Az eredeti akkuk ponthegesztett fémlemezekkel voltak rögzítve egymáshoz és az érintkezőpárhoz, amivel a fúróhoz csatlakoztak. Az akkupakk érintkezőihez vezetékeken keresztül egy csatlakozót akartam hozzáforrasztani, amivel majd az akkukra tudom csatlakoztatni őket. Legnagyobb meglepetésemre az érintkezőkön nem tapadt meg a forrasztóón. Csiszoltam, reszeltem, gyantáztam, többféle vegyszerrel tisztítottam, kezeltem. A fórumon is kértem, és kaptam sok hasznos tanácsot, de csak nem sikerült megforrasztani. Végül kifúrtam az érintkezőket és forrszemmel oldottam meg az összekötést. Az érintkezőket egy műanyag foglalat tartja a helyükön, amit eddig az eredeti akkuk tartottak pozícióban. Én egy csavarral rögzítettem a foglalatot a doboz falához egy bakelit hasáb segítségével, amibe menetet vágtam. A hasáb az érintkezőket is a helyén tartja, amikor a csatlakozó ellenpárjának az érintkezői hozzájuk nyomódnak.

Az akkukra a forrfülek ráhegesztése után (ezt egy akkuboltban pár száz forintért vállalták,) a pozitív pólushoz zsugorcsövet raktam, mert a műanyag borításuk elég vékonynak és sérülékenynek tűnt. A TO-92 tokozású KTY81-110 PTC ellenállásokat is zsugorcsővel rögzítettem az akkukhoz. A PTC és az akku közé hővezető zsírt raktam. A három akku egymás mellé került váltott polaritással, és egy kb. 6 cm x 6 cm-es NYÁK-laphoz forrasztottam őket. Ezen a NYÁK-on széles vezetősávok kötik sorba az akkukat. Ugyan itt lettek elhelyezve R101 – R106 ellenállások és PF101 – PF103 regenerálódó biztosítékok. A NYÁK négy szélén hagytam négy széles rézsávot, ezekhez forrasztottam „L” alakban meghajlított 2 mm átmérőjű tömör rézvezetékeket. Ezekre távtartónak ráhúztam az eredeti szigetelésükből vágott 3 mm-es darabokat és ezekre ültettem rá a központi elektronika NYÁK-ját, aminek a négy sarkába 2 mm-es lyukakat fúrtam. A két NYÁK közti részben vezetékek futnak, ezért az elektronika alá még két réteg antisztatikus zacskóból kivágott lapot is beraktam, hogy a furatszerelt alkatrészek lábai ne sérthessék meg a vezetékek szigetelését a szűk térben.

A FET-ek hűtőbordája egy kb. 6cm x 4cm méretű eloxált alumínium lap. Egyik végére a két FET került. Ezek nem kaptak csillámot, csak hővezető zsírt, a másik végére a D101 schottky dióda került. Ez alá muszáj volt szigetelőnek csillámot is tenni, mert a FET-ek és a dióda hátlapjára nem azok a pontjaik vannak kivezetve, amiket össze kell egymással kötni. A borda közepe tájára került a saját PTC-je. Pillanatragasztóval és egy bordához csavarozott fémlemezzel rögzítettem. A hűtőbordával párhuzamosan egy teljesen lemaratott nyáklapot raktam, amit távtartókkal rögzítettem a hűtőbordához. Ehhez a laphoz erősítettem S101 kapcsolót egy „L” profilú rézlemezből kialakított kis konzollal. A nyáklapot nagy „H” alakúra terveztem, hogy a kivágásokban a borda és az áramkör közötti vezetékeket el tudjam vezetni, de egy óvatlan mozdulat miatt végül kis „h” alakú lett. Ez a lap nem csak a kapcsolót tartja meg, hanem a hűtőbordát is a helyén tartja a dobozon belül, ami így a lehető legtávolabb került az akkuktól.

A doboz belsejében hat oszlop van. Ezekbe kell a fedelét tartó csavarokat becsavarni, és olyan határokat alkotnak, amelyek mellett már sem az akkuk, sem a hűtőborda nem tud a helyéről elmozdulni. A doboz tetején készítettem egy kb. 5mm x 15mm-es nyílást az S101 kapcsoló fölé. Ezen át lehet kapcsolgatni például egy bitfej vagy fúrószár segítségével. Ha az akkupakk a helyére van pattintva, akkor ez a nyílás és az érintkezőket tartó csavar is rejtve maradnak, tartva az eredeti elképzelést a változatlan külsőről.

Az akkupakk tetejéhez rögzített érintkezőket és a dobozban levő elektronikát XT-60 típusú csatlakozópárossal kötöttem össze. Ez pici, de 60 Amperig használható, és az érintkezői is egészen jól el vannak rejtve bontott kapcsok mellett is.

Vezetékforrasztásánál szinte mindenütt használtam zsugorcsövet. Nem csak szigetelőnek, például a FET-ek közel eső lábainak forrasztásakor, hanem törésgátlónak is. Az ón a vezetéket merevvé teszi, néha a vezeték szigetelése alá is befolyik, és ott is könnyen megtörik ha hajlítgatják. Zsugorcsővel megerősítve ezek a szakaszok jobban ellenállnak a hajlítgatásoknak, és inkább ott hajlik meg a vezeték, ahol nem árt neki. A nagy áramú körbe egy autós késes olvadó biztosítót raktam. A foglalatának is zsugorcsőből készítettem szigetelő burkolatot. Utolsó pillanatig nem voltam biztos benne, hogy egy aktív zümmer belefér-e a dobozba. Szerencsém volt, mert az akkukból és nyákokból álló szendvics kicsit alacsonyabb lett, mint amire eredetileg számítottam, ezért elfért még a tetején. Végül bekerült minden az akkupakk dobozába, az pedig a helyére a fúróba.