréltem 6,5 mm -es jackre. A fiam még a hangszóró DIN aljzatokat is másmilyen aljzatra cserélte. A többivel eyetértek. Gratulálok. Egyébként azt az 1 mA nyugalmi áramot nem hiszem el. Én tíz mA -re vettem le, de az untig elég, ott már nem torzít. De aki bízik benne, hgy a 20 mA -nél sem fog megszaladni, nyugodtan lehet annyi. Fontosabb inkább az, hogy azóta a 220 Volt hálózati feszültség helyett 230 lett az új szabvány. A hálózati trafót nyugodtan át lehet kapcsolni 240V -ra.

Köszönöm a kiegészítést. Ezeket én is beterveztem, de még nem fogtam neki. Egy kérdés: én azt látom, hogy a fejhallgató csatlakozójának háza mélynyomott, vagyis az alú előlapból van kialakítva, és abba préselték bele a csatlakozót. Ezt hogyan távolítottátok el? Ennek helyébe szeretném én is beépíteni a megszokott 6.3-as csatlakozót.
Az én késuülékemben az erősítő panelen csak a TO92-es tokozású tranzisztorok mások, egyik oldalon helyettük BC303-ak vannak.
Még egy kiegészítés, amit már sok helyen írtam, de most itt is: a mai világban a 230Vac hálózat tele van zajjal, amit a mobilok meg laptopok tápjai, a led lámpák, de egyszerűbb hifi készülékek tápja is kapcsolóüzemű (CD/DVD lejátszók, DAC-ok tápjai, de erősítőknél is előfordul ilyen táp), melyek szinte végtelen spektrumban szórják a zajt (persze nagyfrekik felé ez hamar csillapodik, de mérhető, és nem csak spéci műszerrel, hanem AM (közép és rövidhullámú) rádióval. Erre egy hálózati szűrőt szoktam használni, lehetőleg a hálózati kapcsoló és a trafó közé bekötve: 2x5-15mH-is hálózati zajszűrő tekercs (ellentétesen van tekerve ferrit EI vagy gyűrűre), és 1nF+100nF+1µF párhuzamosan kötött kondik mindkét oldalra. Az 1nF-os legyen kerámia, mert pont a nagyfreki szűrése az ő feladata, a többi lehet fóliakondi. Kisütőellenállás nem kell, mert ott a trafó - azt akkor kell csak beépíteni, ha a készülékben nincs hely csak a kapcsoló elé tenni a szűrőt. Ezen ellenállás értéke 220k-1Mohm, de nagyfeszültségű legyen!!! Ez annyira leszedi a zajt, hogy a rádióban szinte nem hallami ebből semmit - de lehet tesztelni a LED-lámpa, töltők vagy tápok be-kikapcsolásával. Én sok készülékembe építettem már be, és sikeresen használom. Ez a megoldás szerintem sokszor többet ér, mint a soktízeszres über hálózati kábelek.

Dansk 3F T3535 URH

Kedves fórumtársak, talán szolgálhatok némi információval és friss tapasztalattal eme remek készülék URH sávjának visszaállitásával kapcsolatban.
Már régóta ismertem ezt a rádiót és a kvalitásait egyik ismerősömék által. Az övék egy eredeti gyári állapotú, idegen beavatkozástól mentes készülék, amin volt szerencsém anno gyakran hallgatni mindenfélét, még igazi zenét, nem a mai agyonmanipulált, dinamikakomprimált, tömörített csörömpölést. Az egy igazi élmény volt...
Aztán sok év után a közelmúltban nekem is sikerült hozzájutnom egy ilyen készülékhez. A nagy örömömből hamar nagy csalódás lett, a "kétnormásított" URH-sávja egy igazi katasztrófa volt. Nem tudtam megbékélni vele, vissza akartam állítani a gyári CCIR állapotot és ehhez minden elérhetőt elolvastam erről és sok mindent megpróbáltam.
A vélemények, a módszerek erről megoszlanak, ahogy az elért eredmények is. A tapasztalatok és a gyári állapottal való összehasonlítások eredményeként megállapítható, hogy az eredeti hangolási minőséget csak úgy lehet elérni, ha a helyreállítással a hangolófeszültségnek a konstrukció által biztosított egész beállítási tartományát ismét teljesen ki tudjuk használni úgy, hogy emellett a sávon belüli együttfutási problémák is kezelhetőek maradjanak. Ez a gyártó által betervezett és felhasznált, általuk BB110b-vel jelölt varicapokkal nyilvánvalóan teljesült.
Ezt a kiváló készüléket profik tervezték és gyártották. A Ramovill-féle "zseniális" megberhelését én egyáltalán nem akarom minősíteni, nem az én dolgom, a szakmabelieknek pedig amúgy is megvolt erről a maguk véleménye.
A visszahangolásnál a beépíett BB139-ek megtartásával lehet ugyan próbálkozni, soros kondenzátorokkal, tekercsbütykölésekkel, potméter variálással operálni és valamilyen kompromisszumos eredményre jutni, de az eredeti minőséget elérni nem lehet, mert a tunert és az egész állomásbeállítási szisztémát nem ezekre a diódákra tervezték. Az igazi megoldás sajnos csak az eredetiekhez lehető legközelebb álló paraméterekkel rendelkező diódák beépítése volt, de ez szinte megoldhatatlan feladatnak tűnt.
Hogy a ramovillosok anno milyen varicapokat építettek ki, az már nem derül ki soha. Már a BB110 varicapról sem találni túl sok igazán hiteles infót, a BB110b-ről pedig semmit. A b feltehetően a 110-esekből valamilyen paraméter szerinti válogatás eredményét jelöli és esélytelen megtudni róla a lényeget. Varicapokat bemérni pedig megfelelő eszközpark hiányában eleve lehetetlen. Nekem elszánt kereséssel nagy nehezen sikerült hozzájutnom elfekvő, állítólag eredeti Siemens BB110-ekhez. Ezekkel láttam hozzá a tuner visszaalakításához. A BB139-ek ki, BB110-ek be, az eltávolított 6,8 pF és 8,2 pF- ek pótlása....
Az eredmény a teljes csőd volt. Az oszcillátor csak lent, valahol 40 és 50 MHz környékén volt hajlandó rezegni, tehát ezeket a varicapokat alapból el lehetett felejteni, használhatatlanoknak bizonyultak, mert csak távolabb vittek a céltól.
Eleve gyanús volt, hogy bár a megberheléssel a vételi sávot lefelé tolták ki, mégis kivettek párhuzamos kondenzátorokat az oszcillátor és modulátor körökből, holott az eredetiek kissebb átfogású varicapok voltak. Ebből arra lehetett következtetni, hogy az eredetiek csak eleve jóval kissebb kapacitású diódák lehettek.
Tehát a keresés és a próbák türelmes sora kövekezett. Végül a BB221 hozta el a várva várt eredményt. A készülékben a hangolófeszültségnek az alsó és felső értékek közötti maximális átfogásra való beállítása után a tuner komolyabb együttfutási problémák nélkül a teljes CCIR sávban optimálisra hangolható lett.
Mindezek után a ledes skála frekvenciahelyes beállítgatása már élvezet volt, amit csak az az élmény tudott felülmúlni, amikor az állomáskeresés végre újból úgy működött, ahogy azt a tervező elképzelte. Az pedig, hogy ettől kezdve a programozott vagy éppen beállított adók úgy jönnek, mintha odaszögelték volna őket, újra visszahozza az ember már-már elveszített kedvét a rádióhallgatáshoz.

Idézet:
„URH-sávja egy igazi katasztrófa”

Igazad van, sajnos ez a mondat az egész készülékre is igaz.
Hangminőségére (loudnes primitívsége, végfok kivitelezése, stb), rádió érzékenységére, jel/zaj, egyéb paramétereire is vonatkoztatva, az eredeti változat is siralmas. Esztétikai kivitelezését már meg sem említem.

Tiszteletben tartom ezt a véleményt, bár gyetérteni nem tudok vele.
Vitát sem szeretnék nyitni róla, hiszen valaminek az értékelése, megítélése során erősen szubjektív szempontok is érvényesülnek. Különösen igaz ez a múzeális korhoz közeledő tárgyak esetében,
ennél a rádióerősítőnél pedig egy 50 éves konstrukcióról van szó. Egy olyan korból származik, amikor tervezőkben még létezett és erősen munkált egy hajdani szemlélet és törekvés, miszerint a polgári, otthoni használatra szolgáló rádiókészülék egy műszaki tartalomból felépített, igényes megjelenésű lakásberendezési tárgy, aminek fő feladata, hogy hangszerként vagy akár otthoni zenekarként funkcionáljon. Ennek szellemében születtek meg a különböző igényeket a kor technikai szintjén kielégítő rádiók különböző generációi, amelynek utolsó képviselőinek egyike éppen ez a készülék.
Nem professzionális, hangosítási célokra, - diszkó stb.- hanem igényes, szolid otthoni zenehallgatásra készült, figyelembe véve már azt is, hogy időközben a zene fogalma főleg a fiatalabb generációk körében a különféle szélesspektrumú elektronikus zajkeltési módokkal bővült. Az itt is - méltatlanul - lesújtó kritikával illetett loudness kapcsoló is éppen ezt a célt szolgálja, hogy a fiatalság koppanásig feltekert hangszínszabályzókkal történő hallásrombolási szokásai és a normál, élethű zenei élvezetet szolgáló beállítások között egyszerű váltást biztosítson.
A készülék a kor szintjén újszerű megoldásokkal realizált, egyszerű felépítésű, az akkori magas minőségi szintet mégis messzemenően teljesítő konstrukció. Nem véletlen, hogy a korabeli összehasonlításokban igényes zenehallgatás céljára messzemenően előkelő helyen szerepelt. Ezen kívül mindmáig azon igen kevés eszközök egyike, amelyiken bármilyen zenei műfajhoz és irányzathoz tartozó MINŐSÉGI hanganyag meghallgatása a lehető legnagyobb élvezetet tudja nyújtani. Ízléseken persze nem érdemes vitatkozni, de akinek van egy Danskon már sokszor hallgatott és így jól ismert kiváló zenedarabja és azt meghallgatja valami máson, annak nem kell semmilyen bizonyság a Dansk zenei kvalitásai tekintetében.
A - /nyugati árszinthez képesti !/ - olcsóságra törekvésből eredően sajnos a Dansk nem mentes bizonyos problémáktól, amik viszont többnyire inkább az intenzív, a határokat feszegető igénybevétel során jelentkeztek. Használni valamit sokféleképpen lehet, így aztán a tapasztalatok és a következmények is sokfélék lehetnek. Mindazonáltal az esetleg szükségessé váló javítások a konstrukció iránti tisztelet megléte esetén könnyen és szakszerűen kivitelezhetőek és az ebben a kategóriában szokásos keretek között maradnak.
Ismételten nem szeretnék vitatkozni senkivel, mindenki úgy értékel ahogy
csak akar és az ízlések is nagyon különbözőek. Az esztétikai megjelenés megítélése abszolút szubjektív, e készülék esetében nagy átlagban inkább pozitív volt. A maga nemében és kategóriájában ez a külső minden bizonnyal sokaknak ezerszer akceptálhatóbb, mint például a mai építészetnek egy kutyaól esztétikai szintjét sem elérő förmedvény épületei.
A katasztrofális jelzőt én kizárólag az URH sáv megberhelésére használtam. Furcsának és igazságtalannak érzem CHZ fórumtárs általános lesújtó véleményét, szerintem a Dansk erre ma sem szolgál rá, az elmúlt ötven évére visszatekintve pedig végképp nem.

Idézet:
„Különösen igaz ez a múzeális korhoz közeledő tárgyak esetében,
ennél a rádióerősítőnél pedig egy 50 éves konstrukcióról van szó. Egy olyan korból származik, amikor tervezőkben még létezett és erősen munkált egy hajdani szemlélet és törekvés, miszerint a polgári, otthoni használatra szolgáló rádiókészülék egy műszaki tartalomból felépített, igényes megjelenésű lakásberendezési tárgy, aminek fő feladata, hogy hangszerként vagy akár otthoni zenekarként funkcionáljon.”

Pontosan ezt nem sikerült elérniük a tervezőknek! Nézz meg abban az időszakban gyártott japán készülékeket. minőségben, esztétikai kialakításban is veri ezt a megnevezett valamit.
Tervezve sincs igazán "mérnökök IC-k adatlapjaik javasolt kapcsolását rakták össze.
Végfok kivitelezése amatőr, nem védi semmi a rákötött hangsugárzókat zárlat esetén. Ami sajnos sokszor bekövetkezett és hangszórók halálát okozták. Felhasznált nyomtatott áramköri lap is nagyon gyenge minőségű. Aki javított már ilyen készüléket tudja, hogy a vékony vezetősávok hogyan jönnek fel. Én sem vitának szántam, ezek tények amin valóban nem lehet vitatkozni..

Szerintem elfogadhatod CHZ véleményét. A Dansk rádióban semmi olyan nincs, sem küllemben, sem belbecsben, ami abban a korban a minőséget jellemezte világszerte. Egy jó iparos munka, semmi több.
Sokan szerették valóban, mert ez egy itthon is megfizethető árú készülék volt, hozta a HiFi szabvány meglehetősen laza paramétereit, de semmiképpen nem volt egy "legendásan jó" készülék. Szemben mondjuk a Bang & Olufsen vagy a REVOX valóban korszakalkotó darabjaival.

Ezzel nem akarom lelohasztani a lelkesedésedet, csak kicsit elfogultnak tartom a véleményedet.